Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-311
'Az országgyűlés képviselőházának 31 dig a gyujtószeradó, amely 3,250.000 pengőről '£,080.000 pengőre növekszik. Nem tudom e pillanatban megállapítani, hogy ezt a növekedést :miből reméli à miniszter úr; abból-e, hogy több gyufát fognák fogyasztani, avagy pedig kifejezésre jut itt már az amerikai—svéd gyufatröszttel kötött egyesség következménye, hogy tudniillik felemelik a gyufa árát, így több lesz az állam részesedése és ebből ered az a bevételi többlet, amely ennél a címnél található. Ezt is joggal lehet kifogásolni és itt bizonyosodik be az, amit annak idején az úgynevezett gyufaadótörvényjavaslat tárgyalása alkalmával hangoztattunk, hogy ezt majd meg kell fizetni az ország népének és az egész ország lakosságának. Amennyiben fejtegetésem helytállók, ~ amit, azt hiszem, a miniszter úr sem vonhat kétségbe — már a legközelebbi költségvetési esztendőben bebizonyosodik, hogy a 3,250.000 pengőről 4,080.000 pengőre emelkedett ez az adó nem kevesebb, mint 830.000 pengő újabb terhet;ró az ország lakosságára. Ennyi összeggel járul már hozzá az ország lakossága már a legközelebbi költségvetési évben ahhoz a gyufaszerződéshez, melyet a kormány a svéd—amerikai gyufatröszttel kötött. Ez is joggal kifogás alá eshetik és ezt kifogásolom is. Itt is az a kívánságom, hogvha a miniszter úr _a gyufafogyasztás megnövekedésétől reméli ezt az adóbevételi többletet, ezt a többletet üasználja fel a kincstári részesedés csökkentésére, nehogy ezáltal ismételten drágábbá tegye az ország lakossága számára ezt a közszükségleti cikket. T. Ház! Eery másik adónem is található ebben a címben: a szivarkahüvely- és a szivarkapapíradó, amely 1,250.000 pengőről 1,338,240 pengőre emelkedett. Itt is úgy látom, hogy a miniszter úr jobban meg akarja adóztatni azokat, akik a dohányzás örömének, vagy kedvtelésének hódolnak. Engem egyénileg ez a kérdés nem érint, mert az utóbbi időben a nemdohányzók táborába tartozom. (Györki Imre: Hogy megmutasd, hogy e téren is szembeszállsz a kormánnyal! — Derültség.) Rá kell azonban itt is mutatnom arra, hogy ez nem helyes adópolitika, mert ha valójában a bevételt akarja a kormány fokozni, — ennek nem az a módja, hogy megdrágítjuk a közszükségleti cikkeket — mert a bevétel fokozását inkább érhető el a közszükségleti cikkek árának mérséklésével. Hiszen köztudomású, hogyha valami megolcsóbbodik, azt inkább vásárolják, de ha valamely közszükségleti cikk csak csekélyebb mértékben is megdrágul, ennek a cikknek vásárlásától mindenki tartózkodik, úgyhogy ebből nem bevételi többlet, hanem bevételi összezsugorodás fog bekövetkezni. Ez tehát már ebből a szempontbóHs kifogásolandó. Általában ennéla címnél az adónemek végig növekednek, mégpedig, amint mondottam, Összesen több mint 18 millió pengővel. A fogyasztást drágítja tehát meg a miniszter úr és éppen ezért ez jogos kifogás alá esik. Miután pedig azt a 18 millió pengőt közvetlenül és főképoen az adóterhekkel amúgy is erősen sújtott társadalmi osztály viseli, ennélfogva én ezt kifogásolom. Az előbb említettem, hogy 141*45 pengőt tesz ki az egy főre eső állami adók összege. Ez a következőképpen oszlik meg: forgalmiadókban 20 pengő 59 fillér, fop-yasztásiadóban, amiről itt is szó van, 15'47 pengő, illetékekben 22*40 pengő, vámokban 19'38 pengő és jövedékekben 19"80 pengő, vagyis a közvetett adók összege 97*73 pengőt, az egyenes adók összege pedig 43*72 pengőt tesz ki. Ezt azért említem meg, hogy ezzel is dokumentáljam, hogy amennyiben a miniszter úr a bevételi többletet arra használná !. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. 255 fel, hogy a kincstári részesedéseket, avagy pedig a fogyasztásiadók mértékét csökkentse, akkor ezzel hozzájárulna ahhoz, hogy az adóterhektől amúgyis túlságosan sújtott adófizető polgárok helyzete megkönnyíttessék. Ezzel például a fogyasztásiadónál a 15*47 pengős tételt csökkentené, s bár erre nagyon könnyen lehet azt mondani, hogy ez nem jelentős az ember életében, de mégis sok kicsiből tevődik össze az elviselhetetlen sok és ha sohasem kezdődik el a súlyos terhek mérséklése, akkor be fog következni az, amit már régóta hangoztatunk, hogy az adóalanyok ep-váltalán nem fognak tudni fizetni, mert a bevételük, a helyett, hogy növekednék, mindig csökken, a kiadásuk pedig ezzel szemben mindig növekszik, úgyhogy ennek nyomán a teljes adófizetési képtelenség fog bekövetkezni akkor, ha a pénzügyi kormányzás bölesesége nem jut olyan elhatározásra, hogy végre megkezdi az ország nagy fogyasztóközönsége adóterheinek könnyítését. Ha ezt más módon tenni nem tudja, legalább akkor tegye meg, amikor adóbevételi többletekre számít és használja fel a fogyasztás megnövekedéséből előálló ezeket az adóbevételi többleteket arra, hogy a fogyasztók terheit csökkentse. Ez által megteremti annak lehetőségét, hogy az adóalanyok nem mennek tönkre, nem pusztulnak el teljesen, nem válnak teljesen adófizetőképtelenekké, mert végeredményben ez mégis az államháztartásra fog kihatni, és végeredményben mégis csak az államháztartás fogja annak hátrányát látni, ha az adófizetők tömegesen válnak adófizetoképtelenekké. Miután én ebben a címben nem látom azt a szükséges gondosságot, amely a kormányzatnak, vagyis az államnak érdekében volna, ezt a címet elfogadni nem tudom. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Feliratkozva senki sincs. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e à 9. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a 9. címet elfogadta. Következik a 10. cím. Kérem annak felolvasását! Pakots József jegyző (olvassa a 10, címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 11. címet). — Pintér László ! Pintér László: T. Ház! Csak nagyon röviden kívánok ehhez a címhez hozzászólni. Az egyik kérdés, amelyet a miniszter úr figyelmébe ajánlok, a trafikok ügye. (Halljuk! jobbfelől.) Aki az újságokat nézi, az azt látja, hogy tele vannak a lapok hirdetésekkel: ez a trafikengedély átadó ennyiért meg ennyiért, itt egy trafik elszámolásra kapható, stb. A legutóbbi esztendőknek chronique-scandaleuse-e is rámutatott arra, hogy a forradalom utáni időkben a trafikengedélyek kiadása körül bizonyos hibák történtek. Sok rokkantnak nincs r trafikja, és sok olyannak, akinek egészen szép a nyugdíja, van trafikja. Sokan vagyunk erre a kis magyar kenyérre, úgyhogy nézetem szerint nem engedhető meg, hogy valaki két címen is húzzon az államtól jövedelmet. Arra kérem tehát a miniszter urat, rendeljen el egy kis futórazziát ebben a kérdésben és és meg vagyok győződve, hogy az ő igazságszeretete azokból, kik ma trafikengedéllyel bírnak, igen sokat ki fog rázni. •
