Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-311

254 Az országgyűlés képviselőházának 311. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. még ha fényűzési anyagból készülnek is. Azt hiszem, a képviselő úr ezt a kijelentésemet megnyugvással veszi tudomásul. Ami a végrehajtással kapcsolatban említett egyes eseteket illeti, igen sajnálom, hogy azokat itt a i képviselő úr felhozta. Ha előfordultak is, inkább szolgálta volna a jó célt azzal, ha velem közölte volna azokat. Abba én nem megyek bele, hogy minden kereskedést olyan vallású egyénekkel ellenőriztessek, akik éppen ahhoz illenek. Ennek nem is tehetnék eleget, mert hiszen esetleg többféle vallásnak szolgáló kegyszereket is árusítanak együtt. Ha azonban tudomásomra jut, hogy valaki hivatását arra használja fel, hogy bizonyos vallássértő tendenciával lépjen fel bármelyik hitfelekezet ellen, azt, mint alkalmatlant haladéktalanul elmozdítom helyéről. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Neki nem az a hivatása, hogy ilyen ízléstelen megjegyzéseket tegyen (Ügy van! Ügy van!) és sértően lépjen fel bármely vallással szemben is. Neki az a feladata, hogy teljesítse kötelességét, ami az adó" ellenőrzésével jár. Ami Usetty képviselő úr megjegyzését illeti, őszintén szólva, nem értettem meg teljesen felszólalásának célját, mert okoskodása azon alapult, hogy az állatforgalmiadó eltörlése ellenére nem állottak be bizonyos következmények amit ő előre megjósolt. Bocsánatot kérek, az állatforgalmiadó megszüntetése nincs még életbeléptetve, (Derültség a jobboldalon.) ennek folytán nem is lehetett meg még a hatása, úgyhogy kérem, méltóztassék kritikáját még egy kicsit függőben tartani, amíg — remélem, július elsején — életbeléphet ez az intézkedés. Azután vizsgáljuk majd meg, hogy ez milyen hatással lesz. Eleve kérem azonban, hogy akkor se méltóztassék az általam hangoztatott nézetet, amely nem is nézet volt, hanem remény, hogy majd ennek kapcsán le fognak menni a húsárak, hibául felróni, ha nem mennének le az árak, mert talán más foglalkozási ágakban is találhatna az igen t. képviselő úr olyan hibákat, amelyek magyarázatul szolgálhatnának, ha az árak megfelelő csökkenése nem következik be. Kérem, méltóztassék a címet elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 8. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják a 8. címet, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. Határozatként kimondom, hogy a 8. címet elfogadta a Ház. Következik a 9. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 9. címet): Szinyei-Merse Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Fitz Arthur jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A. 9. cím alatt a fogyasztási adókra előirányzott összegek találhatók. Megállapíthatom, hogy 101,608.840 pengő az a végösszeg, melyet a fogyasztásiadók címén bevételként előirányzott a pénzügyminiszter úr. Ez a múlt évi adóirányzattal szemben nem kevesebb, mint 18,854,840 pengővel több bevételt jelent. Éppen ez az, amit kifogásolni kell, mert a fogyasztásiadók legjobban sújtják a legszegényebb társadalmi néposztályt, és amidőn a miniszter úr indokolásában a bevételi többletre azt jegyzi meg, hogy ez nem az adó növeléséből, hanem a fogyasztás fokozódásából ered, ezt megnyugtatásul el nem fogadhatom, mert tudom; 3^1* hogy az egyes fogyasztási adónemek olyan,' 'súlyos terhet jelentenek, amelyek akadályozzák'akt, hogy a szegényebb társadalmi néposztályok bizonyos fogyasztási cikkeket megvásároljanak. Példának említem meg az e címben található cukoradót, amely 46,160.000 pengőt tesz ki szemben a múlt évi 35,510.000 pengővel, úgyhogy kifejezetten csak cukoradó címén 10K millió pengővel több bevételre számít a pénzügyminiszter úr. Örvendetes ez akkor, ha tényleg a fogyasztás növekedéséből származik és egyéb mellékzönp-ék ehhez nem fűződnek, de nem örvendetes akkor, amidőn megállapíthatjuk, hogyha a 46,160.000 pengőt, amely cukoradó címén befo. lyik, elosztjuk az ország lakosságára úgyhogy még a csecsemőket is figyelembe vesszük, évente 5'77 pengő cukoradó esik egy lélekre. Ez olyan súlyos teher, amelyet a t. miniszter úrnak éppen akkor kellett volna csökkentenie, amidőn az a reménysége, ho^v ebből az adónemből többet fog bevételezni. A fogyasztás megnövekedése címén előálott adótöbbletet nem arra kell felhasználni, hogy ehhez mérten növeljék meg az állami kiadásokat, hanem fel kellene használni arra, hogy azt a súlyos terhet, amely most már esztendők óta fennáll, valamiképpen enyhítsék. Ha ep^ebet nem tett volna a miniszter úr csak annyit, amennyit joggal lehetett volna elvárni, hogy 10

H millió pengő erejéig csökkentette volna a cukoradó^ terhét, amely fejenként — még a csecsszopó gyermekeket is számításbavéve — 5 pengő 77 fillért jelent, akkor ezért a ténykedéseért az egész ország lakosságának tetszésével találkozott volná. De éppen azt kell a legerősebben kifogásolnom, amit ennél a ténykedésnél tapasztalok, hogy nincs kellő gondosság az adóterhekkel amúgy is súlyosan megterhelt lakossággal szemben és nincs a pénzügyi kormányzás tekintettel arra, hogy bizonyos adónem meddig tartható fenn. Egyszerűen az az elgondolás, hogy az eddig megállapított fogyasztásiadóterhek a végtelenségig fenntarthatók és ha a fogyasztás fokozódik is, ezt az alkalmat nem kell arra megragadni, hogy azt a súlyos adóterhet csökkentsék. Ezt én joggal kifogásolom és kérnem kell a miniszter urat, ha lehetséges, még ennek a költségvetésnek keretében, éppen a remélt megnövekedő fogyasztásra való tekintettel, csökkentse a cukor adóját, annak az úgynevezett kincstári részesedésnek összegét, mert ha ez nem történik meg, megfosztja a szegény családokat attól, hogy megszerezzék a gyermekeknek ezt a fontos táplálékot, ezt a fontos tápszert, amelyre leginkább szükségük van a gyermekeknek. A gyermekek fejlődésére, a csontok megerősödésére különösen a cukorfogyasztás hat ki erősen és ha a miniszter úr az e tekintetben felmerülő kívánságokat nem teljesíti, nem honorálja, ezzel megakadályozza, hogy a felnövő jövő generáció kellőképpen tudjon kifejlődni. Ügy látom, hogy most erre mód és alkalom nyílnék. Ha egyebet nem, a megnövekedő hevétell többletet kell felhasználni erre az adócsökkentésre.' A kincstári részesedést le kell szállítani, hogy ezáltal a gyermekek cukorfogyasztása nagyobb lehessen, hogy a családok könnyebben tudják azt megszerezni s ezáltal elősegítsék a gyermekek fejlődését. Egy másik adónemre is 'ki kell. térneni, amely szintén ebben a címben található, ez pé-