Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-311

252 Az országgyűlés képviselőházának i hogy ilyen választ adjon. Hogyan jön a szakszervezeti járulék az adók kérdéséhez? Az adót behajtja az állam, a szakszervezeti járulékot pedig a tagok maguk, önkéntesen fizetik be, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Br. Podmaniczky Endre: Köszönöm azt az önkéntet!) Aki nem akarja befizetni, az egyszerűen nem tagja a szakszervezetnek és így mentesül ez alól az adózás alól. (Folytonos zaj.) De ettől eltekintve, mit kap azért az adóért, amit az állam kasszájába befizet az adózó polgár? (Egy hang a jobboldalon: Allamrendet! — Zaj.) Tessék összehasonlítani, hogy mit kap — mondom — az adóért és mit kap azért a járulékért, amit a szakszervezetbe befizet. Ez egyáltalában összehasonlíthatatlan. A miniszter úr összehasonlításában ezt figyelmen kívül hagyta és éppen ezért nem méltó egy miniszterhez az a válasz, amelyet e címen adott. (Zaj. — Ellenmondások a jobboldalon.) A miniszter úr úgy. gondolta, és azért adta ezt a választ, hogy adós maradhasson azzal a válasszal, amelyet valójában adni kellett volna felszólalásomra, mert elismerte ugyan, hogy igazam van, de r mégis egy ilyen snájdig gesztussal vélte végérvényesen elintézhetőnek ezt a kérdést. (Zaj. — Rothenstein Mór: Snájdig, de ízléstelen!) Tessék tudomásul venni, hogy ez a kérdés igy nem iníézhetó el, hogy ez a kérdés nyugodni nem fog és mindaddig felszínen fogjuk tartani, amíg igazságos megoldásra nem talál. Rátérve a címre, a forgalmi adók és illetékek bevételeinek előirányzásánál azt tapasztaljuk, hogy 11,944.000 pengővel több az előirás, mint az előző esztendőben. Habár a többlet nagy része az illetékekre esik, mégis rá kell mutatnom arra, hogy ennél az előírásnál az általános forgalmiadó címén 96 millió pengő helyett 102 millió pengőt irányoz elő a pénzügyminiszter úr. Habár adóemelés nem történik és nem adóemelés révén folyik be ez a többlet, mert az indoklásban a miniszter úr azt mondja, hogy a megnövekedett forgalomra való tekintettel remél ennyivel több bevételt általános forgalmiadó címén, ezt mégis kifogásolnom kell és pedig azért, mert akkor, amikor bevételi többletre lehet számítani akár ilyen címen is, — amiben én kételkedem, mert a gazdasági helvzet nem fogyasztóképességnövekedést, hanem fogyasztóképességcsökkenést mutat — az ilyen bevételi többletet arra kellene felhasználni, hogy a miniszter úr csökkentse az ilyen címen előirányzott adót, és az adófizető polgárokat mentesítse az adózás alól olyan mértékben, amilyen mértékben ez lehetséges. Mert nem fogadható el az az érvelés sem, hogy egy adónemet azért nem csökkenthetünk, mert 18 millió pengő bevételtől üti el az államot, amikor más adónemek csökkentésénél ugyancsak kimutatható, hogy bevételi többlettől esik el az állam, mégis úgy látta szükségesnek annakidején a pénzügyi kormányzat és a Ház bölcs határozata, hogy azokat az adócsökkentéseket végre kell hajtani. Ha tehát ezt annakidején szükségesnek tartotta a Ház, akkor tartsa szükségesnek ez alkalommal is a régi, igazságtalan forgalmiadó kérdésben a vajúdó panaszok megszüntetését, mert tényleg úgy van, ahogy előttem szólott t. képviselőtársam mondotta, hogy annakidején, amikor a forgalmiadót bevezették, mindenki egy átmeneti adórendszerre gondolt, mindenki azt hitte, hogy míg az állam a súlyos bajból nem szabadul, addig lesz fenntartva ez az adó, és mihelyt majd ezen túl leszünk, ez az adó el fog tűnni. Most már nyolc éve áll fenn ez az adó és nyolc év óta hiába reméljük ennek az adónak megszűnését, mert az nem sokat változtat a tényen, '1. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. hogy 3%-ról 2%-ra leszállították, midőn az átalányozásnál mégis annyi, vagy talán több bevételt irányzott elő a miniszter úr, mint amennyi bevétel volt a 3% mellett. Kifogás alá esik ez az adónem azért is, mert nálunk a legigazságtalanabb módon áll fenn. Ahányszor az áru eladásra kerül, annyiszor kell a forgalmiadót megfizetni. Arra az árura, amely sokszor kerül eladásra, természetesen sokszor esik forgalmiadó, éppen azért nagy áz az összeg, amelyet általános forgalmiadó címén egy-egy árura, közszükségleti cikkre fizetni kell. Vannak olyan cikkek, amelyek ötször-hatszor is forgalomba kerülnek, amíg fogyasztásra kerülhetnek, különböző formában jelent meg a piacon, és éppen azért többször kerülnek forgalmiadózás alá. Valójában ilyen formájában a forgalmiadó nem 2%, hanem annyiszor 2%, ahányszor adózás alá esik az a közszükségleti cikk vagy áru, úgyhogy ötször-hatszor kétszázaiékot jelent. Vannak esetek, amikor ennél is többször 2%-ot jelent, tehát 10—12—16 százalékkal is megdráeítja az áru árát. Ez a rendszer az, amely a legsúlyosabban támadható, kifogásolható, mert más országokban meg van állanítva a forgalmiadó mértéke, összege, azt egy helyen, egy alkalommal lerój ják és ugyanaz a cikk többször adózás alá nem kerül. Éppen ezért nem növekedik meg annak a cikknek az ára annyira, mint amennyire nálunk megnövekedik. A forgalmiadórendszernél a fényűzésiadó is kifogásolható. Kilencmillióról tízmillióra véli a pénzügyminiszter úr, hogy felnövekszik ez az adónem. Lehet, hiszen az indokolásban olvasható is, hogy a fényűzési cikkek forgalmának megnövekedéséből reméli az egymillió pengő többletet. De midőn ez így mutatkozik az előirányzásban, szóvá kell tennem azt a tarthatatlan állapotot, amely a fényűzésiadó terén mutatkozik. Egy ízben már szólottam arról, hogy például a bútoroknál olyan összeg van megállapítva, hogy rendes polgári bútorokat előállítani nem is lehet, mert már fényűzésiadó alá esnek. Helytelen tehát^a fényűzésiadó alá eső különböző cikkek értékhatárának megállapítása, mert ezzel azután az iparágak fejlődésére hatnak ki károsan, mert a vevő arra törekszik, hogy olyan árut vegyen, amely fényűzési értékhatár alá nem esik, vagyis a fényűzési adó alól ilyen módon sikerül szabadulnia. Ez azután azokra az iparágakra, r amelyek által gyártott cikkekre vonatkozik, károsan hat ki, azokat fejlődésükben akadályozza, s ha például a bútorgyártásnál akarok maradni, ez teljesen-• megakadályozza azt, hogy jobb kivitelű polgári bútorok is készülhessenek. Csak az olcsóbb kivitelű bútorokkal lehet operálni, mert egyébként a fényűzési forgalmiadó értékhatára alá esik, s ez hátrányosan befolyásolja az ^ipar fejlődését. Amint így yan ez a bútorgyártásnál, ugyanígy egyéb iparágakat is találunk és élelmiszereket is lehet találni, amelyek fényűzési forgalmiadózás alá vannak vonva. Meg sem magyarázható, hogy ezek valójában miért kerülnek fényűzési forgalmiadó alá. A vendéglői étkezés a nap bizonyos óráján túl fényűzési adó alá esik. Amidőn ezt megállani tották, nem voltak tekintettel arra, hogy vannak olyan foglalkozású egyének is, akiknek foglalkozásukból kifolyólag éppen abban az időben kell vendéglőben, nyilvános étkezési helyen étkezniök, amikor az étkezés már fényűzési adózás alá esik. nem azért, mintha ők a fényűzést akarnak kultiválni, hanem azért, mert foglalkozásukkal összevág az az idő, amikor vendéglőbe mehetnek étkezni, s így reá vannak kény-