Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-311
250 Az országgyűlés képviselőházának . áruüzletekben ezek egyáltalán f-el nem találhatók, azokat más üzletek nem tartják, mint csak ezek a speciálisan egyházművészeti ipartelepek és egyházművészeti kereskedők. Mármost, amióta ez a 35.000. sz. rendelet megjelent, azóta a fényűzésiadó forgalmi ellenőrök zaklatásának vannak ezek a cégek kitéve, azáltal, hogy ott disputák fejlődnek ki azon, vájjon ez, vaor az a tárgy csak egyházi célra használható-e fel, vagy sem, és ezek a fényűzésiadóellenőrők meglehetős rigorózusan a fiskális álláspontot képviselik akkor, amikor például kimondják, hogy egy misemondóruha igen alkalmas zongoraterítőnek is, tehát igenis, megadóztatandó, vagy amikor kimondja, hogy egy egyházi csillárt fel lehet a szalonban is akasztani. Megtörtént például olyan eset is, amikor azt mondotta az ellenőr egy kehelyre, hogy azt versenydíj ként serleg gyanánt is fel lehet használni, amikor kimondották egy görög-katholikus úgynevezett áldozótkésre, hogy szalonnát is lehet vele enni. Vagy hogy még krasszabb esetet mondjak, egy pontifikáló cipőre azt mondották, hogy a korzón is lehet abban sétálni. (Zaj jobbfelől. — Meskó Zoltán: Ki mondja ezt? — Br. Podmaniczky Endre: Ez túlzás!) Ezek konkrét adatok, amelyeket illetékes helyekről kaptam. Még egy cifrábbat fogok a végén mondani, csak legven kegyes a mélyen t. báró úr megvárni. — (Ér. Podmaniczky Endre: Megvárom!) Most nézzük a kérdés másik oldalát. Az utóbbi időben, amióta ez a rendelet megjelent, külföldi egyháziszerkereskedők utazói látogatják végig a vidéki plébániákat és azt mondják, hogy ők az 1924. évi vámtörvény értelmében nemcsak fényűzésiadó alól mentesek, hanem vámmentesen hozhatnak be minden olyan árut, amelyet itt Magyarországon nem gyártanak; ennek következtében ők ilyen irányú kérvényeket adnak be a pénzügyminisztériumba és a pénzügyminisztérium a vámmentességet kivétel nélkül mindig megadna. Tehát a külföldi kereskedő Magyarországon jobb helyzetben van, mint a magyarországi eayháziszerkereskedő, amiből az következik, hogy itt elsorvasztanak egy fejlődő iparágat, egy fejlődő kereskedelmet és arra a gondolatra vezetik őket, hogy nem volna-e helyesebb ezeknek a magyar kereskedőknek és iparosoknak is cégük központját külföldre kitenni, ami által mint külföldi cég sokkal kedvezőbb helyzetben volnának, mert 30%— 100%-os vámot és 13%-os fényűzési adót nem kell fizetniök. Azt hiszem, ezen a dolgon segíteni kell és segíteni lehet, mert hiszen a pénzügyminiszter urat az 1927 : V. te. felhatalmazza, hogy indokolt esetben ilyen dolgokban rendelettel léptesse életbe az adómentességet vagy kedvezményt. Ha a pénzügyminiszter úr az egyházi hatóságokkal egyetértve taxatíve felsorolná azokat a cikkeket, amelyek csak speciálisan egyházi célokra használtatnak fel, és ilyenformán a végrehajtási utasításnak egy újabb módosítását bocsátaná ki, akkor azt hiszem, hogy mindezek a kérdések jóakarattal, könnyű szerrel eliminálhatók lennének. Még egy kérdést vagyok bátor a pénzügyminiszter úr elé terjeszteni. Ezek az egyházi szerek általában csak a katholikus egyházak liturgiájában fordulnak elő, és így ezeknek megítélésére elősorban katholikus ellenőrök alkalmasak. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék gondoskodni arról, hogy ezeknek a kereskedéseknek ellenőrzése, katholikus ellenőrökre bízassék, (Helyeslés jobbfelől) ti. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön, mert egy magas állású egyházi férfiú panaszkodott nekem — s most méltóztassék idehallgatni, (Br. Podmaniczky Endre: Hallom, hallom!) hogy egy ilyen fényűzési forgalmiadóellenőr Lisieuxi Szent Teréz szobra előtt az üzletben a vásárlók jelenlétében azt a megjegyzést tette, hogy ilyen szép lánynak kár volt szentnek lenni! (Nagy zaj jobbfelől és a középen. — Meskó Zoltán: Ki kell dobni, ki kell rúgni az ilyen Túszok frátert! — Igaz! Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások: Gyalázat!) Ha ilyen dolgokkal találkozom, méltán felháborodom és méltán kérem a pénzügyminiszter urat, hogy mentse meg ezt az ipart ilyen jelenetektől, (Igaz! Ügy van! — Elénk helyeslés.) kegyeskedjék ezt a kérdést rendezni és kegyeskedjék gondoskodni arról, hogy ilyesmik elő ne forduljanak, hogy ilyen kegy szerüzletbe ne járjanak más vallású forgalmiadóellenőrök, csak katholikusok. Ezeket voltam bátor előadni. A címet egyébként elfogadom. Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Krisztián Imre! Krisztián Imre: T. Képviselőház! Távol áll tőlem, hogy felszólalásomnak obstrukciós jelleget adjak. Ha felszólalok, ezt teszem azok miatt az általánosan ismert panaszok miatt, amelyeknek idevaló hozatalát szükségesnek^ tartom a közönség, valamint a felsőbb hatóságok szempontjából is, hogy méltóztassék azokat megismerni és odahatni, hogy azok elimináltassanak. A 8. cím 5. tételénél ugyanis 200.000 pengő van beállítva adópótlékok, felemeltadók, pénzbüntetés, bírság címén. Ebből bizonyos tételek a bérleti szerződések illetékeire esnek. A bérleti szerződéseknek egyideig VÁ% volt az illetékük; 1927ben a 68.200. sz. rendelet ezt leszállította 0'5%-ra, de a feles munkáltatásra vonatkozó szerződésekre is kiterjesztette ezt az illetéket. Ezt nem tették kellőképpen közhírré, a gazdaközönség nem tudta s így ebből sok anomália, sok baj támadt, ami sok embernek a lelkében tövist hagyott. Csak egyet legyen szabad elmondanom. Egy községben egy 46 holdas kisbirtokot adtak felesbe két embernek. Ennek félszázalékos illetéke 56 pengő lett volna. De mert ketten vették felesbe a földet, mind a kettőre kivetették az 56 pengő illetéket. Miután azonban nem jelentették be a dolgot kellő időben, ezért az 56 pengőn felül még ennek kétszeresével büntették meg őket, úgyhogy az 56 pengő helyett összesen 224 pengőt kellett fizetniök. Az volna tiszteletteljes kérésem, hogy mivel amúgy is kis összeg esik ebből a tételből — az adópótlékok, felemelt adók, pénzbüntetések és bírságok tételéből — a haszonbérleti szerződések illetékeire, méltóztassék ezeket eltörölni, mert több kellemetlenséget okoz, több zugolódást, elégedetlenséget kelt, mint amenynyit megér az az összeg, amely ebből a 200.000 pengőből erre esik. Ezt vagyok bátor tisztelettel indítványozni ennél a tételnél. Legyen szabad megemlítenem azt a közismert dolgot, — csupán futólag említem — hogy milyen aránytalan és igazságtalan a közmunkaváltság. Ezt a tételt egy összegben említi meg mindenféle birtokosra. Kár, hogy nincs külön választva, hogy látnók, hogy a birtok arányában mit fizetnek útadó címén, és az igazságtalan közmunkaváltság címén. Itt dióhéjban csak egy községnek e címen fizetett adóját említem meg. Peldömör községnek van 3674 hold földje. Itt közmunkaváltságként fizetnek a kisgazdák 1019 pengőt; az ottani uradalom pedig 930 pengőt fizet. A közmunkaváltságból tehát a kisgazdák földjére holdanként több, mint két pengő esik, á nagybirtokra pedig 1 pengőnél
