Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

Âz országgyűlés képviselőházának 3í rajtunk, magyarokon. Lefegyverzett nemzet va- i gvunk és mint ilyen tárgyalunk honvédelmi költségvetést körülvéve felfegyverzett szomszédokkal, akiknél hogy milyen tömegek állnak fegyverben és milyen harci eszközök állanak készenlétben, azt csak legutóbb egyik napilap hasábjain Gabányi János nyűg. tábornok tollából olvashattuk mindnyájan. A zászlóaljaknak, lovasszázadoknak, lövegeknek, f géppuskáknak, repülőgépeknek, egyéb távoli és közeli harcieszközöknek olyan tömegével van felszerelve úgy a nagyentente, mint a kisentente, hogy ahhoz képest az az engedélyezett csekély létszám és az az engedélyezett csekély harci eszköz és hadianyag, amely nálunk Magyarországon van, eltörpülő semmiség. Úgyhogy azt mondani, hogy akárki, aki irredenta beszédet mond, az kardot csörtet Magyarországon, igazán csak rosszindulattal lehet. (Igazi Ügy van! a baloU dalon és a közéven.) Ezt nem lehet mondani senkiről, ezt politikai ellenfeleimről sem tételezném fel soha, hogy kardot csörtetnek Magyarországon. Mert hiszen nem is lehet ezt tenni, csak rosszindulattal lehet egy önérzetes beszédbe, egy reviziót követelő, vagy a régi magyar határokat követelő beszédbe belemagyarázni azt, hogy itt Magyarországon bárki is kardot csörtet. Gabányi adataiból láthattuk, hogy 24 óra alatt milyen tömegeket tudnának velünk szemben felvonultatni és milyen harci eszközöket tudnának 24 óra alatt velünk szembevetni. Ilyen körülmények közt dőreség és balgaság minden komolyan gondolkozó államférfiúról elhinni azt, hogy Magyarországon háborúra uszít vagy kardot csörtet. (Üa*' van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon és a középen.) Félreérthetetlenül vonatkoztatom e megállapításomat a hősök emlékszobránál elhangzott miniszterelnöki beszédre is. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mert igazán abba is csak a rosszindulat, a nemzeti érzés teljes hiánya magyarázhatja bele azt, hogy abban valami háborús felkészülés vagy kardcsörtetés zaja hangzott volna. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! En azonban e helyzetünkben szemrehányásokkal illetem a t. honvédelmi miniszter urat, szemrehányásokkal illetem azért,inert a trianoni békeszerződés átkos határozmányait pontról-pontra betartja, mert azokat szószerint és betűszerint végrehajtotta és végrehajtja, s szemrehányást teszek neki, hogy még azt a szabadságot sem vette igénybe, amelyet ez a trianoni békeszerződés számunkra biztosít, annyi embert sem tart fegyverben, amenynyire jogunk van, amelyen a honvédség létszáma alul van, ami letagadhatatlan tény és ezért az igen t. miniszter urat szemrehányással kell, hogy itt az országgyűlés színe előtt illessem. (Helyeslés.) Lehetnek ennek okai külpolitikaiak, lehetnek pénzügyiek. Akár külpolitikai szempontból történik ennek a létszámon alul tartott hadseregnek a fenntartása, akár pénzügyi szempontból a pénzügyminiszter úr rideg elzárkózása következtében, mindkét esetben a honvédelmi miniszter urat igenis, szemrehányással illetem. Ami azt a hadkiegészítési rendszert illeti, amely reánk van oktrojálva, már több ízben bátor voltam kifejteni, hogy az abszolúte rossz, e mellett pedig hihetetlenül méreg drága. (Ügy van! Ügy van!) Méregdrága egy olyan nemzettel szemben, amelynek gazdasági talpraállítását megígérték, beígérték, garantálták a nagyhatalmak, amelynek talpraállását azonban ez a körülmény is akadályozza, mert rákényszerítik ezt az országot arra, hogy a legdrágább hadkiegészítési rendszert alkalmazza. 6. ülése 1929 június 7-én, pénteken. 15 Istennek hála, — ez a magyar nemzet kiválósága — ez az anyag azonban nem a silány anyag, amely a toborzási rendszernél mindennap szokott lenni, úgy, hogyha az volt a célja ellenfeleinknek, hogy a toborzási rendszernek reánk kényszerítésével még a hadsereg belső értéke, anyaga is silányabb legyen, mint más rendszer mellett, ebben az egyben már is tévedtek és nem titok, jelenthetik az attasék, jelentsék mai beszédem után, hogy ebben a tekintetben csalódniuk kellet, mert a toborzási rendszer ellenére is a belső érték, a legénységi r anyag egészen más, mint ahogyan más országban ez ilyen rendszer mellett bekövetkezhetett volna. Igenis, a kiképzés elsőrangú büszék vagyunk rá, büszkén látjuk a magunk előtt elvonuló honvédcsapatainkat. Bár nem olvasunk részleteket a kiképzésről, de halljuk, látjuk és tudjuk, hogy a tisztikar, az altisztikar és a legénység egyaránt példásan fegyelmezett. Ebben a tekintetben a színvonal magas, elsőrendű, semmi kívánnivalót nem hagy hátra. (Ügy van! Ügy van!) Büszkék vagyunk rá, hogy valahányszor tisztjeink abba helyzetbe kerülnek, hogy összehasonlításokat tehetnek idegen nemzetek a maguk tisztjei és a mi tisztjeink között, a mi tisztjeink fényesen megállják helyüket. (Ügy van! Ügy van!) Büszkék vagyunk rá, hogy az olimpiai kardvívóbajnok egy magyar honvédtiszt és büszkék vagyunk arra, hogy a legutóbb Budapesten lezajlott tiszti vívóversenyen is olyan példás eredményeket értünk el, hogy az egyik csapatversenyben az elsők között van Magyarország csapata, az egyéni kardvívásban pedig a kilenc első hely közül öt első hely jutott a magyar f vívóknak (Felkiáltások: Atiszolut fölény!) és természetszerű, hogy az első egy magyar honvédtiszt, Piller György. (Éljenzés.) Büszkék vagyunk rá, amikor tisztjeinket így látjuk szerepelni és csak gratulálhatunk a honvédelmi miniszter úrnak és a honvédség főparancsnokának, hogy ezekkel a sikerekkel is tekintélyünket a külföldi más nemzetek előtt emelnünk sikerült. Enis csak úgy tudnék beszélni a hadsereg kérdéséről, mint ahogyan azt Láng B^V^-^ár t. képviselőtársam tette, de ugyanígy osztom azokat a szavakat is, amelyeket Gál Jenő t. képviselőtársam itt ma hangoztatott. Nem győzöm eléggé aláhúzni azokat a megállapításokat, amelyeket a képviselő úr a magyar katonai bíráskodásról itt, a legnagyobb nyilvánosság előtt tett. Éppen jó, hogy olyan helyről, éppen jó, hogy a baloldalról és éppen jó, hogy egy ilyen kiváló jogász ajkáról hangzottak el ezek a szavak. Megint csak mélységes az elismerésein mindazok iránt, akik a katonai bíráskodást irányítják, vezetik, avagy gyakorolják. Tényleg, ez is egyik büszkeségünk és valóban úgy van, hogy polgári bíráskodásunk számára is csak példa lehetne a katonai bíráskodás. (Farkas Elemér: Ügy van!) Ellenben csatlakozom Gál Jenő képviselőtársamnak azokhoz a szavaihoz Is, amelyekkel már szemrehányásokat tett a honvédelmi miniszter úrnak, különösen abban,a tekintetben, hogy mint a honvédelmi érdekek legnagyobb, leghivatottabb és legelső őre, nem figyeli a más tárcák körében mutatkozó, honvédelmi szempontból rendkívül fontos kérdések elfajulását, vagy elejtését kellőkép eréllyel és energiával. En már említettem, hogy egy olyan miniszternek, mint az igen t. miniszter úr is, nehéz helyzete van egy olyan kabinetben, amelyben gróf Klebelsberg Kunó erélyével és erejével, avagy Vass József erélyével és erejével és más hasonló, a tárcájuk számára kellő erővel