Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-311

248 Az országgyűlés képviselőházának l Ez a rendszer nálunk nincs^ meg, s éppen ezért — bár sokszor beszéltem már róla — ismételten szólnom kell erről. Kérnem kell a pénzügyminiszter urat, lássa be végre ezt a tarthatatlan helyzetet, mert ez így nem maradhat, miután igen súlyos terhet ró a munkásemberekre, mert azok a jövedelmük után a keresetiadóban már amúgyis adóznak. A munkásembereknek és a tisztviselőknek, akik fizetést kapnak, nincs keresetük, és jövedelmük. Keresetük ugyan van, de arra a kereseti adó ki van róva. Arról ők nem tehetnek, hogy a keresetiadó nem az állam bevételeit szaporítja, hogy az a községi közületek bevételeit növeli s hogy az állam ezt átengedte a községi közületeknek. Ez az adózókra nézve teljesen mellékes és a fontos az, hogy az adózó ezt az adóterhet kétszeresen viseli; éppen ezért ez igazságtalan és ezen változtatni kell. A létminimum összegét a legelsősorban kell^ felemelni, mert évi 3600 pengő nem lehet megélhetési alap. Éppen azért ezt megfelelő összegben kell megállapítani. E tekintetben már nemcsak határozati javaslatot, de törvényjavaslatot is terjesztettem be a t. Házhoz, sajnos azonban ebből sem valósult meg semmi. Éppen azért ismét beszélnem kell a kérdésről, kérve a pénzügyminiszter urat, lássa be már végre ő is ennek a helyzetnek tarthatatlanságát és változtasson rajta. Hasonlóan áll a helyzet a keresetiadóval is, amit szintén szóvá kell tennem, mert a keresetiadónál is a létminimum csak fikció és csak arravaló, hogy azokat mentesítse, akik a heti 20 pengőt nem érik el. Ha azonban valakinek a heti keresete egy fillérrel is túlhaladja a 20 pengőt, már az egész heti kereset után kénytelen kereseti adót fizetni, és éppen ez az, ami a legsúlyosabb kifog-ás tárgya. Itt ugyanis senkisem mentesül az adózás alól azok közül, akiknek keresete bármilyen csekély összeggel meghaladja a létminimumot. Meg kell változtatni tehát az eddigi rendszert úgy a jövedelmi, mint a keresetiadónál és elsősorban a létminimum Összegét kell úgy megállapítani, hogy abból a létfenntartás biztosítva legyen. A kereseti- és jövedelmiadó alapjául is csak azt az összeget szabad venni, amely a létminimumot túlhaladja, és az adózás elbírálásánál mindig le kell számolni azokat az összegeket, amelyek alapjai a létminiumumnak. T. Képviselőházi Azt hiszem, nem kell különösebben bizonyítgatnom, mennyire igazságtalan, helytelen és mennyire elviselhetetlen helyzet az az adófizetőkre nézve. Es akkor, amikor a pénzügyminiszter úr — úgy mondhatnám — nagy diadallal jelenti be, hogy sikerült az adóterheket csökkentenie, gondoljon arra is, hogy vannak itt szegény társadalmi osztályok, amelyeknek adóterhein egyáltalán nem könnyített, hanem olyanok adóterhen könnyített, akik ehhez arányítva, sokkal jobb, kedvezőbb, elviselhetőbb helyzetben vannak. Ez rendkívül régóta vajúdó kérdés. Amióta a szociáldemokratapárt bekerült ide a parlamentbe, azóta ezt a kérdést állandóan felvetjük. Esztendőről-esztendőre szóba kerül ez az ügy, a költségvetés tárgyalásánál előterjesztjük^ kívánalmainkat, de azonkívül is történtek már felszólalások ebben a kérdésben, és egyéb nem történt, mint hogy a keresetiadó létminimumát igen csekély összeggel felemelték, amely még messze van attól, ami a tényleges minimum alapját szolgálja, mert ki meri azt állítani, hogy a heti 20 pengő a megélhetés alaDJa lehet és a heti 20 pengőn felüli öszszeg már olyan, amely több, mint amennyi a megélhetésre kell. Ezenfelül pedig már meg kell adóztatni kereseti adóval és ha eléri havonta a 300 pengőt a 1. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. kereset, azaz évi 3600 pengőt tesz ki, akkor ezenkívül még jövedelmiadó alá is kell vonni, azt az egy keresetet kétféleképpen kell megadóztatni, vagyis egy rókáról két bőrt nyúznak le. Ezt az igazságtalan rendszert nem lehet és nem szabad tovább fenntartani. Különösen nem szabad fenntartani akkor, amikor a pénzügyminiszter úr bejelentéseket tesz adókönnyítésekről, amikor törvényjavaslatot terjesztettek be a Ház elé, hogy az adózók terheit könnyíteni kívánja a pénzügyminiszter úr és ehhez házhatározatot kér. Akkor nem szabad, hogy a pénzügyminiszter úr megfeledkezzék a^ legsúlyosabb helyzetben lévő társadalmi osztályról, a munkásokról, akik a mai rossz gazdasági helyzetben amúgy is ki vannak szolgáltatva az elhatalmasodott kapitalizmusnak. Nem szabad, hogy az állam is rávesse magát erre az elgyengült társadalmi osztályra és odaállj

on azok közé, akik még ezt a nyomorult kis keresetet is, amely megélhetést egyáltalán nem szolgál, csak nyomorgást eredményez: megadóztatja olyan elviselhetetlen módon, amelyet fenntartani nem lehet. (Petrovácz Gyula: Csak szakszervezeti adót szabad fizetni? — Esztergályos János: Ön ezt helyesli, t. kereszténypárti képviselő úr?) — Önöknek, akik szintén munkásokat képviselnek, oda kell állaniok e követelés mellé és velünk együtt az egész Házat arra kell bírniok, hogy ezen az igazságtalan helyzeten változtatás történjék, mert lehetetlenség, hogy egyik esztendő a másik után múljék el és kérésünk figyelmen kívül marad. — (Petrovácz Gyula: Azt mondom, hogy a szakszervezet is engedje el az adóját, azzal is segít!) Nem honorálja ezt a kérelmet sem a pénzügyminiszter, sem a Ház, egyszerűen átsiklanak a kérdés fölött, áttekintenek fölötte, figyelembe sem veszik, mert talán éppen ezen múlik az államháztartás létalapja, hogyha ezen történik könnyítés és változtatás. Mi nem mondjuk, hogy nem akarunk adó fizetni, igenis hozzá akarunk járulni az állam fenntartásához, azonban olyan mértékben és olyan módon, ahogyan ezt azok a viszonyok, amelyben a munkásosztály van, engedik és lehetővé teszik. Ne méltóztassanak ezt a társadalmi osztályt elviselhetetlen helyzetbe sodorni, vagy abban meghagyni, mert a későbbi címeknél rámutatok arra, hogy milyen egyéb módon van még agyonadóztatva a fogyasztási-, a forgalmi adóval és a különböző vám jövedékekkel. Ezek mind sújtják azt a társadalmi osztályt, a nélkül, hogy ezeket a terheket kimutatni nagyon könnyű volna, mert hiszen minden háztartásnak egész évi költségvetését kellene nyilvántartani és akkor volna megmutatható valójában, hogy mit is fizet adóban egy-egy munkásháztartás. r A magántisztviselők, általában mindazok, akik kötött fizetésért vannak alkalmazva, egyformán szenvednek ez alatt az igazságtalan adóztatási rendszer alatt. Éppen ezért végre el kell érkeznie annak az időnek, amidőn a pénzügyminiszter úr belátja, hogy ez a helyzet nem tartható tovább, amikor előáll olyan törvényjavaslatokkal ezt a régi sérelmet orvosolja, teremt tényleg a kereseti adó terén olyan létminimumot, amely a megélhetés alapja lehet és amely létminimum csakugyan mentesítve van az adótehertől, s ugyanezt megteszi a jövedelmiadózás terén is. A^ 3600 pengő évi kereset a megélhetésnek alapján egyáltalán nem lehet, ennél magasabban kell tehát megállapítani, mert amúgyis benne rejlik az az igazságtalanság, hogy egyféle keresetet kétféle módon adóztatnak meg, tehát kell egy olyan magas összegnek lenni, amely a megélhetés alánjául szolgálhat. T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy én