Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-311
Az országgyűlés képviselőházának 31 fejében több helyen felszámítanak 6%-os behajtási illetéket. Ez a behajtási illeték az előbb említett kamattal együtt 18%-kai drágítja meg a különben is magas adót. Nem is kellett messze mennem adatokért, ezen a téren. Saját községemben történt meg, akkor, amikor a pénzügyminisztérium illetékes tényezőjénél voltam, hogy elnézését kérjem, mert nálunk nehéz az adózó közönségtől a pénzt behajtani; a jegyző úr azt mondotta nekem, hogy a felsőbb hatóság kényszeríti őket arra, — és ez nagyon fontos — hogyha az 50%-os községi pótadóból a községi terheket nem tudják viselni, akkor kénytelenek ezen a címen, például a mi községünkben 2300 pengőt behajtani. Ismétlem, ezt kifejezetten olyan adózóktól hajtják be, akik csak késedelmesen fizetik adójukat, ami az igazságtalanságot még inkább fokozza. Elmentem Vargha államtitkár úrhoz, aki megigérte a reparációt. Megállapítást nyert, hogy tényleg 6%-kal többet szedtek be, aki nem volt jogosult. Amikor ez megállapítást nyert kértem a főjegyző urat és a segédjegyző urat, hogy ne aratás idején hajtsák végre a falu népét, amikor nemcsak hogy pénze nincs, de kenyere sincs, azonban a segédjegyző úr mégis kért a bírótól hitest, hogy végrehajthassa. Ezt csupán azért kívánom felemlíteni, mert az ilyen segéd úr sokszor túlteszi magát a felsőbb hatóság jóakaratú utasításain és azt nem tartja be, hanem dacból egyenesen ellenkező módon cselekszik. Megtörtént már, hogy a pénzügyigazgató úr helyettese elment éis azt mondta: ne háborgassák a gazdákat az adók miatt mindaddig, amíg nem lesz mihez nyúlniok. Ennek ellenére az a segéd, úr aratás közben akarta őket végrehajtatni. Ügy gondolom, hogy ez nem elszigetelt dolog, nemcsak Kápolnán történik meg, hogy jogtalanul szedik a behajtási illetéket, hanem másutt is. Nem látom a kellő erélyt az adóhivatalok vezetőinél. E tárgyban beszéltem velük és kértem, adjanak ki újabb rendelkezést, hogy ne szedjék azt az igazságtalán, durva adót, a 6%-os behajtási illetéket. Az adóhivatal vezetője, a pénzügyi főtanácsos úr, azt mondotta, hogy csak blamálnák magukat, ha egy már életben levő rendelkezést újból megismételnének. Ha tehát onnan nem várhatunk e téren támogatást, a pénzügyminiszter urat kérem meg arra, hogy adjon ki felülről radikális, erélyes végrehajtási utasítást, hogy ezek az anomáliák megszűnjenek. Ezt vagyok bátor tisztelettel kérni a pénzügyminiszter úrtól; magát a címet tisztelettel elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kahők Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Már az általános vita során is említést tettem arról az igazságtalan rendszerről, amely megtalálható a tárgyalás alatt levő költségvetés előirányzatában is. Az egyenesadók címe alatt foglaltatnak az általam kifogásolt adónemek, illetőleg az igazságtalan adózás rendszere főképpen itt jut kifejezésre. Az elvégzett számításaim szerint az egyenes adóbevételek az adóbevételek 21-87%i-át, míg a közvetett adók aidóbeyételeirik 78*13%-át teszik ki. Ez a két számadat rávilágít arra az igazságtalanságra, amelyen alapszik a mi adórendszerünk. Ezért itt ismételten kérnem kell a pénzügyminiszter urat, hogy ezen a rendszeren mielőbb változtasson. Űjból elmondani azokat a kétségbeejtő állapotokat, amelyekben az adózó polgárok vannak, nem tartom szükségesnek, hiszen ezek ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. 247 annyira közismertek, annyira nyilvánvalóak, hogy ezekről mindenkinek tudnia kell. de leginkább kell tudnia a pénzügyminiszter úrnak. Akkor, amidőn szóváteszem az igazságtalan adózási eloszlást, hivatkoznom kell külföldi példákra. Németországban például az egyenesadó az adóbevételek 50%-a. Ebből természetszerűleg következik, hogy a szegényebb társadalmi osztály nincs oly erősen sújtva az adóval, mint ahogyan nálunk van és az «dióbevételek eloszlanak azon társadalmi osztályokra, amelyeknek anyagi helyzete jobb, elviselhetőbb és amely társadalmi osztályok inkább bírják vállalni az adóterheket, mint a szegény társadalmi rétegek. Nálunk egyötöde az egyenes adó az adóbevételeknek és ha ezt összehasonlítom a békebeli állapottal, akkor a békebeli állapothoz képest is nagy eltérést látunk, mert békében az egyes állami adók az adóhevételek egyharmadát tettek ki. Most még aránvtalanabbul rosszabb a helyzet. Megfelel tehát a valóságnak az az állításom, hogy ma igazságtalan adózási rendszer van, mert a közvetett adók terhelik a szegény társadalmi osztályokat, azokat a társadalmi osztályokat, amelyek amúgy is teljesen roskadoznak az adóterhek súlya alatt. Igen helytelennek találom azt is,^ hogy a pénzügyi adminisztráció mintegy 20%-át emészti fel az összes adóbevételeknek, amin enyhíteni kellene, mer ez esetben csökkenteni lehetne az adóterheket. Nálunk a fejadó az adóstatisztika szerint 141-45 pengő, ami olyan horribilis összeg, hopv e~^magában beszél és amihez semmi kommentár nem szükséges. Angliában a pénzügyi adminisztráció csak l*5%-ot igényel. Hol van ettől a számtól a mi oénzügvi adminisztrációnk, amely 20%-ot emészt fel és hol van Franciaország pénzügyi adminisztrációjától, amely csak 3%-ot igényel? Ezt az alkalmat meg kell ragadnom arra is, hogy a jövedelmi adóról beszéljek és habár ezen a címen u^yananyi összeg van előirányozva, mint amennyi a múlt esztendőben volt, vagyis megmarad a tavalyig 46,400.000 pengős előirányzás, ezt mégis kifogásolnom kell és pedig azért, mert a jövedelmiadó létminimumának összege olyan alacsonyan van megállapítva, hofv époen ebből kifolyólag állanak fenn azok az igazságtalan kirívó esetek, ho^ TT munkásemberek keresete, amely pedig a ténvlefres létminimumot sem fedezi, jövedelmi adózás alá esik, még pedig bizonyos átmeneti tényekből kifolyólag, mint amilyen a túlórázás vagy esetleg a vasárnap végzett munka, mert íw áll elő, ho"••"•' a többkeresettel együtt a kereset meghaladja a hayi 300, az évi 3600 pengőt és így már beleesik a jövedelmiadó skálába. Ez olyan súlyos teher, amely ily^ módon hárul reá, — amelyhez jön méc természetesen a keresetiadó is — hogy teljesen elviselhetetlen. Általában kifogásolnom kell azt a rendszert, amely nem állapít meg ecy tényleges adómentes létminimumot, mert nálunk ilyen nincsen, hiszen abban a pillanatban, amikor valakinek jövedelme eléri a 3601 pengőt, e^ész jövedelme jövedelmi adózás alá esik, és ebben az esetben következik az be, hogy teljesen illuzóriussá válik a létminimum, mert figyelmem kívül marad. Ha a németországi példát nézzük, megállapíthatjuk, hogy ott a létminimum tényleg adómentes, és adózás alá csak a létminimum feletti összeg esik, az az összeg pedif amely létminimumként van megállapítva, kivétetik az adózás alól.
