Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-311

246 Az országgyűlés képviselőházának azok a bányatelepek, amelyeken a szenet bányásszák, nem fejlődhetnek a külföldi szén konkurrenciája miatt. Már pedig a széntermelés fokozása szociális szempontból is elsőrangú kérdés, mert ha méltóztatnak ismerni a bányavidéket, örvendetesen lehet megállapítani azzal a szomorúsággal szemben, hogy az ország egy részében az egyke emészti az ország életerejét, hogy itt a gyermekáldás bőséges, hogy a bányaterületeken növekszik egy óriási nagyszámú nemzedék, amely nem lehet mezőgazdasági munkás, mert ehhez sem gyakorlata, sem területe nincs, amelynek az iparban ina alig szívódhatik fel egy csekélyebb rétege, amely más pályákon nem tud elhelyezkedni és ott marad a bányavidéken, ahol dolgozni, bányászni, termelni akar. A jövő nemzedéknek, a bányaterületeken lakó ifjú bányásznemzedéknek telhát elsőrendű érdeke az, hogy a bányák termelése fokoztassék, és azt a nagy mennyiséget, amely ma a magyarországi fogyasztásnak mintegy negyedrészét teszi ki, itthon termeljék. Erre nézve a kormányzatnak, ha kell, még erős vagy erőszakos eszközöket is fel kell használnia, hogy elsősorban a hatósága, alatt álló üzemekben és hivatalokban az egész vonalon magyar szenet használjanak. Másodsorbán a társadalmat is időről-időre figyelmeztetnie kell a kormánynak súlyos szavával a külföldi szén nagy fogyasztásának gazdasági és szociális következéseire. Szerintem ugyanis a magyar közönségnek bizony nemcsak ebben az egy kérdésben, hanem más vonalon is tudnia kellene azt, hogy önmaga ellen vét, amikor saját anyagi erejét fogyasztja, hiszen szerény megjegyzésem szerint, ha esy bányaterületen — akár Dorogot, akár Tatabányát, akár Salgótarjánt veszem — az ott lakó munkások, altisztek és tisztviselők saját bányatermékükkel fűtik szobájukat, tehát az ő magas és kényes igényüket ez a szén kielégíti, akkor az ország más területénlakó uraknak ebbeli igényét is kielégítheti. Ezt a kérdést azért fejtegetem ezzel a címmel kapcsolatban, mert rá akarok mutatni arra, hogy amikor az elmúlt vasárnapon Tatabánya^ területén 1600. 14—22 éves leventét, ezt az acélizmú, derék, jövő nemzedéket láttam, és_ ezzel szemben látom a magyar bányaipar fejlődésének megakadályozását, akkor az ember ajövőt

f illetőleg kétségbeesik, hogy ezzel a szép és derék jövő nemzedékkel mi lesz. En ezt a kérdést a miniszter úrnak ezzel a címmel kapcsolatban azért vagyok bátor figyelmébe aiánlani, hogy ne méltóztassék ezt a napirendről levenni, hanem méltóztassék ennek állandóan portál ója lenni, hogy ebben az országban, ha már más úton nem tudunk a munkásrétegnek egy részén segíteni, legalább munkaalkalom nyújtásával segítsünk. (Helyeslés.) Szorosan idekapcsolódik az, hogy beszéljek a bányamunkások bérkérdéséről, amelyet a Házban ebben a pillanatban ezt megoldani nem lehet. Már több alkalommal szóvátettük, hogy a bányamunkások ezen, bizonyos nagy munkásbérekkel szemben nagyon csekély bérek mellett, borzasztó nehezen és nagy küzdelmek között élnek, éppen azért, mert egy kereső van és sok a fogyasztó, mert a család számára a kiskorúak nem jelentenek keresetet. E téren is felhívom az ország és a kormány figyelmét arra, hogy ezen a téren az állapotok nagyon szomorúak, de míg a mai elvi álláspontján nem változtat a kormány és nem fog befolyni a munkaadó és a munkás közti jogviszony rendezésébe, addig — sajnos — ezek egymással huzakodni fognak ebben a kérdésben. (Rothenstein Mór: Es ha bele\1. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. szól, akkor még rosszabb!) önök, t. képviselőtársam, a múltkor, hálás köszönetüket nyilvánították a népjóléti miniszter úrnak, hogy volt szíves egy ilyen bér ügyben a munkásság javára eredményesen közbelépni. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór közbeszól.) Elnök: Kérem Rothenstein képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Kocsán Károly: A mostani időben tényleg nem lehet más segítség, minthogy a kormány a maga tekintélyével szolgálja az igazságot s legyen azon, hogy a jövedelemben, annak igazságos megosztása révén azok is részesüljenek, akik erre rászorulnak, s akik a termelés eredményéhez hozzájárulnak. Még csak egy kérdést említek meg a szénkérdéssel kapcsolatban. Ebben a Házban proves contra nagyszabású vita fejlődött ki a szénkartell és egyéb kartellek kérdésében. Az ország közvéleménye előtt áll a támadás tömege és a védelem tömege, az igazságot azonban nem látja. Mindenki a maga álláspontját védi, és egy harmadik fórum ezt a terjedelmes kérdést objektíven nem vizsgálta meg. A közvélemény és a fogyasztóközönség megnyugtatása szempontjából nagyon kívánatos volna, hogy maga a kormányzat tekintsen bele ennek a vitának hiteles anyagába s objektív álláspontjánál fogva nyugtassa meg a nagy közvéleményt legalább addig, míg a kartelltör vénnyel nem fog a Ház elé jönni s a gazdasági életnek ezt a területét törvényhozás útján nem fogja szabályozni Ezeket voltam bátor a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani. Egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Senki sincs feliratkozva! Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Fitz Arthur jegyző (olvassa az 5. és a 6. címet, melyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 7. címet). — Krisztián Imre. Krisztián Imre: T. Képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy újból felszólalok, mindenesetre csak távirati f stílusban kívánok itt egy olyan panaszt szóvátenni, amely falun általánosan ismert. Bármennyire igaz szeretettel köszöntöm a miniszter úrnak azt az is:éretét, hogy az adóügyek terén tapasztalt zaklatásokat meg fogja szüntetni, mégis rá kell mutatnom arra, hogy a segédjegyző urak mennyire nem veszik figyelembe még közvetlen feletteseik utasításait sem. A 7. címnél «vegves bevételek» rovat alatt fel van véve késedelmi kamatok címén 1,950.000 pengő. Talán nem vagyok elfogult, amikor azt mondom, hogy ennek 80 százalékát a falu szegényebb • sorban levő kisgazdái fizetik be, akik általában csak az év harmadik negyedében, amikor már betakarították a termést, fizethetik ki az adót. Ez nekik az adón kívül 12%-os megterhelést jelent. Sok esetben megtörténik, — nem akarom azt állítani, hogy az adóhivatalok utasítására, de a főjegyző ' urak és segéd urak mindenesetre azt mondják, hogy az adóhivatalok hozzájárulásával, sőt részben azt is hangoztatják, hogy az adóhivatalok utasítására — hogy a törvény egyenes rendelkezése ellenére, a nélkül, hogy egy tollvonást is tettek volna, a végrehajtás