Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-311
242 As országgyűlés képviselőházának , már addig is igazságtalan megítélés alá esett, amíg a búza ára 27—30 pengő körül mozgott, lévén a kántortanítók fizetésének legnagyobb része természetbeni, búza- és terményjárandóság. Amilyen mértékben érintette a magyar termelőket a búza árának rohamos^ 20 és 19 pengőre való esése, éppúgy a legnagyobb mértékben sújtja a kántortanítókat is, akik egy interpellációm alkalmával felsorolt különböző okoknál fogva már eddig sem kapták meg a természetbeni járandóságuknak megfelelő értékét. Így állott elő most az a helyzet, hogy a búza árának — nagy megdöbbenésünkre — végtelen nagy visszaesése következtében, amiről az ország nem^ tehet, a kántortanítók amúgyis rossz fizetése egyharmadára csökkent. A helyzet az, hogy az állam az értékeléseket ma is 27—28 pengős búzaalapon számítja be, pedig a tőzsdei jegyzés alapján méltóztatnak tudni, hogy 22 pengő alatt áll a budapesti jegyzés, azonban a vidéki bevásárlás még mindig jóval, rendesen 20—25%>-kal alacsonyabb. Ezt a kérdést ajánlom a pénzügyminiszter úr figyelmébe és nagyon kérem, keressen rá módot a házbérek rendezésével kapcsolatban, hogy ezt a kérdést valami úton-módon megoldja. Elsőrangú kérdésnek minősítem továbbá a családi pótlék folyóisítását is. Ha a feleslegek örvendetesen nagyobbodnak, ezt a régi és égető szükségletet is meg kell oldani. Ezeket a részletkérdéseket azért vagyok bátor ez alkalommal felhozni s a miniszter úr figyelmébe ajánlani, mert köztudomás szerint generális, nagyarányú fizetésrendezésről szó sem lehet. Ha azonban erről nem lehet szó, akkor részleteiben kell megoldani a legégetőbb és legkiáltóbb szükségleteket, ha arra a pénzügyi lehetőség megvan. E részletnél ezt a kérdést voltam bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Elnök: Szólásra következik 1 ? Pakots József jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kérdem a képviselői urakat, kíván-e még valaki az 1. címhez szólni? (Nem!) Ha nem, akkor a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az 1. cím, meg nem támadtatván, elfogadottnak jelenteni ki. Következik a 2. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Pakots József jegyző: (olvassa a 2. címet.) Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Ennél a címnél az adókezelés címénél 1,989.970 pengő van beállítva már negyedik esztendeje. Ez az összeg, mint a költségvetés indokolása is mutatja, arra szolgál, hogy ebből fedezzék az adókivetéssel és adóbehajtással járó kiadásokat és ebből jutalmazzák félévenként az adókivetéssel foglalkozó tisztviselőket, miután azok, mint köztudomású, hivatalos órán túl is dolgoznak. A pénzügyminiszter úr előtt ennek a karnak azt a kérését tolmácsolom, hogy ezt a jutalmat, amelyet félévenként szoktak " r kiosztani, ne félévenként, hanem havonként és rang szerint utalják ki, mert ezáltal elejét vennék annak, hogy a kiosztásnál esetleg személyi érdekek érvényesüljenek. Itt tisztára csak a költségvetésbe már beállított és az illető karnak kiutalt pénz szétosztása és kiosztása formájának megváltoztatásáról van szó, amint azt hangsúlyoztam. Arra is kérem az igen t. pénzügyminiszter urát, hogy é jutalmazásba méltóztassék feltétlenül belevonni az adóhivatali személyzetet, 1. ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. mert hiszen minden képviselő tanúm arra, hogy az adóhivatali személyzet épüenúgy túlórázik, mint a központi személyzet, szintén megérdemli tehát, hogy e jutalmakban részesüljön. Ezt kívántam az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani; a címet egyébként elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Kénviselőház! A budapesti Központi Díj- és Illetékkiszabási Hivatalról kívánok beszélni és ezzel kapcsolatban lesz egy kérésem a t. miniszter úrhoz. Amint méltóztatik tudni, 1889-ben állították fel a Budapesti Központi Díj- és Illetékkiszabási Hivatalt azért, mert abban az időben már az egyes adóhivatalok nem tudták ellátni azt a munkakört, amelyet az illetékek terén el kellet volna láni. 1889-ben azonban még nem ruházták fel teljesen önálló hatáskörrel e hivatalt, hanem a pénzügyigazgatóság alá rendelték. 1895-ben az 1521. számú pénzügyminiszteri rendelet adta meg ennek a hivatalnak önállóságát A Budapesti Központi Díj- és Illetékkiszabási Hivatal attól kezdve önálló utalványozási és rendelkezési joggal bírt és igen jól ellátta ezt a munkakört, amelyet a törvény rárótt. Amikor az 1924 : IV. törvénycikk, az úgynevezett szanálási törvény létrejött, a pénzügyminiszter úr felhatalmazást kapott arra, hogy az egyes hivataloknak munkakörét esetleg megváltoztathassa, újabb szabályokat hozhasson, átszervezhessen, esetleg meg is szűntethessen hivatalokat. Akkor a pénzügyminiszter úr két esztendeig nem élt ezzel a jogával, csak 1926-ban határozta el, hogy ennek a Központi Díj- és Illetékkiszabási Hivatalnak munkakörét meg fogja osztani. Ekkor először 18 adófelügyelőség között akarta megosztani ezt a munkakört, később azonban belátva azt, hogy ez még sem lesz jó, három hivatalra ruházta át, még pedig a II. kerületi adófelügyelőségre, az V/a. és V/b. adófelügyelőségre s e három hivatal között osztotta meg azt a munkakört, amelyet eddig a Budapesi Központi Díj- és Illetékkiszabási Hivatal végzett. A felosztás olymódon történt, hogy az V/a kerületre ruházta mindazokat az illetékekre, társulatiadóra, kártyailletékre, díj- és bélyegjegyzésre, vadászjegy-fegyverigazolványra és értékpapír forgalmiilletékre vonatkoznak, az V/b kerületre ruházta azt, ami a főváros közigazgatásának IV. és X. kerületére vonatkozó vagyonátruházási, törvénykezési, közigazgatási illetékekre vonatkozik, a díjak kivételével és az okirati illetékeket, amelyeket nem ruházott az V/a kerületre, valamint az illetékegyenértékre vonatkozó ügyeket, Budán pedig ugyanezt a II. kerületi adófelügyelőségre ruházta, alárendelve ezeket, mind a budapesti pénzügyigazgatóságnak. A helyzet tehát az, hogy amíg eddig egy hivatal látta el ezt a munkakört, tudniillik a Budapesti Központi Díj- és- Illetékkiszabási Hivatal,—és mi jogászok, akik ismerjük ennek a hivatalnak a működését, állítjuk, hogy igen jól látta el működési körét — addig ez a hivatal ma szét van szaggatva három részre, úgyhogy mi jogászok sem tudjuk igen sokszor, hogy mi hova tartozik és szaladgálunk a vámházból Budára, meg a Szalay-utcába, megtudni, hogy ide vagy oda tartozik-e valamely dolog. Ez nem helyes az illetéket fizető közönség szempontjából sem, de meg azért sem, mert vannak illetékek, amelyek időközönként visszatérőleg fizetendők — havonként, évnegyedenként és évenként — és vannak olyanok, amelyek alkalomadtán fizetendők, így nem lehet azokat a tisztviselőket,
