Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-311

Aä országgyűlés képviselőházának 31 akik az egyes adófelügyelőségekhez be vannak osztva, munkakörük elvégzésére egyenletesen és jól kihasználni, nem lehet munkájukat úgy kiaknázni, mint azt az állani érdeke, de meg az illetékek beszedésének az érdeke is megkívánná. Megtörténik, hogy ezen tisztviselők egy részét át kell küldeni a másik adófelügyelőséghez, hogy ott kisegítsenek, vagy megtörténik, hogy egyes fogalmazási tisztviselők, mert talán nincs más munkájuk vagy sürgős az elintézés, leírási munkákkal foglalkoznak, így például fizetési meghagyásokat írnak. Magam láttam az V/b Adófelügyelőségénél, hogy például egy titkár fizetési meghagyásokat állított ki, pedig azt hiszem ezt a munkát el tudja végezni egy sokkal kisebb fizetéssel rendelkező díjnok vagy írnok. Ezt a munkát nem egy fogalmazási szakbeli tisztviselőnek kell ellátnia, hanem ezt elláthatja az a díjnok, akit beosztanak a Központi Díj- és Illetékszabási Hivatalba, akinek munkaidejét és munkaerejét itt teljes mértékben ki tudják használni és aki teljes mértékben ki tudja érdemelni azt a fizetést, amelyet munkájáért kap. Mindezt azért mondottam el, mert most, amikor a pénzügyminisztériumban felvetődött az az eszme, hogy vissza kell állítani a Budapest Központi Díj- és Illetékkiszabási Hivatalt valamilyen formájában nekem az lenne a tiszteletteljes kérésem, hogy az a régi formájában állítassék vissza, mert ha volt egy hivatal a múltban, amely bevált és megtett mindent, amit meg kellett tennie egy ilyen hivatalnak, — kiváló szakembereket képzett ki, akik ma is díszei a közigazgatási bíróság ezen osztályának — mondom, ezt a hivatalt vissza kell feltétlenül állítani a régi hatáskörrel és önálló utalványozási joggal. Lehetetlen az, ami most van, hogy tudniillik az adófelügyelöségnek visszautalási határozatát először a pénzügyigazgatóságihoz keli felterjeszteni jóváhagyás végett, s amikor onnét visszajön, akkor tudják csak kiadmányozni. Ha ennek a hivatalnak megvan az utalványozási joga, el tudja önállóan intézni és sokkal kisebb idő alatt sokkal több munkát tud elvégezni. Nekem tehát az lenne kérésem a mélyen t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy a központi díj- és illeték kiszabási hivatalt állítsa vissza a régi formájában s azokat a tisztviselőket, akik ebben szakképzettséggel bírnak lehetőleg helyezze vissza régi helyükre a fővámhivatalba, mert ma is ott keresi a publikum nagy része ezt a hivatalt s nem. vette tudomásul, hogy ezt elhelyezték három helyre is, még kevésbbé tudja, hogy adott esetben hova kell fordulnia, hogy ügyét el tudja intézni. De megérdemli ez a hivatal a visszaállítást azért is, mert hiszen, mint köztudomású, békében az összes illeték jövedelmek egyötöd része folyt be a budapesti központi díj- és illetékkiszabási hivatalba, ma pedig a megcsonkított országban az összes illetékek háromötöd részét hajtja be ez a hivatal s ezért is rentábilis és kifizetődik az államnak, hogy a tisztviselőket olyan hivatalba ossza, be, ahol egyenletesen és állandóan foglalkoztatva is vannak. Én tehát tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, hogy állítsa vissza ezt a hivatalt a régi formájában, a régi utalványozási joggal és a régi hatáskörrel. Egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik

1

? Pakots József jegyző: Senki feliratkozva nincsen. Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. L ülése 1929 június 13-án, csütörtökön. 243 A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Ennél a címnél két kérdést méltóztattak felvetni. Bár Pintér t. képviselő úr valószínűleg tévedésből szólalt fel ennél a címnél, mert helyesen a 7. címnél kellett volna felszólalnia, mégis méltóztassanak megengedni, hogy röviden most reflektáljak erre a felszólalásra is. Szóvátétetett, hogy a pénzügyi fogalmazói kar részére az előirányzott 1,900.000 pengő, egyenlő mértékben osztassák szét. Tulajdonképpen csak 1,100.000 pengőről van szó, mert a munkadíjak és a jutalmak céljaira ennyi van felvéve. A pénzügyi tisztviselők egyesületük vezetősége révén hozzám fordultak e kérdésben. Én akkor megnyugtattam őket abban az irányban, hogy én ezeket a jutalmakat amióta hivatalban vagyok egyenlő alapelvek szerint, teljesen tárgyilagos alapon osztottam szét, és tudtommal azelőtt is úgy osztották ki, de azt, hogy ezt a jutalmat havonként és kivétel nélkül mindenkinek egyformán adjuk, nem tartanám helyesnek és indokoltanak. Nem pedig először azért, mert ennek a jutalomnak az a célja, hogy a rendkívüli munkát jutalmazza, ha tehát valaki bármilyen rendkívüli munkát nem végez, akkor a törvény intenciói szerint sem részesülhet jutalomban. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Másodszor, ha ezt általánosítanánk, akkor ez fizetéskiegészítés jellegével bírna és nem a rendkívüli munka jutalmának jellegével. Harmadszor, nem tartom indokoltnak ezt az aránylag nem nagy összeget havonként elaprózni, hanem olyan időpontban igyekszem kiosztani, amikor a tisztviselői karnál nagyobb kiadás jelentkezik, vagy a gyermekek iskoláztatása, vagy nyaralási költségekkel kapcsolatban, amikor jól esik nekik, ha egy összegben kapják a jutalmat. (Ügy van!

r Ügy van! jobbfelől.) Ez a jutalmazás általános és csak azok nem részesülnek benne, akik vagy ugyanabban az évben előléptetésben részesültek, vagy fizetési fokozatban előrementek, továbbá azok, akik valamely okból, azért, mert ellenük vizsgálat volt folyamatban, vagy fegyelmi eljárás alatt állván, erre nem minősültek érdemeseknek. Méltóztassék megnyugvással venni, hogy azt a szempontot, amelyet fel ^méltóztatott hozni, én is osztom és igyekszem érvényesíteni, csak az eljárási metódusban van különbség. Hiszem tehát, hogy felvilágosító szavaim után maguk a tisztviselők is megnyugvással fogják ezt venni. Ami Usetty t. képviselő úr felszólalását illeti, tekintettel arra, hogy erre a kérdésre a pénzügyi bizottság ülésén igen részletesen kitértem és nem akarnám a t. Ház figyelmét hoszszasabban igénybeveni, csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy az a reform, amely a központi díj- és illetékkiszabási hivatal hatáskörét több hivatalra osztotta szét, illetőleg a pénzügyigazgatóságokra bízta, a gyakorlatban úgy látszik, nem válik be és ennekfolytán elhatároztam, hogy; visszaállítom a központi díj- és illetékkiszabási hivatalt, ha nem is egészen abban a terjedelmében, amelyben volt. Mindenesetre máris felfüggesztettem annak további szétosztását. E hivatalt újra ki fogom egészíteni a szükséghez képest, bár természetesen ebben a csonka országban nem lesz szükség olyan nagy terjedelmű hivatalra, mint amilyen a régi volt. Teljesen osztom azokat az érveket, amelyeket elo méltóztatott adni, hogy ma az illetékkiszabás helyes, p-vors és precíz keresztülviteléhez olyan speciális ismeretek szükségesek, hogy 35*