Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

14 Àz országgyűlés képviselőházának bizonyos állandóságot fog belehozni magasabb parancsnokságainkba, amit ma sajnosán nélkülöznünk kell. (Ügy van! jobbfelől.) Legmagasabb csapatparancsnokaiaik, a vegyesdandárparancsnokok ritkán maradnak egy-két évnél tovább állásukba, mert közben szolgálati idejük letelik. Valamivel jobb, de hasonló viszonyokat látunk az ezredparancsnokokságoknál is. Most pedig áttérek a tisztikar egy másik nagy bajára: az adósságokra. Sajnos, nincs időm ezzel a szomorú kérdéssel hosszasabban foglalkozni és így csak azt említem meg, hogy ismerek nem egy olyan tisztet, akiinek fizetéséből a hó elején 65%-ot voninak le különböző címeken, tehát a fizetésnek csaknem kétharmadfát. Ha pedig már erről a tárgyról beszélek, röviden meg kell hogy említsek egy másik, nem kevésbbé szoimorú kérdést is és ezt a nyugdíjasok ügye. Sajnos, nincs módomban most ennek a kérdésnek boncolgatásába fogni és így csak arra szorítkozom, hogy a honvédelmi miniszter úr és a pénzügyminliszter úr bölcseségére és jószívére appelláljak és arra kérjem őket, méltóztassanak megkeresni és megtalálni annak módját, hogyan lehetne ezeken a nyomasztó állapotokon segíteni. (Helyeslés jobbfelől.) Most pedig legvégül áttérek két olyan kérdésre, amelyek katonai vonatkozásúak ugyan, de összefüggésben vannjak a külpolitikával is. (Halljuk! Halljuk!) Ez a hadkiegészítés és a leszerelés. Amint méltóztatnak tudni, a hadkiegészítésnek a trianoni békében reánk oktrojált módja sem a magyar nép lelkületének, sem az ország pénzügyi teljesítőképességének nem felel meg. (Ügy van! jobbfelől.) Nagyon jól tudom, ihogy ezeken az állapotokon máról-holniapra segíteni nem lehet, mert hiszen a mai világban nem a jobb belátás, nem a méltányosság, hanem az erősebb joga uralkodik, az ököljog. (Igaz! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Ne nyugodjunk bele azonban ebbe a helyzetbe és hangoztassuk minden egyes alkalommal, hogy az önkéntes toborzáson alapuló, hadkiegészítés nemcsak hogy távol áll a magyar nép lelkétől és évszázadios tradícióitól, hanlem elviselhetetlen terheket ró egy olyan államra, .amely tisztviselőit és tisztjeit is csak szűkösen és a legnagyobb adók árán tudja eltartani. (Igaz! Ügy van! — Kálnoki Bedő Sándor: Szereljenek le ők is!) Meg vagyok győződve arról is, hogy gazdasági talpraállításunk, gazdasági föllendülésünk egyik legsúlyosabb akadályát éppen a hadkiegészítésnek ránk oktrojált költséges volta képezi. (Ügy vanj) Ami a leszerelést illeti, a helyzet kezd itt is már-már tarthatatlan lenni. Mi a legutóbbi években végigjártuk azt a keserves utat, amely a régi állapotoktól a mai teljes leszereltségünlkig vezetett, és tettük ezt aibban a magyar faj ősi természetéből fakadó becsületes feltevésben, hogy a békeszerződésnek összes határozmányai az összes szerződő felekre nézve kötelezők s nemcsak azok, amelyek reánk nézve hátrányosak. És mit látunk*? Azt, hogy míg mi ezt a keserves-kínos utat véges-végig megtettük, és hogy mást ne említsek, kénytelenek voltunk ezer meg ezer tisztet, akik egészségüket és vérüket áldozták a Ihaza védelmében), máról-holnapra úgyszólván az utcára kitenni, addig szomszédaink és a nagyhatalmak a leszerelés terén eddig egyetlenegy komolynak nevezhető lépést nem tettek, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.— Schandl 306. ülése Î92Ù június 7-én, pénteken. Károly: Sőt még johban felszerelnek!) mert az, amit részükről eddig a leszerelés terén láttunk, legfeljebb egy egyhelyben való, cinikusan! ható kínos tipegésnek nevezhető. (Felkiáltások a jobboldalon: Legnagyobb cinizmus! Aljas megszegése a békeszerződésnek!) Legfőbb ideje, hogy ma, amikor a háború befejezésétől csaknem 11 év választ el bennünket, a népeknek két tábora: győztesekre és legyőzottekre való osztása végre megszűnjék. Ez az állapot nemcsak Magyarország szempontjából igazságtalan és tarthatatlan, hanem lehetetlen a humanitás, a népek közössége és az emberi szolidaritás szempontjából is. (Kálnoki Bedő Sándor: Tisztesség szempontjából!) Azt én nem akarom mondani, (Kálnoki Bedő Sándor: Én megmondom.) amely szolidaritás nélkül emberi haladás nincs, csak visszafejlődés és amely szolidaritás nélkül tartós béke, amelyre pedig a népek ma jobban rá vannak szorulva, minit valaha el sem képzelhetőt (Igaz! Ügy van! A jobb- és szélsőbaloldalon.) És ha azt fogjuk látni, hogy a jobb belátás belátható időn belül nem fog győzedelmeskedni és volt ellenfeleink az ünnepélyesen megigért leszerelést r végrehajtani nem tudják, vagy nem akarják, úgy nem fog más hátramaradni, minthogy mi is komolyan foglalkozzunk azzal a gondolattal, hogy mikép szervezzük meg önvédelmünket. (Igaz! Ügy van! éljenzés és tavs a jobb- és a baloldalon és a közéven.] Mert bármilyen távol álljon is tőlünk minden offenzív politika, az önvédelemre' nekünk is, mint minden nemzetnek, amely élni akar, szent jogunk van. (Igaz! Ügy van! Tans jobbfelől.) A honvédelmi költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a közéven. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Szilágyi Lajos! (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Előttem szólt t. képviselőtársam fejtegetéseivel természetszerűleg mindenben egyetértek. Nem értenék egyet akkor, ha felszólalásában őt militarista szempontok vezették- volna és nem értenék egyet vele akkor, ha felszólalását nem a háború elkerülése céljából, hanem a háború érdekében mondotta volna. Ezt azért szegezem le, mert valahány képviselőtársunk, köztük csekélységem is, ilyen hangnemben szólt a honvédelmi költségvetéshez, mint most Láng Boldizsár t. képviselőtársam, másnap nem maradt el az illető beszédhez fűzött az a rosszindulatú kommentár, hogy itt a Képviselőházban fegyverkezésre, háborúra uszít egynéhány képviselő. Nagyon kérem mindazokat, akiknek befolyásuk van azokra a sajtóorgánumokra, amelyek ezideig ilyen megjegyzéseket fűztek a honvédelmi vitához, hassanak oda, hogy azok hagyják el ezúttal az ilyen kommentárokat, mert hiszen ha valaki a hadsereg kérdésével úgy foglalkozik, mint az eddig felszólalt összes szónokok, egészen bizonyos, hogy nagyobb szolgálatot tesz a béke ügyének, mint ha ellenkező hangnemben tárgyalna. (Üffy van! a jobb- és a baloldqlcm) A^mai helyzet az új háború bizonyságát jelenti és^ az, amit mi hirdetünk, az új háború elkerülését jelenti. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) Az a tájékozatlanság és rosszindulat, amely a trianoni béke határozmány

ait szülte, az a tájékozatlanság és rosszindulat egyetlenegy nemzeten sem csattant el úgy, mint