Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

236 Az országgyűlés képviselőházának a módját tehát meg kell szüntetni. Megtörtént, hogy a megsemmisítés után kiírták másodszor ezt a pályázatot. Erre a nagyobb vállalkozók leszálltak az iparosok árnívója alá. Vagyis eleinte az iparosok áraira azt mondották, hogy azok irreálisak és a végén kisült, hogy ők is erre az irreális árra szálltak le és olyan olcsók lettek, mint maguk az iparosok. Ez még rendjén volna, azonban e nagy vállalkozók között van néhány olyan ember is, aki soha nyeregkészítéssel nem foglalkozott; akik borkereskedők, de nyeregkészítésre és szíjgyártásra iparengedélyük nincsen. Azért, mert valaki szappant árusít és szappannal kereskedik, ebből nem következik, hogy borbélyműhelyt is nyisson; vagy azért, mert valaki valamely ipari cikket árusít, ebből nem következik az is, hogy az képes legyen elő is állítani. így megtörtént ezután, hogy az ipartestület kiíratta, hogy melyek azok a cégek, amelyeknek nincs is iparigazolványuk. Ezek a következők: Első pécsi bőrgyár, Winternitz Gyula és fia bőrgyár Űjpest, Budapesti gépszíjgyár, — melynek cégtulajdonosai Váczi Imre, Árpád és Ferenc 1 és Mellinger Zsigmond gépszí így ártó, akiknek abszolúte nincs ipar igazolványuk. Már pedig az ipar tör vény határozottan kimondja, hogy iparkihágást követ el valaki, ha valamely ipart iparigazolvány nélkül folytat. Ha a honvédelmi minisztérium nem kényes erre és nem tartja be az ipartörvény által előírt szigorú rendelkezéseket, hanem eltekint azoktól, és egyes olyan emberéknek, vállalkozóknak ad ki munkákat, akiknek semmi közük nincs a szíjgyártáshoz, s akik a nyerget nem is tudják elkészíteni, hanem másokkal készíttetik el, ez nem rendje a dolognak. Ha sürgetjük a kereskedelmi miniszter urat, hogy az iparosságot és a képesített ipart védje meg a kontárokkal szemben, a másik hatóság nem teheti meg, hogy kontároknak adjon ki közmunkákat. (Gr. Hunyady Ferenc : A közszállításokat elsősorban kisiparosoknak kell adni !) De tovább megyek. Vannak egyes nagy cégek, amelyek nem elégesznek meg azzal a nagy darab kenyérrel, amely nekik jut, hanem még tovább mennek, mindenféle strohmaunokat állítanak, be, akiknek révén igyekeznek az iparosságot illető közmunkáknak jórészét zsebrevágni. Természetesen ezek nem mindenkor bizonyítható dolgok, de most itt vannak a kézzelfogható bizonyítékok, és elősorolhatok egy csomó bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy a 80 ember közül, aki itt pályázott a közmunkára, 25% olyan, akinek ehhez az iparhoz semmi köze nincsen. Itt van pl. az egyik cég, Melkó Bertalan cég, amelyről egy hivatalos átirat igazolja, hogy már 1928. márciusában megszűnt, erről értesíti a hatóságot, a közmunkákban azonban mégis állandóan szerepel. Amikor megvizsgálták az ügyet, kitűnt, hogy az illetőnek az üzlete megszűnt, itt van róla a hatósági irat. Továbbra is szerepel; a közmunkák elosztásánál pl. a Váci Siketnéma Intézet, már pedig a művezető kijelentette, hogy ott nyerget soha nem készítettek. Történnek léhát itt súlyos szabálytalanságok, amelyeket nem szabad türnük, mert ezekből táplálkoznak a legsúlyosabb vádak. Ezt ebben az országban nem szabad tűrni. Nincs kifogásom a munka elosztása ellen, ebbe beleavatkozni nem akarok, mert ez a miniszter úr dolga és gondja, csak arra kérem a miniszter urat erről a helyről, — sajnálom, hogy ezt nem a miniszter úr jelenlétében mondhatom el — hogy azoknak, akiknek iparigazolványuk nincsen, ne méltóztassék közmunkát kiadni, mert jogtalanul pályázott cégeknek szintén ne juttasson közmunkát. . Mert kérdem, hogy annál a pályázónál, akinek erre az iparra megfelelő képesítése nincsen, 310. ülése 1929 június 12-én, szerdán. hol van a biztosítéka az államnak abban a tekintetben, hogy azt a nyerget jól el is tudja készíteni ? Pedig a nyeregkészítésnél igazán érvényesül az egyéni ötletesség, az ügyesség, az iparművészetnek legmagasabb foka. Hiszen egy szépen elkészített nyereg valójában művészet, és ha valahol van tere az iparban a kézügyességnek és ötletességnek, akkor elsősorban ennek a munkának az elkészítésénél van. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy ezt a rendszert irtsa ki a honvédelmi minisztériumból. Ennek nem szabad többé megismétlődni, mert különben botrány lesz belőle. Éppen azért teszem le ezeket az adatokat a Ház asztalára, hogy az ilyen esetek többé meg ne ismétlődjenek. A katonai személyek tekintélye, becsülete követeli, hogy a honvédelmi miniszter úr a legszigorúbban vizsgálja meg ezeket a panaszokat és vizsgálja ki, hogy aki nem illetékes közmunkára, ne kapjon munkát. Azoknak az uraknak pedig, akik az iparosságnak a hivatalos papiroson a levelet megírták, nincs joguk ott ülni az osztályban s a közmunkákat kiadni. Akik így sáfárkodnak az állam vagyonával, a milliókkal, amelyet a parlament oda ad, nem érdemesek arra, hogy ilyen súlyos, felelősségteljes munkát végezzenek. Ha a kormányzat t a takarékosságra hivatkozik, akkor: ezt a takarékosságot a közmunkák kiadásában igenis végre kell hajtani. A közélet tisztasága követeli ezt tőlünk és én innen kérem a miniszter urat, hogy ebben a tekintetben vizsgálja meg a helyzetet a legszigorúbban és ezt a rendszert mindenesetre szüntesse meg a honvédelmi minisztériumban. Ezért intézem a következő interpellációt a honvédelmi miniszter úrhoz (olvassa) : «Van-e tudomása a honvédelmi miniszter úrnak arról, hogy a minisztérium által kiírt és nyergek beszerzésére vonatkozó pályázat körül súlyos szabálytalanságok történtek ? Hajlandó-e a miniszter úr azonnal vizsgálalatot indítani a felelős személyek ellen ? Hajlandó-e erről a vizsgálatról a parlamentnek jelentést tenni ? HajlandÖ-e a miniszter úr a kiírt pályázati eredményeket szabályszerűen elbíráltatni és a közszállítási szabályzatok szigorú betartásával intézni a nyeregbeszerzéseket ?» Tisztelettel kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy nekem erre választ adjon. Elnök : Minthogy a miniszter úr nincs jelen, az interpelláció kiadatik a honvédelmi miniszter úrnak. Következik Héjj Imre képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz : Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa) : «1. Van-e tudomása az igen t. miniszter úrnak arról, hogy a Balatonhoz vezető utakon, de különösen a budapest—Székesfehérvár—balatonkenese—balatonfüredi vonalon a javítások és építések állandóan évről-évre nyáron a legnagyobb és legélénkebb forgalom idején folynak és több kilométeres útszakaszok lezárva tartatnak, úgyhogy a nagyközönség csak nagy kerülővel és nem a legjobb utakon tudja célját elérni ? 2. Hajlandó-e az igen t. miniszter úr intézkedni, hogy a folyamatba tett munkák sürgősen befejeztessenek, hogy a július 1-ével kezdődő főszezonban a közlekedés már akadálytalan lehessen 1 — Héjj Imre sk.» Elnök : Az interpelláló képviselő urat i Heti a szó. Héjj Imre: T. Képviselőház! Mindnyájan, akik járunk külföldön, a nyári időkben nagy lelki gyönyörűséggel látjuk, hogy a nagyobb