Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

230 Az országgyűlés képviselőházának vízitársulatok pénztárából hiányozni fog ez a 200.000 pengő. Ha ők a status quo-t fenn akarják tartani, egyszerűen felemelik az ártéri járulékokat oly összegre, hogy a 200.000 pengőt megkapják. Kérdezheti a gazdaközönség 25%-ia, hogy vonatkozik-e reá ez% a itörvény. Egyszerűen nem vonatkozik. És helyes-e, hogy hozunk egy törvényt, amelylben kimondjuk, hogy ez nem vonatkozik minden egyes állampolgárra, hanem esak az állampolgárok 75%-ára, elleniben azokra a birtokosokra, akik amúgy is több adót fizetnek, mint a töbíbi gazdaközönség, nem vonatkozik semmiféle földadóleszállítás. Ez a helyzet állott tehát elő ezzel a törvénnyel. Elismerem, hogy a logika azt mondja, hogyha a t. miniszter úr földadó címén kevesebbet kap, akkor igenis kevesebb legyen az adóvisszatérítés, mert az adótvisszatérítés a földadóval igen szoros kapcsolatban áll. De mit vétettek azok a szegény vízitársulatok, hogy 200.000 pengőt el méltóztatik venni ezzel a törvénnyel a pénztáruikból. (Jánossy Gábor: Nem veszik el!) Nagyon kérem a t. pénzügyminiszter urat. méltóztassék ezt a törvényt akiként felfogni, hogy az a magyar állam minden egyes polgárálra, minden egyes gazdájára egyformán legyen érvényes, és akkor a t. pénzügyiminiszter úr módot fog találni, hogy ez a 200.000 pengő, amely január 1-étől kezdve hiányozni fog a vízi társulatok kas szájából, és amelyet ez a törvény húzott ki onnan, január 1-étől fogva valamely más forrásból penzáltassék. T. Képviselőház! Nem szükséges rámutat• nom arra — hiszen volt szerencséim nemcsak nekem, de más t. képviselőtársamnak is eb ben a Házban arról beszélni, — hogy a vízitársulatok nagyoní fontos szociális működést is fejtenek ki, amennyiben sok mezőgazdasági illetőleg földmunkásnak adnak kenyeret. Ha a vízitársulatokat gyengítiük, akkor gyengítjük azt a társadalmi osztályt is, amelynek ériekében, úgy tudom, a kormányzat egy anj^x&et is össze fog hívni, hogy megtárgyalja W azt a ^kérdést, miként lehetne ezen a 25—30 ezer főből álló földmunkástömegen segíteni. Ha a vízitársulatokat gyengítjük, ha nem adjuk meg azokat az előnyöket, illetőleg, nem teljesítjük azokat a követeléseiket, vagy kívánságaikat, .amelyeket jogosaknak vélnek, akkor, t. Ház, lehetetlenség, hogy ezeken a szegény földmunkásokon segítsünk, lehetetlenség, hogy komolyan beszéljünk tölbbtermelésről, mert ha változás nem történik, ha a t. pénzügyminiszter úr nem lesz szíves foglalkozni^ a vízitársulatok anyagi helyzetéinek javításával, akkor a vízitársulatok működésüket meg fogják szüntetni, pedig a vízitársulatoknak működése, ismétlem, elsőrendű közgazdasági érdek. Emlékszem arra, hogy az idén egy küldöttség járt a t. pénzügyminiszter úrnál, (Halljuk! a jobboldalon) és a küldöttség vezetője felsorolja a társulatok sérelmeit, felsorolta azokat a kívánságokat, amelyek teljesítése a vízitársulatokat — szerintük — megilleti. Erre a pénzügyminiszter úr akként nyilatkozott, hogy legjobban szeretne ő, Wekerle Sándor, a földbirtokos is közéje állni a küldöttségnek, és egy ismeretien (pénzforrást arra kérni, hogy hallgassák meg a kérelmet. Igen t. pénzügyminiszter úr, ne tessék ettől félni. Mi ismerjük Wekerle Sándor földbirtokos urat, tiszteljük és becsüljük és sok reményt fűlzünk Wekerle Sándor pénzügyminiszter úrhoz. Ez a két személy voltaképpen 310. ülése 1929 június 12-én, szerdán. egy személy, két ellentétes érdek nem lehet, és legyen nyugodt az igen t. pénzügymiuszter úr, hogy mi Wekerle Sándor földbirtokost is támogatni fogjuk Wekerle Sándor pénzügyminiszterrel szemben. (Derültség és éljenzés jobbfelől) Nem akarom tovább nyújtani a szót, hiszen ezek a kérdések általánosan ismeretesek. En csak alkalmat akarok adni az igen t. pénzügyminiszter úrnak arra, hogy ebben a kérdésben, amely az ország többtermelésének és az egész gazdasági életnek elsőrendű érdeke, igen rövidesen nyilatkozzék. Ezért vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni . (olvassa): «Utasítsa a Ház a pénzügyi kormányt, hogy a, vízitársulatok anyagi helyzetének rendezéséről mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen be.» Mivel pedig hiszem azt, hogy a pénzügyminiszter úr ezt a kérdést meg fogja vizsgálni, hiszen azt, hogy a pénzügyminiszter úr e nagy közgazdasági kérdés elől nem fog elzárkózni és meg fogja találni azt a módot, amely az állam és a pénzügyi tárca hátrányai nélkül a vízitársulatokra és az egész ország termelesére előnyös lesz, a pénzügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Ház! Elállók a szótól. Elnök: A képviselő úr a szótól elállt. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Petrovics György! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csik József ! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Griger Miklós! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Söpkéz Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Lingauer Albin! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Hof fer László! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Fitz Arthur! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Kocsán Károly! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólani? JNem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr óhajt szólani. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! A pénzügyi tárca éltalános vitája nem igen vetett fel újabb kérdéseket. A mélyen t. felszólaló képviselő urak inkább arra használták fel ezt az alkalmat, hogy korábban elhangzott beszédeiket aláhúzzák, másrészt pedig, hogy a költségvetési vita folyamán felmerült egyes kérdésekre, amelyek talán nem egyeztek meg teljesen az ő felfogásukkal, reflektáljanak. Szorosan véve a pénzügyi tárcát, annak keretében alig merült fel olyan kritika, amelyre nekem különösen ki kellene terjeszkednem, mivel vagy megelőztem azokat korábbi felszólalásaimban a költségvetési vita során, vagy pedig tulajdonképpen a kormány hangoztatott nézetével azonos nézeteket tartalmaznak. Mégis