Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1929 június 12-én, szerdán. 231 méltóztassanak megengedni, hogy inkább a parlamentáris illemnek tegyek eleget. r (Helyeslés.) mint az okvetlen szükségességnek, amikor a felszólaló képviselő urak által előhozottakra mégis reflektálni kívánok. Azok között a kérdések között, amelyek majdnem stereotíp ismételtetnek különösen a t. baloldal részéről. Bárdos Ferenc, Várnai Dániel és Rothenstein Mór^ képviselő urak felhozták, hogy a költségvetésben a fogyasztási adók túlzott mértékben növekszenek és az egyenes adók nem növekszenek ezzel arányban, vagy legalább a mi költségvetésünkben, nem olyan mértékben, mint más nyugati államokéban. Én csak arra utalok, hogy azt az egyenesadórendszert, amelyet az utóbbi időben mi is behoztuk, a nyugati országokban sokkal régibb időkben hozták be és ennek folytán ott már a háború előtti normális viszonyok között lehetséges volt, hogy az adófizető közönség hozzászokjék ehhez az egyenesadó-rendszerhez s így ezt fenn lehetett ott tartani azoknak a megrázkódásoknak ellenére is, amelyek a háború folyamán kivétel nélkül minden államháztartást érintettek, míg nálunk éppen a habom alatt léptették ezt életbe, tehát olyan kedvezőtlen időpontban, midőn azt az okvetlenül szükséges nevelést, amely kell hogy megelőzze ezeket az adónemeket, nálunk mellőzni volt kénytelen az akkori kormány. A helyett, hogy az eredeti terv szerint, amely ezen adók behozatalakor a törvényhozást vezette, alacsony kulccsal kezdve, mintegy rászoktatták volna a közönséget a jövedelemadóra, — amelyet mint kiegészítő adót, nem pedig mint fő adónemet akart behozni az 1909. évi törvényhozás — a szanálás után egyszerre aránylag igen nagy kulccsal kellett ezt az adót életbeléptetni. Ez az oka annak, hogy ez az adó ma sem honosodott itt meg olyan mértékben, mint a nyugati államokban, és ez az oka annak, hogy ezt az adónemet nem lehet a maga elméleti tisztaságában végrehajtani, • hanem kénytelenek vagyunk ebből az elvi álláspontból engedve, bizonyos általános ismérvszabályokat életbeléptetni, amelyeknek alapján azután az adókat meghatározzák. Ezért nem lehet nálunk ma még tiszta jövedelmi adót fenntartani. A jövő feladata lesz az, hogy fokozatosan kiépíthessük a jovedelemedó rendszerét és eleget tegyünk azoknak a követelményeknek, amelyekkel egy jövedelemadó-rendszernek bírnia kell, t. i„ hogy az adókat a tényleges jövedelem alapján vessék ki, ne pedig objektív ismérvek szerint megállapított vélelmezett^ jövedelem alapján. Amíg azonban ezt a haladást nem tudjuk megtenni, addig fenn kell tartanunk ezeket az objektív alapon való kivetéseket, sőt kénytelen voltam a törvényhozás elé lépni éppen a múlt hetekben azzal a javaslatommal, amellyel magasabb jövedelemhatárig fixírozni kívántam a jövedelemadónak kivetését. Hogy azonban a fogyasztási adók növekedését úgy állítsuk be, mintha az talán a törvényhozás vagy a kormány részéről tendencia volna, hogy mi készakarva nem az egyes adókat növeljük, hanem a fogyasztási adókat és azért növeljük azokat, mert talán ezzel akarunk mentesíteni bizonyos osztályokat és akarunk megterhelni más osztályokat, amelyeknek teherviselő képessége kisebb: bocsánatot kérek, ez nem felel meg az objektív igazságnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem felel meg először is azért, mert a mi fogyasztási adóink aránylag nem növekszenek olyan rendkívüli mértékben; és nem felel meg másodszor azért, mert a mi fogyasztási adórendszerünk nem annyira igazságtalan, mint némely fogyasztási adórendszer, amely KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. olyan elsőrendű életszükségleti cikkeket is terhel, amelyek nélkülözhetetlenek. Mert miből van az államnak nagy bevétele a fogyasztási adók terén 1 Először is a különböző szeszesitalokból, másodszor a dohányból, harmadszor a cukorból. (Malasits Géza: A sóból!) Kérem a sóból a jövedelem aránylag nem nagy, és a mi sóellátásunk tényleg nem drága és teljesen kifogástalan módon bonyolódik le, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a mit bizonyít az a körülmény, hogy ez ellen nemcsak itt a vitában nem hallottam, de a sajtóban sem találtam hosszú idő óta egyetlen egy megjegyzést sem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De visszatérve beszédem fonalára, ismétlem, hogy nem elsőrendű fogyasztási cikkeket adóztatunk meg, és inkább azok a fogyasztási adók növekszenek, amelyek bizonyos mértékig nélkülözhető élvezeti cikkeket terhelnek, azoknak antiszociális voltát tehát már ezért sem lehet hangoztatni. A második kérdés, amelyet itt felvetni méltóztattak, a hitelnek a kérdése. Különböző formákban jelentkezett mindenütt az a kívánság, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy közgazdaságunk megfelelő olcsó hitelhez jusson. Ez a kormánynak állandó törekvése. Le kell azonban itt szögeznem azt a szomorú körülményt, hogy a most elmúló költségvetési év feleslegeket nem fog lényeges mértékben felmutatni, s ennek folytán a megtakarítások terhére olcsó vagy kamatmentes hiteleket a kormány nem igen fog nyújthatni. Es azt hiszem, hogy nagyon meg lehetünk elégedve, ha lehetségessé válik bizonyos mértékig ezeknek a felhasználásával is kielégíteni azokat a hiteligényeket, amelyek jelentkeznek ama rendkívüli nagy katasztrófa folytán, amely az országnak nyolc vármegyéjét érte az elmúlt tél fagykárával. (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Marad tehát a belföldi és a külföldi hitelforrásoknak a felhasználása. Ezeknek az olcsóbbítása azonban a kormánynak kevésbbé van módjában. Megteszi ugyan a kormány azt is, hogy esetleg bizonyos kamatsegítséggel mozdít elő kisebb körben egyes közhasznú tevékenységeket, nagymértékben azonban a kormány ezt nem kölcsönöket, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A külföldi kölcsönöknek az ára pedig nem^a kormánytól függ, hanem attól a piaci helyzettől, amely a külföldön alakul ki. Altruisztikus alapon természetesen nem szerezhetünk külföldi kölcsönökt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem kénytelenek vagyunk megfizetni annak azt az árát, amely ára a pénznek a külföldön kialakul. A kormánynak csak az leheta feladata, hogy egyrészt esetleg azokat az akadályokat, amelyek e kölcsön felvételének útjában állanak, elhárítsa, másrészt pedig feladata lehetővé tenni, hogy azok mellett a legkedvezőbb feltételek mellett szerezze meg a külföldi kölcsönöket, amelyek mellett azok ma egyáltalában megszerezhetők. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Es én a mélyen t. Képviselőház elé legközelebb egy egészen rövid felhatalmazási javaslatot leszek bátor előterjeszteni, amelyben azt kérem, hogy méltóztassanak felhatalmazni a kormányt arra, hogy az előreláthatólag több hónapra terjedő szünet alatt, amennyiben a pénzpiac helyzete javulna és megfelelő előnyös ajánlatok jönnének hozzánk, addig is, amíg a törvényhozás végleges jóváhagyását megszerezhetem, bizonyos kölcsönügyletek tárgyalásába, illetőleg lekötésébe, belemehessek, (Helyeslés a jobb és a baloldalon.) nevezetesen, ha az egységes záloglevélkibocsátásra nézve addig olyan kedvező ajánlat 33