Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-310

Az országgyűlés képviselőházának , terhelik a vízitársulatokat, hanem igenis, pengőértékben, sőt elfelejtett mást is, tudniillik azt, hogy a kataszteri tiszta jövedelemből ezek'a különös gazdasági költségek nem vonatván le, ezenfelül az ártéri birtokosokat még egyéb szolgáltatások is terhelik: a földadó pótlékai, így például a betegápolási pótadó, amely maga 16%-ot tesz ki, a rokkantadó, amely 5%-át a földadónak. Ezek nem papírkoronában fizettetnek, hanem valorizálva, vagyis pengőértékben és ennek ellenértékeképpen a vízitársulatok jóformán semmit sem kapnak. Elérkezet tehát az idő arra, hogy az adóvisszatérítések kérdése rendeztessék, éspedig vagy akként, hogy a vízitársulatok kérelme teljesüljön, vagyis hogy — úgy mint békében — aranykoronában kapják az alapbefektetési öszszegeket, vagy pedig akként, hogy ezek az újabb állami kölcsönök, amelyek alapbefektetésre fordíttattak, a legrövidebb időn belül belikvidáltassanak. , Ennek azonban nagy akadálya az, hogy fennáll egy törvényes rendelkezés, hogy ennek, a likvidációnak ideje mindaddig el nem érkezhetik, ameddig az újabb alapbefektetési költségek meg nem haladják a régi alapbefektetési költségek 25%-át. Minden vizitársulat fél már a kölesönöktől, fél azért, mert bármilyen jók ezek a kölcsönök, ma mégis terhesek az egész ártéri birtokosságra. Régente a vizitársulatok 5—6%-ot fizettek, ma fizetnek 7'5% kamatot, amely a törlesztéssel együtt ll*2%-ot tesz ki. Ma tehát a vizitársulatok sokkal rosszabb anyagi helyzetben vannak, mint voltak a békében. Ez a körülmény nagy igazságtalanságot jelent az egyes társulatokra, mert lehetséges, hogy az új likvidaciót egyes társulatok nemhogy az idén nem kérhetik, de még 10, 20, vagy 30 év múlva sem kérhetik, hiszen az az összeg, amelyet a vizitársulatok alapbefektetésekre elköltöttek, — nem tudom pontosan — de 350—400 millió pengőt tesz ki mai értékben. Vannak egyéb sérelmek is, amelyek a vizitársulatokat fájdalmasan érintik. Hogy egyet ragadjak ki a sok közül, ilyen például az, hogy azt a kérelmet, amelyet a vizitársulatok 1927-ben és 1928-ban benyújtottak az iránt, hogy a nyersolaj, petróleum és benzin adó- és kincstári haszonrészesedésmentességben részesüljön, nem respektálta a pénzügyminisztérium, még pedig nagyon érdekes indokolással. A pénzügyminiszter úr ugyanis ebben a rendeletben, amelyben a kérési elutasítja, kimondja azt, hogy (olvassa): «A 8427/1927. számú nénzügyminiszteri rendelet értelmében mezőgazdasági célra használt motornak az olyan motor tekinthető, amely valamely mezőgazdaságban közvetlenül mezőgazdasági célokat szolgál. Ehhez képest a vízszabályozó társulatok által szivattyúzásra használt motorok mezőgazdasági motoroknak nem tekinthetők és így hajtásukhoz adó- és kincstári haszonïészesëdésmentes ásványolajtermékek felhasználása nem engedélyezhető, mert ezek ä motorok — ez az érdekes — nem mezőgazdaság keretében működnek, és nem közvetlenül mezőgazdasági célokra használtatnak fel.» Ezt a rendelkezést sem én nem értem, sem pedig nem érti egyetlenegy vizitársulat. Ha egy motort arra használok fel, hogy például permetező öntözést végezzek, ha vizet szállítok egy földre, amely talaj javítására szolgál, az mezőgazdasági munka. Ha tehát hasznos vizet viszek oda, az mezőgazdasági-érdek; ha ellenben a káros vizet elviszem, elszivattyúzom arról a területről, ez a pénzügyminiszter úr rendelete szerint nem mezőgazdasági érdek. Lehetséges, hogy ez kulturális vagy ipari érdek, de ezt én W. ülése 1929 június 12-én, szerdán. 229 eszemmel felfogni nem tudom. Ez az indokolás tehát sántít. Egyszerűen azt kellett volna mondania a pénzügyminiszter úrnak minden indokolás nélkül: én nem respektálom a vízitársulatokat, nem respektálom az ártéri birtokosokat, nem respektálom a gazdákat, ha társulatba tömörülnek, csak akkor respektálom a gazdaközön ség kérelmét, ha külön-külön minden egyes kér adómentes benzint, nyersolajat, vagy petróleumot, de ha többen állnak össze, akkor ez nem mezőgazdasági érdek és nem respektálom okét. Felsorolhatnék még egy csomó ilyen sérelmet. Legyen szabad csak rámutatnom arra, hogy a vízitársulatok anyagi helyzete azért is rossz, mert például az Államvasutak ma sem fizetik valorizálva az adóvisszatéirítéseket, igeri sok társulatnál az állami és törvényhatósági utak ugyancsak nem fizetnek egyetlen fillért sem, ellenben az állam igenis megköveteli, hogy a neki szóló járandóságot valorizálva fizessék be az állampénztárba. Ilyenek példával a gátfelügyeleti díjak, amelyek többszörösét teszik ki a békebeli díjaknak, azután a telefonellenőrzési díjak, amelyek ugyancsak többszörösét teszik ki a békebelieknek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon,) Ez nem mutat arra, hogy a pénzügyminisztérium valami nagy szeretettel viseltetnék a vízitársulatok iránt. (Egy hang a jobboldalon: Nincs pénz!) Igen örülnék, ha a mélyen t. pénzügyminisztérium ezt a téves hitemet igen rövidesen megcáfolná és nagyon szeretném, ha különösen egy olyan kérdésre adna cáfolatot vagy pedig reparációt, amelyet most vagyok bátor, felemlíteni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nemrégiben örömmel fogadtuk el az igen t, pénzügyminiszter úrnak egy törvényjavaslatát, amely azt mondotta ki, hogy. a földadót, a jövedelmiadót, a vagyonadót, keresetiadót stb. módosítja, kiegészíti, röviden, hogy a földadót leszállítja. (Jánossy Gábor: Meg is történt!) Meg. is történt, azonban kimondja a törvényjavaslat 1. §-ának 1. bekezdése, hogy «A földadó kulcsa a pengőérté'kben .megállapított kataszteri tiszta jövedelem. 20%-a.» Amikor a törvényjavaslatot emgkaptuk, a 2. bekezdés nem volt benne, s ezért igazán meg voltam lepve, amikor olvastam a bizottsági szövegezés szerinti 2. bekezdést, amely a következőképpen szóli (olvassa): «A vízitársulatokat és érdekeltségeket a földadóról szóló 1927. évi 100/P.M. számú hivatalos összeállítás 57. ^-ának, (2.) bekezdése, továbbá' 58, §-a értelmében megillető adóyisszatérítések folyósítása szintén 20%-kai történik.» -;•'.'..;•" Indokolásában azt mondja a pénzügyi bizottság jelentése, hogy azért tartotta szükségesnek a második bekezdést, mivel «a földadó kulcsának leszállításával egyidejűleg^ intézkedni kellett az ez alapon történő vízitársulati és érdekeltségi visszatérítések csökkentése tekintetében is. Mit jelent ez magyarul, igen t. Képviselőház ? Azt jelenti, hogy míg az ország gazdaközönsége egv részének földadóját tényleg leszállították 20%-al, addig az ártéri birtokosok földadóját nem szállították le, mert eddigelé a vízitársulatok adóvisszatérítése 1,013.000 pengőt tett ki, a földadó leszállításáról szóló törvény pedig belenyúl a társulatok pénztárába, egyszerűen kivesz január létől, kezdje 200.000 pengőt, yagyis az adóvisszatérítéseknek ma nem 1,013.000 pengőt, hanem csak 800.000 pengőt fognak mutatni. Kérdezem; az egyenlő elbátnás elve érvényesül-e . ebben a törvényben akkor, ha a status quo-t itt fenn akarjuk tartani? A