Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

174 Az országgyűlés képviselőházának halma történetét megírja, az Magyarország történetét írja meg, viszont aki magyar történelmet ír, az nem írhatja meg a nélkül, hogy benne, és vele a bencések történetét is meg nem írná. Ök együtt szenvedtek és együtt örültek a magyarral, a magyar sors egyúttal mindig bencéssors is volt. Érdemeik elévülhetetlenek. Bencés volt az első érsek, bencés Astrik, aki a Szent koronát hozta. Bence« volt Szénit Gellért, bencés volt Szent Mór, a pécsi kultúra megalapítója. Azután Szent Adalbert és Walter, az első iskolamester, szintén bencések voltak. Ök a szellemi, de — amint mondtam — egyben az anyagi kultúrának is apostolai. Pannonhalmát még Géza kezdte^ építeni, és Szent István alatt fejeződött be az építkezés. Éppen azért Pannonhalma egyidős a magyar királysággal. Már 1110-ben megnyílik az első iskola Panonnhalmán, amely a mai főiskola alapja. Hóman Bálint találóan írja meg remek történteimében, hogy a bencés monostorok a mellett, hogy a vidék hitéletének gondozói, egyeszersmind iskolafenntartók, papnevelő, tudósképző intéze tek fentartói. Ök tartanak fenn kórházakat, ingyenes vendégfogadókat és egy-egy mintagazdaságot, és mint ilyenek vezetői egyszersmind a mezőgazdaságra is tanítják a nlépet. A szerzetesek hitre és az életre szükséges elemi ismeretekre tanítják a hozzájuk járó gyermekeket és a klastromi életre vágyó felnőtteket, kiképezik a papnövendékeket, másolják az egyházi és iskolai célokra szolgáló könyveket, ők foglalkoznak a tudománnyal, ők ápolják és gyógyítják a betegeket, külföldi és hazai utasokat, zarándokokat élelemmel és szállással látnak el. A bencések azok, akik az intenzív gazdasági munkával terjesztik a földmíves kultúrát, így írja ezt Hóman, a magyar történelmi művének 207-ik lapján. De ennél is többet tettek. Ök voltak királyaink tanácsadói, a királyi heeegek nevelői, szóval a fiatal nemzetnek, a fiatal magyar királyságinak mesterei és tanítói. T. Ház! Pannonhalma, amint mondottam, mindig együtt élt a nemzettel és együtt él vele ma is. A Bencések, ha ma nem csinálnának is semmit, akkor is régi érdemeik alapján, megérdemlik, hogy Magyarország hálás szeretettel rója le az elismerés adóját irántuk. De ők ma is, ha talán a megváltozott viszonyok folytán szűkebb keretek között is, de éppoly lendülettel, ízig-vérig magyar érzéssel látják el hivatásukat, mint elődeik. Pannonhalma ma is hatalmas erőeentraléja a magyar kultúrának. A rend ma is fenntart: egy főiskolát, bét gimniáziumot, a csonka országban 3119 diákkal, ellát 25 plébániát és nókközséget s 44 templomot, kápolnát; kegyúr pedig összeseu 35 községben. A t. kultuszkormány költségvetése, amely előttünk fekszik, tanújele annak, hogy a magyar kormány és a kultuszkormány jelenlegi vezetője, a t. miniszter, úr is, a rend iránt és a rend munkája iránt a legnagyobb elismerés^ sel van és a rendnek kulturális munkáját honorálja, de sajnos, még mindig nem úgy, ahogy ezt az állammal kötött szerződése alapján, a rend követheti. Arra kérem a t. kultuszminiszter urat, méltóztatnék lehetővé tenni azt, hogy az iskola fenntartási segélyt és a személyi pótlékot, amelyet a rend tagjai még mindig nfem kaptak meg, lehetőleg úgy, mint a többi rend, — az egy cisztercitákat kivéve, valamint a protestáns intézetek régen megkapták, kapják meg a bencések is — mél309. ülése 1929 június 11-én, kedden. tóztassék erre valahogy fedezetet találni és azt a költségvetésbe beállítani. Annál inkább kérem ezt, mert a rendet nagyon súlyos anyagi veszteségek érték. Jegyzett a rend) 5,500.000 koronáért hadikölcsönt, egyéb magyar papírbaní 6"5 millió koronát, a csehek elvettek tőle 4300 kat. holdat, a földbirtokreform során 5200 holdat vettek el a rendtől, 4000 kataszteri holdat pedig a rend saját jóakaratából parcellázott még a földreform végrehajtása előtt a szegény nép között. S ez a szegény nép ennek árát a háború alatt és után rossz pénzben fizette meg. Azon kívül — amint már a Házban szó volt róla — devalválódott a füredi 270.000 aranykoronás bérlet is és a rend ennek dacára eddig kötelességeit pontosan teljesítette. így a pápai és kőszegi négy felső osztály éis a győri négy alsó parallel osztály dacára annak, hogy nem kapta meg azt a fenntartási segélyt, amely szerződésileg neki biztosítva van, fenntartotta és eleget tett vállalt kötelességeinek. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy az államtól elmaradt évi 120—130.000 aranykoronát kitevő Összeget eleinte legalább részben méltóztassék a költségvetésbe beállítani és pedig éppoly arányban és összegben, mint a többi felekezeti intézeteknél, hogy így a rendet, amely saját hibáján kívül súlyos anyagi válsággal küzd, abba a helyzetbe hozza, hogy kulturális feladatainak meg is felelhessen abban a mértékben és azon a módon, ahogyan a rend tagjai kívánják és szeretnék. Még egy-két kérdést kívánok röviden a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Ezeknek egyrésze már szóvátétetett itt a költségvetés tárgyalása során, azért nagyon rövidre foghatom mondanivalóimat. Az egyik tanítói nyugdíjjárulékok ügye. Hiszen a miniszter úr ebben a kérdésben itt már nyilatkozott, és egy miniszteri deklaráció garantálja nekünk azt, hogy ez a kérdés közmegnyugvásra rendezve lesz. A miniszter úr kilátásba helyezte, hogy kisebb községeknél, illetve vegyes községeknél, — mert hiszen rendesen a vegyes községeknél van baj, mert megoszlik a község lakossága kis hitközségekre, és ezek nem bírják a nyugdíjjárulékok súlyos terhét — a politikai községre hárítja át ezt a terhet. Arra kérem a miniszter urat, hogy mivel ez a teher sokkal nagyobb, mint volt azelőtt a békében, és az iskolafenntartók e terhet el nem bírják, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot minél előhb beterjeszteni. Csatlakozom sokoróp átkai Szabó István képviselő úr kéréséhez, aki a miniszter úr figyelmébe ajánlotta a tanítói internátusokat is. tTgy tudom, hogy a minisztériumban nagyon egészséges terv született meg e kérdés rendezésére, s az erre vonatkozó törvényjavaslat is már készen van. A javaslat a beiratási díj kérdésének rendezésével kívánja ezt a kérdést megoldani. Tényleg ez Columbus tojása, nagyon egyszerű megoldás, senki annak terhét nem érzi meg, mert hiszen a szegény gyerek úgy is ingyen jár az iskolába, aki pedig olyan anyagi viszonyok között van, hogy meg tudja fizetni a 60 fillért, az meg tudja fizetni az egy pengőt is, és mégis ezekből a fillérekből olyan összeg kerül ki ilyen célra, amellyel ezt a kérdést megfelelően alimentálni lehet és azt a szép célt, amelyet a tanítói internátusok jelentenek, nézetem szerint meg lehet oldani. A másik kérdés, amely itt már szintén szóvátétetett, az úgynevezett tanítói egységekbe beszámított természetbeni járandóságoknak, (Barabás Samu: Értékegység!) illetőleg az értékegység kérdése, a fa, a búza, egyáltalán a