Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-309
Az országgyűlés képviselőházának 3 zadokon keresztül fenntartott iskolákat éis főiskolákat. Amikor nagymultú, amikor dicsőséges történettel renldelkező kollégiumai voltak, amelyek egy része fájdalom már nem a mienk többé, hanem elszakadt az elvett területrészekkel, a többi részié pedig, az ittmaradt kollégiumok, az ittmaradt régi iskolák és az ittmaradt elemi iskolák fenntartása is óriási megterheltetésével jár a híveknek. Hogy mennyire rúgnak ezek a megterheltetések, hogy milyen nehéz ma például előteremteni egy-egy szegény egyháznak^ egy-egy szegény eklézsiának a tanítói nyugdíjjárulékhoz-való hozzájárulást, erről már szólott előttem Farkas Géza igen t. képviselőtársam és amenínyire emlékezem, ezt többen is szóvátették. Azonkívül az egyházaknak az állandó segély, — amelyet már a háború előtt az egyházak fenntartásának elősegítésére adományozott az állam és amelyből az úgynevezett adócsökkentési segélyeket utalványozták ki — a legutóbbi időben csak 47% erejéig folyósíttatott az állam részéről. Most emelkedett fel ez az összeg 50%-ra, azonban ebből is esztendőnkánt még valami 7000 pengőt le kell vonni a kecskeméti tanítóképző inltézet fejlesztésére. Mindezek arra mutatnak, hogy az egyházak segélyezését valamiképpen jobban kellene intézni, több összeget kellene folyósítani, különös tekintettel arra, hogy az egyháznak munkája ma nem kevésbbé fonitos, sőt fontosabb. mint a múltban akármikor volt. Hiszen azokkal a radikális és destruktív irányzatokkal szemben, amelyek ma olyan hatalmas erőre kaptak, a keresztyén anyaszentegyház a legerősebb gátja és legerősebb fegyvere a magyar államnak. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) A magyar állam fenntartása, a magyar állameszmének erősítése érdekében a keresztyén felekezetek ma is óriási munkát fejtenek ki. (Pintér László: Ügy van! Ügy van!) Es amikor az erkölcsök javításán dolgoznak, amikor templomaikban és iskoláikban a valláserkölcsös nevelésre rendkívül nagy súlyt fektetnek, amikor a hazafias, a nemzeties gondolkozást igyekeznek a kicsinyek és nagyok lelkébe elültetni, akkor megbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a magyar államnak és úgy gondolom, hogy a történelmi egyházaknak ezt a működését elsősorban az államnak kellene kellőképpen méltányolnia. Elismerem, hogy a magyar államnak óriási terhei vannak, készséggel elismerem azt, hogy a magyar államnak, illetőleg a magyar adózóközönségnek a teherviselőképessége a végsőkig igénybe van véve, valamiképpen azonban a kiadások jobb megosztásával kellene lehetővé tenni, hogy ezeknek az egyházaknak több segély jusson a jövőben, mint jutott a múltban és jut a jelenben. Méltóztassanak megengedni, hogy felemlítsek egy dolgot a lelkészi kar egyetemes érdekét tekintve, mert ez nem pusztán református, vagy pedig protestáns érdek, (Pintér László: Ügy van! Ügy van!) hanem valamennyi keresztyén felekezetnek egyformán érdeke. Nemcsak a református és protestáns papság között vannak szegények, hanem vannak szegények a római katholikus anyaszentegyház papjai között is. Es ha az egyik felekezetnek papjai megérdemlik a segítséget és támogatást, akkor éppúgy megérdemlik a másik felekezet papjai is, mert ugyanazt az érdemes munkát végzik a Krisztus és a magyarság érdekében. Mármost a keresztyén lelkipásztorok részére folyósított úgynevezett korpótlékok még min99. ülése 1929 június 11-én, kedden. 171 dig csak 50% erejéig folyósíthattak, holott nagyon kívánatos volna, hogy éppen ezekben az időkben, amikor a legnehezebb, a legsúlyosabb éveket éljük, amikor az élet nagyon megdrágult és amikor az igények joggal erősen fokozódtak, amikor a gyermekek iskoláztatásáról kell gondoskodni és amikor a lelkipásztornak felekezetre való különbség nélkül ki kell elégítenie D ^ z0 " nyos kultúrigényeket: akkor az 50% elenyészően csekély ahhoz képest, ami tulajdonképpen kívánatos volna, hogy rendelkezésre bocsáttassék. Kérném a legközelebb, amennyiben lehetséges a korpótlék, 100%-ig való kiegészítését. Ezenkívül még egy súlyos dolog van, ami szintén szóvátélelre szorul. Nevezetesen a hitoktatók óradíja rendkívül alacsonyan van megszabva, ez ismét olyan dolog, ami nemcsak a református egyház embereit, alkalmazottait érinti, hanem éppen úgy érinti a római katholikus egyház hitoktatóit is. Végtelen lebecsülését jelenti a keresztény hitoktató munkájának, a katechéta-munkának meg nem becsülését jelenti az, hogy olyan órabéreket ad az állam, amelyek egyenesen megszégyenítők rájuk nézve. (Huszár Mihály: A túlórát sem fizeti az állam!) Tisztelettel kérem tehát a kultuszminiszter urat, méltóztassék gondoskodni arról, hogy legközelebb ezek az óradíjak kiegészíttessenek és méltányosabbra emeltessenek. Fel kell még hoznom a pestkörnyéki gyülekezetek sorsát. Ez már speciálisan protestáns dolog, különösen református ügy. Pestkörnyéken egész sereg olyan helység alakult, amelyeknek lakossága amerikai méretekben szaporodik az utóbbi időkben; leginkább a Budapesten dolgozó munkásokból rekrutálódik a lakosság, akiknek nagyon csekély a teherbíróképességük. Ezek, bár vágyakoznak Isten igéje után, a maguk erejéből, templomot építeni nem képesek. Ezeknek támogatását kérjük az államtól, mégpedig annyival inkább, mert ezek közül az egyházközségek közül egynémelyik már belekapott az építkezésbe, az építkezést azonban tetemes állami segítség nélkül befejezni nem tudják, a többiek pedig, akik még nem kaptak bele, szintén olyan helyzetben vannak, hogy templomra sürgős és égető szükségük volna, ezt azonban a maguk erejéből felépíteni nem képesek. Most erre a célra a kultuszminisztérium idei költségvetésében, ahogyan tudom, 25.000 pengő van mindössze felvéve. Ez a 25.000 pengő elenyészően csekély ahhoz a szükséglethez képest, amely elengedhetetlenül kell, hogy azok a jogos igények, amelyek feltámadtak ezen a téren, kielégíthetők legyenek. Nagyon szépen kérném tehát a kultuszminiszter urat, hogy szíveskedjék valamiképpen lehetővé tenni, hogy ez az összeg valamiképpen felemeletessék, annak sürgős kiutalása lehetővé váljék, különösen azoknál az egyházaknál, amelyek már tetemes adósságot csináltak az államköltség reményében, hogy ezeket legalább meglehessen menteni. Némelyik helyeken ugyanis az a helyzet, hogy nagy zavarba jöttek, miután a felvett kölcsön amortizációját nem tudják pontosan fizetni, ennélfogva ki vannak téve azoknak a különböző zaklatásoknak és ki vannak téve annak, hogy a presbiterek vagyonát akarják lefoglalni. Elképzelhető, hogy micsoda rombolás lesz ezeknek az embereknek a lelkében, amikor látják, hogy ilyen esetek előfordulnak. (Gr, Klebelsberg Kuné vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez a 25.000 pengő nem egyszersmindenkorra van! Ez egy annuitás, amelyre fel lehet venni 275.000 pengő kölcsönt!) De az is kevés Legyen szabad most már példára áttérnem és szóvátennem bizonyos sportdolgokat is. Ami24*
