Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-309
172 Az országgyűlés képviselőházának kor a sportról szólok, nem tudom osztani egészen Kray István igen t. képviselőtársamnak felszólalását, aki egész dicshimnuszt zengett a futball sportról. A futballt egyáltalában nem tartom olyan sportnak, amely túlságos támogatásra érdemes volna, mert a futball iránt való rajongást inkább egy egészen beteges járványnak tartom, amely végig száguld az egész világon, amelynek azonban igazán nagyon kevés értelme van. Utóvégre annak, hogy 22 ember labdát rúg és 40.000, vagy 60.000 ember nézi, egyáltalában nem tulajdonítok testnevelési szempontból valami nagy jelentőséget. (Mozgás. — Br. Kray István: Nemzeti szempont!) Tudom ellenben azt, hogy először is ennek a sportnak terén igen sok durvaság történik és történtek már halállal végződő balesetek is. (Br. Kray István: Más sportnál is!) De nemcsak ezt kell megemlítenem, hanem azt is, hogy olyan emberek, akik nagyon ügyesen ki tudnak használni minden beteges járványt és üzleti alapon néznek mindent, be tudtak kapcsolódni gyönyörűen ebbe az úgynevezett sportba, a futballba is és csináltak belőle üzleteket maguknak. Mégis képtelenség 'az, hogy egynéhány ember Magyarországon — csak a helybeli viszonyokról beszélek — például társadalmi pozíciót szerezzen magának, eltekintve attól, hogy óriási vagyont is szerezhet mellette, esak azért, mert igen ügyesen adminisztrálja önmagát a futballpályán és az egyesületek körül. (Mozgás. — Pintér László: Azért kell megcsinálni a stadiont!) Ma üzletté alacsonyodott le ez a sportág. Én sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítok például a leventeintézménynek, amely a tömegsportra fekteti a fősúlyt (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) és nyíltan vallom azt, hogy azok, akik a leventeintézményt megalkották, valamikor szobrot fognak érdemelni a magyar nemzettől, a hálás utókortól, mert a leventeintézmény, azonkívül még a cserkészet igazán alkalmas arra, hoíry a magyarságnak jövendő erős generációt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) minden tekintetben, lélekben és testben egyaránt erős generációt neveljen. Éppen azért, mert a leventeintézményt fontosnak tartom, igen kellemetlenül és,.fájdalmasan érintettek azok a támodások, amelyek a levienteintézménnyel szemben szociáldemokrata ~ oldalról elhangzottak. (Krisztián Imre: Minden ellen, ami nemzeti!) Utóvégre azt hiszem, hogy nem tévedek, azt állítva, hogy amikor a leventeintézményt támadják!, az befelé demagógia, kifelé pedig denunciálás. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy milyen rettenetes hatást keltett egy ilyen felszólalás odakünn, erre nézve legyen szabad csak röviden felemlítenem, hogy ma kaptam meg az «Öslakó» című munkácsi újságot, amely a ma Kuszinszkónak nevezett felvidéki rész magyar ügyeivel foglalkozik és az ottani magyarság védő újságja. Ebben van egy cikk, amelyet megjegyzéssel küldtek nekem onnan. «Elkeseredéssel és ökölbeszorított kézzel», ez a címe. Ez hivatkozik Mialasits képviselőtársunknak múltkor elmondott beszédére, amely a nemzetiségekről szólt és elmondja, hogy micsoda megbotránkozással, micsoda rettentő elkeseredéssel fogadták ezt a felszólalást odakünn ezek a magyarok, akikről úgy látszik — mint a cikk mondja -at képviselő úr nem tud, vagy nem akar tudni, abban a tekintetben, hogy atrocitásokkal él.nek velük szemben és hogy minden ilyen megnyilatkozást, 'minden ilyen igazságtalan megnyilatkozást — tegyük hozzá — odakünn 309. ülése 1929 június 11-én, kedden. felhasználnak a magyar kisebbség elnyomására. Azt mondja a cikk, hogy elkeseredéssel és ökölbeszorított kézzel vettek tudomást a denunciálásról. Amikor a leventeintézményről beszélnek és pedig — mondom — olyan stílusban beszélnek, mint r ezt némelyik képviselőtársam tette a Képviselőházban, természetes dolog, hogy ez odakünn a legrosszabb vért szüli és éppen az ilyen kijelentések segítik elő, hogy odakünn letartóztassanak magyar leventéket és leventeoktatókat és szenvedtetik őket cseh börtönökben és hogy odakünn az ilyen felszólalást felhasználják a magyarság ellen. Különös dolog, hogy ezek éppen akkor hangzanak el különös előszeretettel, amikor külföldön valamely országban összeül a Népszövetség Tanácsa, mintha egyenesen a Népszövetségnek, vagy egyenesen az ellenségnek volna adresszálva egy-egy ilyen felszólalás. Amikor ezek ellen a felszólalások ellen a lehető legerélyesebben tiltakozunk az egész magyarság nevében, (Élénk helyeslés a jobboldalon és középen.) akkor egyszersmind azt hiszem, mindenmagyar ember óhajtja és követeli a leventeintézmény rendszeres fejlesztését. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Legyen szabad itt valamit csak röviden szóvátennem. Nevezetesen van egy sportág, amelynek fejlesztésére a leventéknél nem fektetnek eléggé nagy súlyt, és ez a lövészet. A lövészet ma már nem a harcra való előkészítés, amint azt némelyek szeretik felfogni odaát, hanem egy testedző, nemes és gyönyörű szép sportág, amelyet gyakorolni kell, utóvégre, ha másról volna is itt szó, amíg ellenségeink le nem fegyverzik magukat, addig nekünk is volna jussunk arra, ha más célból tanulnánk is a fegyverforgatást és a céllövészetet. Mindenestre végtelenül szomorú jelenség, hogy míg Csehországban esztendőnként százával létesítik a lőtereket és hatalmas, nagy összegeket fordítanak minden évben a költségvetés keretein belül új lőterek felállítására, addig például Budapesten sincs tisztességes tér, ahol élessel nagyobb távalságra lőni lehetne. Ki kell menni Téténybe, a tétényi lőtér azonban a katonaságé. Ott van a III. kerületben egész sereg elhagyatott bánya, amelyeket nap-von kevés átalakítással, igen kevés költséggel meg lehetne csinálni lőtereknek és lehetővé tenni ottan a leventék^ gyakorlatozását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azonban ez a mai napig nem történt meg. Nagyon szépen kérem tehát az igen t. kultuszminiszter urat, szíveskedjék erre is gondot fordítani és lehetővé tenni azt, hogy ilyen lőterek necsak Budapesten, hanem az ország^különböző részeiben minél nagyobb számban és mielőbb létesíttessenek. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A másik dolog pedig, amit nemcsak a kultuszminiszter úrtól, hanem az egész kormánytól kérek, az, hogy méltóztassék teljes erővel megvédelmezni a leventeintézményt minden illetéktelen, jogtalan és igazságtalan támadással szemben. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Megtörtént nemcsak az, hogy itten felszólaltak ellene, nemcsak az, hogy különböző újságokban agitálnak a leventeintézmény ellen, vagy mondhatnám, lázítanak ellene, nemcsak az, hogy különböző népgyűléseken támadiák, hanem megtörtént nemrégen például a III. kerületben az, ho^v amikor kint volt egy ilyen leventecsapat az OTE-pályán és este ment hazafelé, a Filatorigátnál csőcselék várta őket és ezeket a leventéket, akik szép csendesen, oktatóik vezetése alatt mentek hazafelé, egyszerre csak husángokkal és kövekkel felfegyverkezve megtámadták (Krisztián Imre: Vörös kakasok lehettek!)
