Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

Az országgyűlés képviselőházának amelyben azt mondja, hogy az volt a kívánalom, hogy ők künn éljenek, mert ezzel kvázi hazafias cselekedetet visznek véghez. Rendben van, ha a megszállott területeken élnek. Helyes, azok maradjanak is ott kint. De ezeknek a nyugdíjasoknak körülbelül nyolc- vagy kilenctizedrésze Bécsben él, azok tehát abszolúte ilyen hazafias cselekedetet nem végeznek. (Jánossy Gábor: Törvényellenes dolog!) Most áttérek egy másik kérdésre, tudniillik a vitézségi érempótdíjra. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) A múlt esztendőben Hellenbronth tüzérségi tábornok úr. felsőházi tag úr kimutatta azt, hogy arany^ vitézségiérmes 400, elsőosztályú ezüst vitézségiérmes 8000, a másodikosztályú ezüst vitézségiérmes 40.000 lenne; r ezeknek szabályszerű pótdíjban való részesítése valami öt és félmillió pengőbe kerülne. Bátor voltam ezt a múlt évben is felemlíteni, és a miniszter úr azt mondta akkor, hogy vagy mindenki egyszerre, vagy senki. Bocsánatot kérek a mélyen t. miniszter úrtól, én érintkeztem most ezekkel a vitézségi érmesekkel odahaza és képviselőtársaimtól is hallottam, hogy csak azt kívánják: méltóztassék ezt egyszer már megkezdeni. Kezdjük meg az arany vitézségi érmeseknél. Négyszáz arany vitézségi érmes à havi 30 pengő, az 144.000 pengő egy évben. Nekem azt mondta az a nagy ezüst vitézségi érmes: Kérem, nem bánom, ha nem is kapom az érempótdíjat, de lássam, hogy egyszer már elkezdik. (Ügy van! Ügy van!) Még tovább is megyek, — ebben úgy vagyok, mint a nyugdíj kérdésben, velem alkudni lehet (Derültség.) — adjuk meg az érempótdíjat — ha másként nem megy — csak azoknak a rokkantaknak, akik arany vitézségi érmesek, hogy valami legyen. Ez a legminimálisabb. Egypár ember lesz csak. Nagyon jól tudjuk, sajnos, hogy a rokkantak a legnagyobb részének még kitüntetése sincs. t De ha véletlenül rokkant és arany vitézségi érmes, adjuk meg neki, hiszen ha valamennyi arany vitézségi érmes megkapja, ez is csak 144.000 pengő. Ugyancsak a múlt esztendőben szó volt már arról a kérdésről, amelyet most akarok említeni. Nagyon jól tudjuk, hogy a vámőrség a perifériákon van elhelyezve, és ezek a községek lakbérosztályba besorozva nincsenek. Ügy tudom azonban, hogy ez most talán be fog következni. (Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: A pénzügyminiszter úr kérdése!) Olyan rettenetes anomáliák vannak, hogy az leírhatatlan. Csak egy esetet mondok el. Nálam van például egy alezredes. Az alezredesnek a békevilágban négy szoba járt, és kap ez az alezredes abban a községben egy negyedévre 80 pengőt. Négy szobára kapja és fizet egy szobáért 60 pengőt havonta, 180 pengőt egy negyedévre. Hogy itt valamit kell csinálni, az természetes és világos. Örömmel Vettem tudomásul, hogy az ígazságügyminiszter úr az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával bejelentette, hogy a honvédelmi miniszter úrral egyetértve majd ősszel be fogják terjeszteni a katonai büntetőtör véirykönyv módosítását. Régen meg kellett volna csinálni. T. Képviselőházi A katonai egészségügyi állapotokról szeretnék most egy pár szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) ^Tudjuk nagyon jól, hogy ma a katonai egészségügyi szolgálat elsőrangú, a katonai kórházakban mindenütt. Nagyon jól vannak felszerelve, kiváló szakemberek az orvosok. Például Budapesten három katonai kórház van. Van egy az Alkotás-utcában, amely a régi világban a XVII-es kórház volt, a Déli 306. illése 1929 június 7-én, pénteken. 7 vasút mellett. Tapasztalatból beszélek erről a kórházról. Az orvosok kiválóak, csak ez a kórház maga nem felel meg szerény véleményem szerint hivatásának, mert ha valaki véletlenül egészségesen bekerül oda, betegen jön ki. (Derültség.) Két emelet tulajdonképpen és mégis öt emeletre kell felmászni ebben a kórházban. Ezt méltóztatik tudni a miniszter úrnak. Ha például ki akar menni az ember a kertbe szórakozni, üdülni, egész vándorlásba kerül, nem tudom, nem gondolkoznék-e róla a miniszter úr, — ez olyan értékes terület — hogy ezen valahol nem lehetne-e más kórházat létesíteni, például a Gyáli-úton,' vagy a Hungária-úton, amely helyek ezeknek a céloknak egészen megfelelnének. Egy pár szót szeretnék még szólni a nyugdíjjárulékalapról, amely látszólag nagyobb összeget vett át annakidején, de ez ma; ha jól tudom, csak 50 pengő értéket képvisel. Azóta a nyugdíj járulékalapot^ egy bizottság kezeli, és pedig igazán elsőrangúan minden tekintetben. A nyugdíj járulékalap megvásárolta a balatonfüredi és a balatonföldvári tiszti üdülőházakat. Mindakettő elsőrangú. A balatonföldvárit a magam tapasztalatából nem ismerem, de a balatonfüredire nézve a múlt évben és az idén volt szerencsém meggyőződni róla, — de nem benn lenni — hogy úgy vezetik, hogy az teljesen kifogástalan. Merem állítani, hogy lámpással sem lehetett volna különb embert találni, mint a mostani gondnok. Az összeseknek, akik ott nyaraltak, egyhangú véleménye ez. Most aztán sajnálattal hallom a t. miniszter úrtól, hogy személyi változások következnek be a balatonfüredi üdülőtelepen. A háború alatt a tiszti asszonyok gyűjtéseket rendeztek a rokkantak és özvegyek segélyezésére. Az a tiszteletteljes kérdésem a

? t. honvédelmi miniszter úrhoz, hogy mi történt ezekkel az összegekkel, hol vannak ezek a pénzek? f Nálam, az 1.. huszárezrednél is voltak gyűjtések, de a honvédelmi minisztérium atyáskodása rátette a kezét a forradalom után ezekre a pénzekre, amelyek azután devalválódtak és nullává válták. Az lenne a tiszteletteljes kérdésem, hol vannak ezek a pénzek? A honvédelmi minisztérium annyira beleavatkozott ebbe a kérdésbe, hogy azt lehet mondani, hogy ézí nem is volt jogában; hiszen-tiszti asszonyok gyűjtötték ezeket a pénzeket, amelyekről a betétkönyv csak véletlenül volt a ezred pénztárában. így tették rá a kezüket a minisztériumban. Nálam, az 1. huszárezrednél, elesett Bukovinában egy kapitány, én gyűjtöttem össze a hazahozatalára 4000 koronát. A hazahozatal és a temetés összesen 1600 koronába került és az volt^ a szándékom, hogy a fennmaradó 2400 koronát, amely akkor szép Összeg volt, szegény özvegy édesanyjának adom át. A 2400 koronára azonban a honvédelmi minisztérium rátette a kezét és nullává vált. A múlt évi amszterdami olimpiászon vívóink, úszóink, birkózóink nagyon szépen szerepeltek, azonban sajnos, lovasaink nem feleltek meg azoknak a várakozásoknak, amelyeket szereplésükhöz fűztünk. Pedig, ha visszagonidlolunk a régi időkre, emlékehetünk, hogy a Bécsbe való távlovagláson az első 12 között csak egyetlen porosz volt, a 25 év előtti turini távlovagláson is csak a magyarok szerepeltek, mások szóba sem jöhettek. Egyedül a magasugrásnál, az úgynevezett cirkuszi ugratásnál nyertek díjat az olaszok és belgák, egyébként csak a magvarok vitték el a díjakat. A turini távlovaglásnál Turin város díjat éppen a mellettem ülő Farkas Géza t. képviselőtársam vitte el. (Éljen-