Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1929 június 11-én, kedden. 167 kerüljük, mert az mindenkor csak árthat és sohasem használhat az ország érdekeinek. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) A miniszter úr iránt teljes bizalommal vagyok és a költségvetést elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Barabás Samu! Barabás Samu: T. Képviselőház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy mellőzhetem mindazokat a főbb kérdéseket, amelyekkel fog­lalkoztatni akartam az igen t. Házat, mert az előttem szólók ezekben a kérdésekben felfogáso­mat felekezeti különbség nélkül mind támogat­ták, így tehát én felmentve érzem magam az alól, hogy részletesen foglalkozzam azokkal a sérelmekkel, amelyek aggodalmat és nyugtalan­ságot okoznak országszerte. Röviden azonban mégis megemlítek egy pár kérdést, amelyekben a cselekedeteket újólag, most már Isten tudja hányadszor kérem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól. Mindenekelőtt követeljük az 1848 : XX. te. végrehajtását. Követeljük pedig azért, mert — immár felekezeti különbség nélkül — a nép, az iskolafenntartó testületek olyan helyzetben vannak, hogy nem képesek már tovább hordozni azokat a kulturális terheket, amelyeket részben a községek, részben pedig az állam helyett ma­gukra vettek. Ezekben a kérdésekben nem lehet felekezeti álláspontra helyezkedni, mert az Ösz­szes felekezeteket terhelik ezek az anyagi gon­dok, amelyek alatt roskadoznak az iskolafenn­tartó testületek. En tisztelettel kérem a kultusz­miniszter urat, hogy ezekett a sérelmeket, ame­lyeket különböző memorandumok alakjába hozzájuttattak, vegye megfontolás alá s teljes erejével azon legyen, hogy azok végre valahára elimin áltassanak, hogy az iskolafenntartó tes­tületek ne legyenek abban a kellemetlen hely­zetben, hogy az iskolai adókat, amelyeket az iskolafenntartás szempontjából kirónak, végre­hajtás útján legyenek kénytelenek híveiktől fel­hajtani. Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam tegnapi beszédében hivatkozott a hollandiai rendszerre. En is egészen magamévá teszem ezt a rendszert s megkérem az igen t. kultuszminisz­ter urat, hogy ezt vegye megszívlelésre s igye­kezzék a pénzügyminiszter úrral, illetőleg az egész kormánnyal együtt odahatni, hogy ezt a rendszert léptessék életbe Magyarországon is. Tekintettel arra, hogy Petrovácz Gyula képvi­selőtársam tegnap az erre vonatkozó leírást fel­olvasta, én ezt most mellőzöm, csak annak kije­lentésére szorítkozom csupán, hogy mindenben csatlakozom az ő álláspontjához. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Igen sérelmesek az iskolafenntartó testüle­tekre az iskolai nyugdíj terhek, amelyeket nem bírnak ma az iskolafenntartó testületek. Egé­szen logikus a kultuszminiszter úrnak az a ja­vaslata, amellyel már pár évvel ezelőtt meg­kereste a pénzügyminisztériumot, hogy a nyug­díj terheket tolja át a polgári községekre, hiszen az 1868 : XXXVIII. te, különben is a polgári községek kötelességévé tette a népoktatást. A polgári községek ott, ahol a felekezetek tar­tanak fenn iskolákat, ezeknek terhe alól a szó szoros értelmében mentesítve vannak. A polgári községekben lehetnek latifundiu­mok, lehetnek hankok stb. intézmények, ame­lyek^ tulajdonképpen a közönségnek anyagi erejét felszippantják, azonban az iskolák fenn­tartásához jóformán semmivel hozzá nem já­rulnak, azokban a községekben, ahol állami is­kola van, ott nem fizetnek semmit, semmiféle kultúrterhet nem hordoznak, tisztán csak a dologi kiadásokat viselik. A szomszéd község pedig, hol felekezeti iskola van, az összes sze­mélyi és dologi kiadásokat kénytölen hordozni. Én nagyon kérem a kultuszminiszter urat, hogy kegyeskedjék ezeknek, a már évek óta hangoztatott sérelmeknek orvoslást szerezni és odahatni a pénzügyi kormányzatnál, hogy eze­ket a bajokat, ezeket a töviseket már egyszer vegyék ki az iskolafenntartók lelkéből. A kul­túra oltárára szükséges áldozatok ne végrehaj­tás útján hajtassanak be az iskolafenntartó testületek által, mert a pap és a lelkész azok­ban a községekben adókirovó és adóvégrehajtó lesz. Memorandumokat küldtek fel a kormány­hoz, amelyeknek egy példányát talán az ösz­szes képviselő urak megkapták, hogy sérelme­sek az úgynevezett kor pótlékoknak csak 50%­ban való valorizálásása, "holott tudjuk azt, hogy milyen nyomorult helyzetben^ van fele' kezeti különbség nélkül az alsópapság igen je­lentékeny része. Erre vonatkozólag is kérjük a kultuszminiszter urat, hogy méltóztassék ezt az anomáliát is végre-valahára megszüntetni. Az elemi iskolai^ tanítókra nézve tudniillik azoknak, akik természetbeni járandóságot él­veznek, nagy sérelem, hogy búzájuk méter­mázsája ma is 28 oengőben van felszámítva, és így 28 oengőn félül egészíti ki fizetésüket az állam. Ez abszurdum most, amikor a búza ára leesett 20, 19, 18 pengőre és olyant községekben, melyek nem a vasút mellett vannak, hanem 15—20 kilométer távolságra a vasúttól, " t még lejjebb süllyedtek a búzaárak, mert leszámít­játk a búza árából a 15—20 kilométernyi távol­ságú fuvar költségét is. Sérelmes miniszter uram az, hogy a kán­tori fizetéseket beszámítják a tanítói fizetésbe és úgy egészíti ki az állam a kántortanítók fizetését. Egy ember két funkcióért egy fizetést kap. Ez eltörlendő. A kántori fizetést külön kell választani a tanítói fizetéstől. Nincs az a tisztviselő, az, a hivatalnoki a világon, aki mellékfoglalkozásáért csak azt a fizetést kapná, amelyért főfoglalkozását tartozik elvégeznli. Napidíjak vannak, óradíjak vannak. Isten tudja, miféle címeken mindenki megkapja má­sik foglalkozásának honoráriumát, tisztán a kántortanítók azoik a szerencsétlen páriák, akiknek még vakációjuk sincs, á nyarat is ott töltik az illető eklézsiá'ban, egy fizetést kapnak két hivatalért. Nem akarom sokáig igénybe venni a t._Ház figyelmét, tisztán $sak arra kérem a miniszter urat, hogy a kinevezések alkalmával akár nép­tanítói, akár középiskolai, akár egyetemi pro­fesszori kinevezések alkalmával egyetlenegy szempont jöhessen figyelembe: csupán sz egyéni arravalóság, a tudás, a tudományos kép­zettség. Ezt csak felhozom nem azért, mintha nekem lennének konkrét adataim arról, hogy ez másképpen lenne, de bizonyos aggodalmak van­nak országosan, a kegyelmes úr ezeket az aggo­dalmakat egy nyilatkozatával oszlassa el, hogy igenis a tanszékek betöltésénél más szempont nem jöhet figyelembe, mint az egyéni arravaló­ság, a tudás, a tudományos képzettség. T. Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál t. kép­viselőtársam s utána Tankovics János t. képvi­selőtársam beszélt a felekezeti harmóniáról, amelyre oly nagy szükség van, különösen ma, ezekben a nehéz időkben. Felekezeti harmónia, megértés a különböző felekezetek között. Hi­szen felfogásom szerint ott kezdődik az igazi

Next

/
Thumbnails
Contents