Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

168 Az országgyűlés 'képviselőházának vallásos ember, ahol nem tesz különbséget ember és embertársa között, hogy melyik templomban és miképpen imádja istenét. A fő az, hogy imádja, de aszerint értékelni az embereket, hogy ki, hol és miképpen imádja az Istenét, ez lehetett Isten tudja, hány száz esztendővel ezelőtt, de ma ez túlhaladott álláspon kell, hogy legyen. Fájdalommal kell megállapítanom, hogy még ma is hallunk, olvasunk majdnem hétről-hétre olyan hangokat, amelyek megdöbbentik az embert, ezekben a nehéz, zivataros időkben, amikor Széchenyi mondása aranyigazság kell hogy legyen: olyan kevesen vagyunk mi magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni, ha magyar. Szabad-e nekünk most ebben a nehéz időben, amikor körül vagyunk véve szuronyerdővel, amikor lesik minden megmozdulásunkat, szabad-e itt válaszfalakat emelni és emeltetni ember és ember között? Le kell rombolni a válaszfalakat. (Kontra Aladár: A keresztyén felekezetek között!) A keresztyéni világnézlet magaslatára kell^ emelkedni és az Istent úgy nézni, mint az egész emberiség közös atyját, s Krisztust úgy nézni, mint az egész emberiség egyetlen ideálját, egyetlen eszményképét. Ahhoz senkinek semmi köze sem lehet, hogy ez vagy amaz az ember miképpen imádja Istenét. Sokan vannak, akik ezt nem értékelik és akik az országban szanaszét hordják a felekezeti türelmetlenség tüzes csóváját. Bocsánatot kérek, aki akarja a haza megsemmisülését, ennek^ a kicsi, Csonka-Magyarországnak összeomlását, az csak cselekedje ezt, csak hordozza továbbra is a felekezeti türelmetlenség mindent megégető és elperzselő csóváját. T. Képviselőház! Kezemben van egy írás, egy örök időkre szóló okmány, amelyet 1918. november 15-én az erdélyi püspökök írtak alá, amikor egy közös gyűlésben szervezkedtek: gróf Mailáth Gusztáv Károly, róm. katholikus, Nagy Károly református, Ferenc József unitárius, és H. Teutsch Frigyes evangélikus püspök s ezt szétküldték a híveknek az egész országban. Most, amidőn Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam felhívta a kultuszminiszter úr figyelmét, hogy hasson oda, hogy ebben az országban legyen már egyszer vége a felekezeti türelmetlenségnek s az emberek felekezeti hovátartozandóság szerinti megítélésének és megbecsülésének,, felolvasom ezt a pásztorlevelet, méltóztassék meghallgatni. A pásztorlevél 1918. november 15-én készült, amikor már sötét viharfelhők takarták az Isten egét,.amikor már dúlt az őszirózsás forradalom, amelynek szele elérkezett Erdélybe is. Összeült a négy keresztény püspök, megtárgyalni, hogy ahban a nehéz időben mit cselekedjenek, miképpen szóljanak híveikhez. Bátor vagyok ezt a Dásztorlevelet mindnyájunk okulására felolvasni és a Ház asztalára letenni (olvassa): «Az erdélyi püspökök közös pásztorlevele 1918. november 15-én: Szeretett Híveink és Testvéreink! Drága hazánk ezeréves történelmének emez igen nehéz napjaiban szeretettel és bizalommal fordulunk hozzátok, a mi híveinkhez és testvéreinkhez,^ veletek együtt e hazarész minden hű fiához, bármely, valláshoz, vagy nemzethez tartozzék, remélvén, hogy szavunkat olyan figyelemmel hallgatjátok, amily őszinte és irántatok buzgó indulatból fakadtak azok. Bízunk abban, hogy híveink hazafisága, áldozatkészsége, önuralma és élő hite akkora erkölcsi tőke, hogy az megtart minket míg átalmegyünk a veszedelmek eme tartományán. E bizalommal fordulunk a hazánk sorsát 309. illése 19%9 június 11-én, kedden. intéző kormány felé. Tudjuk, hogy minden egyes tagja érzi azt az óriási felelősséget, amelyet Isten és a történelem előtt magukra vettek, s meg vagyunk győződve, hogy életük sem drága, csakhogy a valait munkát elvégezhessék, Magyarország hajóját egy jobb és boldogabb jövendő kívánatos révpartjára átvezessék. Éppen azért kérünk mindenkit, akikhez atyai szavunk elhat, támogassák teljes erejükből a kormányt és hatóságait minden r olyan törekvésben, mely a közrend személy- és vagyonbiztonság megvédésére és egy jobb társadalmi igazságosság megteremtésére irányul. Ne legyen senki közülünk, aki féltékenységgel, rátartisággal, magafeltolásával, vagy huzódozással megakadályozza, vagy csak késleltesse is a rend helyreállításának mindennél fontosabb munkáját. Kérünk továbbá titeket arra, hogy ezt a szeretetet ne korlátozzátok vallásfelekezet, nyelv, vagy nemzetiség határai közé. Uj világunkat építsük rá a legerősebb fundamentumra: a kölcsönös megértés és egymás megbecsülésének talapzatára. Minél nagyobb szabadságot nyer valaki, legyen az egyén vagy nemzet, faj, vagy társaság, a maga erkölcsi méltóságának és nemes emberi vonásainak kifejlesztésre, annál gazdagabb lesz az ország és annál boldogabbak lesznek polgárai. Végül üzenjük az aggódóknak és félelmes szívűeknek, hogy minél jobban megbecsüljük mások jogait, annál erősebben ragaszkodunk a mieinkhez. Történelmi és nemzeti mivoltunkhoz, Magyarország ezeréves birtokálományához halálig hívek maradunk. Ezerév szenvedéseivel és dicsőségével, harcaival és békés alkotásaival mutattuk meg a világnak erőnket és nagyrahivatottságunkat. Ezerév próbája után^ itt vagyunk «megfogyva bár, de törve nem» és teljes bizalommal, életkedvvel, hősies akarattal foglaljuk el helyünket az új világberendezkedésben. Bízva-bízunk abban, hogyha mi legdrágább kincsünknek, hazánknak sorsát a fegyver döntése alól kivonva, pusztán az igazság erejére bíztuk, e bizalom letéteményesei nem fogják engedni azt, hogy az igazsággal szemben az erőszak győzzön. Bizonyosra vesszük, hogy az a Nyugat, amelynek civilizációját századokon át vérünk hullása val, a saját hátramaradásunk árán védelmeztük meg, nem fizethet azzal, hogy e civilizáció nevében elalélt testünket elevenen feldarabolja. Nincs ok tehát sem a csüggedésre, sem az izgatottságra. Akinek iffaza van, nyugodtan vár s az emberi elfogultság, vagy tévedések fórumától bízvást felebíbez a pártatlan ítélet mestereihez, akiknek ajkain majd a történelem döntés-e szólaland meg. Isten és emberek előtt megállva, szívünk atyai szeretetéiben és lelkünk hő imádságaiban mindnyájatokat különbség: nélkül hordozva, remélünk és várunk. Kolozsvár, 1918. évi november hó 15-én. Mailáth G. Károly r. k. püspök s. k., Nagy Károly református püspök s. k., Ferencz József unitárius püspök s. k., D. Teutsch Frigyes evangélikus püspök s. k.» Igen t. Ház! Ennek a pásztorlevélnek, amelyet akkor szétosztottak az egész országban és főleg Erdélyben, meg is volt némileg a hatása mert két hét múlva, amikor 1918 december 1-én Gyulafehérvárott összeült az oláh nemzetgyűlés, az akikor hozott határozatokban visszaadják azt a lelket, azt a szellemet, amely ebben a pásztorlevélben nyer kifejezést. Hogy ők azután hogyan tartották be, az más dolog. Ekkor a következő határozatot hozták (olvassa): «1. Teljes nemzeti szabadság az összes ittlakó