Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

166 .4^ országgyűlés képviselőházának azonban kérjük tisztelettel, hoigy a kormány hasson oda, hogy a földműves ifjakat, amikor kikerültek az iskolából, húsz éves korukig törvény ereje kötelezze, hogy a földművelést ta nulják az esti órákban. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami Dózsa Györgyöt illeti, ő is embertársunk volt és taláni nem is akart rosszat, csak az akkori államrendbe ütközött-, amiért azutáni — mondjuk így — mártirhalált halt. Ö hozzá tetszett hasonlítani minket. À mi eredeti vezérünk minket mindig arra tanított, hogy éhben az országban minden társadalmi osztályra szükség van, iparkodjunk jóban lenni az iparossal, kereskedővel, munkással, gróffal, herceggel, mindenlkivlel, mert csak ilyen együttes megértéssel tudjuk ennek az országnak érdekeit előbbre vinni. Mélyen t. képviselőtársam, hla valaki Dózsa Györgyöt véletlenül lázadó nak nevezné, akkor mi nem vagyunk azok és soha sem leszünk azok. Mi mindig megértésre fogunk törekedni. Ahány egyszerű kisgazdaképviselő ide bejött, azok közül • egyetlenegy sem törekedett arra, hogy lázadó legyen. Ha Dózsa György vétett is az állami, a társadalmi, a nemzeti rend ellen, én azt hiszem, az csak valami nagy tévedés volt, vagy az idők hozták magukkal, mert egyébként ő szegény nem volt rosszakaratú embertársunk. Ha azonban vétett volna valamit, azzal mi nem azonosítjuk magunkat és a jövőben sem fogjuk magunkat azonosítani. Én ötven éves koromig ellenzéki felfogású ember voltam. Igém könynyű igérni, igen ikönnyű megleckéztetni a minisztert, meg a kormányt, de ha egyszer kormányra méltóztatnak jutni vagy a kormánypártban lenni, meg tetszenék látni, milyen nehéz dolog ' alkotni, (Űffy van! jobbfelől. — Kabók Lajos: A titkos választójoggal mi van, képviselő úr?) Kedves képviselőtársam, a választójoggal az van, hogy örökösen titkos választójogi elvű ember voltam, és minden józan eszű ember az, de a haza mindeneknél előbbre való. A választójogra kitérve — ha szabad '^-> a titkos választójog, a mai időkben ennek az országnak temetője is lehet. Mert az adózó közönség már nem bírja a terhet. A munkás azt mondja, nem tud megélni, nincs fizetése, a lateiner ember 'nem tud megélni. Az urak pedig kimennek közibük s mindent ígérnek. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl. — Zaj a szélső baloldalon.} Titkos választás esetén azt mondanák az urak: próbáljuk meg. Ez a. próba pedig a haza temetőb'e lehet. Ha annak ideje megjön, legyen képviselőtársam egészen bizonyos, minden józaneszű ember csendben, rendben megnyilatkozhatik majd. Mi azonban már egyszer megpróbáltuk, s az a próba majdnem a nemzet és a haza halálát ojkozta. Mi nem akarunk ilyen könnyelműen próbálkozni. Ez a véleményem nekem, aki teljes életemben a titkos választójognak voltam híve és akinek ez volt az elvem. De a haza mindleneknél előbbrevaló. (Ügy van! Űgy van! jobbfelől. — Zaj g szélsőbaloldalon.) T. Ház! Foglalkozni kívánok az alsópapság sanyarú helyzetével is. Ügyszólván minden felekezetnél megvan ez, különösen az én kerületemben. Ott több, mint tíz református paróchia van, s ezek a szegény papok azt írták nekem, hogy ők a törvényes 100%-os segélyükből 36%^ kapnak. Szinte lehetetlen ez, mélyen t. Ház. Itt megint Kéthly Anna igen t. képviselőtársamra hivatkozom, ha nem bántom meg; nem akarom megbántani. Egyszer megtisztelt engem — tiszteletnek is veszem — és meglátogatott. És amikor az én kislánykám el309. ülése 1929 június 11-én, kedden. mondott egy kis mély vallásos verset, akkor Kéthly Annának az arca kigyulladt — itt mondom a nemzet szín© előtt — és amikor kisleánykám bevégezte a verset, szemében könyuyeket láttam. Azt monldottam akkor, hogy itt az édesanya nevelése nyilatkozott meg, bármilyen párthoz tartozik is. Legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy ezek ' után, de különben ezek előtt sem, semmi szélsőséget, semmi rosszat nem tudok gondolataiban vagy szavaiban keresni. Es miért hozom én ezt itt fel? Azért hozom fel, hogy vallás nélkül semmiféle nemzet fenn nem állhat. Szocialista testvéreintk és képviselőtársaink Lelkében is él ez a vallás, akármint mondják is, hogy felekezetnélküliek. __ Ez nem is lehet. A vallás az embernek az életrajzában, a vérében, még a vademberében is megvan; másképpen nem is lehet. Ha tehát ilyen fontos nemzet- és államfenntartó testületről van szó, minit az alsópapság, akkor kérnem kell a miniszter urat, hogy ezt a mostohaságot szüntesse meg és az alsópapságnak adja meg az őt törvényesen megillető dotációt. Végül beszéltek az urak a pécsi klinikáról, a pécsi egyetemről. Nagyon helyes, mindezt aláírom. Beszéltek a szegedi egyetemről is. Magánbeszélgetésekben azonban hangzanak el olyan vélemények: h^a, Pécs városának is miniszter lenne a képviselője. (Pintér László: Valami igazság van benne!) En nem vagyok sem pécsi, sem baranyai képviselő, somogymegyei képviselő vagyok, kérnem kell azonban az igen t. miniszter urat, hogy a lehetőség szerint oszlassa el ezeket a balyéleményeket. Hiszem, hogy akaratával eddig is egyforma mértékkel akart mérni, de ha talán tudtán kívül nem így történt volna, hasson oda, hogy legyen az tiszamenti, vagy túladunai^ egyetem, minthogy azokra az emberiség gyógyítása és a fiatalság tanítása szempontjából egyformán szükség van, mindegyiknek egyforma mértékkel mérjenek. Különösen kérnem kell a miniszter urat, hogy vegyen tudomást arról, miszerint Kaposvárott, Somogy vármegye székhelvén ezelőtt körülbelül három esztendővel elkezdtek egy primitív megyei kórházat építeni. De az építés is úgy van, mint ahogy a közmondás mondja, az úgy épül, mintha az egyik fogná, a másik me^ nem eresztené el. Az egyik nagyon fontos osztályon, amelyen bizonyos, hogy száz ágyra van szükség, tudtommal csak húsz ágy van. Ha pedig a betegek nem férnek be oda, akkor akármilyen csekélyebb bajjal el kell menniök Pécsre, és már megtörtént és megtörténik, hogy ott azt kérdik, miért jönnek ide, menjenek abba a kórházba. Kérem tehát a miniszter urat, hogy vegyen erről tudomást és nézzen utána

v hogy ez a kórház miért nem tud végre valahára felépülni. Ezeket akartam elmondani. Képviselőségem elején, aminek maholnap tíz esztendeje, többször szólaltam fel és elmondottam minden tekintetben érzéseimet és kívánalmaimat, azt, hogy mit látok jónak a nemzet és az ország szempontjából. Később jöttek fiatalabbak, újabb képviselők, és akkor azt mondottam, hogy nem veszem el előlük az időt. Ez alkalommal ennyit kívántam mondani és ha most vagy bármikor felszólalásom következtében, akaratom ellenérc valaki mégis sértve érezné magát, kijelentem, hogy a sértő szándék tőlem áll legtávolabb, mert én békességre törekszem és arra kérem képviselőtársaimat is. ugy az ellenzékieket, mint saját cárthíveimet, hogyha nem is vagyunk egy véleményen, az éles összeütközéseket lehetőleg