Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

6 Az országgyűlés képviselőházának kell, hogy megdobbanjanak a magyar szívek, éppenúgy kell, hogy megdobbanjon az egész világ lelkiismerete is. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Nálunk hősi emléket állítanak minden faluban a halottaknak. Hősi emlék a halottaknak és minél kevesebbet gondolunk azokra, akik a világháború hősei voltak és akik még életben maradtak. Ma itt a hadifogblykérdéssel kapcsolatban, amelyet remélem, hogy a honvédelmi kormány, a külügyi kormány és az egész kormányzat politikájának egyik főpontjává fog tenni, nem akarom felvetni a rokkantkérdést. De higyje el nekem a honvédelmi minisztérium, higyje el nekem minden képviselőtársam és kell hogy elsősorban tudatára ébredjen minden ember, aki látta a Kárpátokat, aki látta a Döberdót és látta azt, hogy az embereknek hogyan fagyott el téli éjszakákon a lábuk, aki látta azt, hogy a srapnellek hogyan vitték el még az előző percben egészséges kezet és egészséges lábat, hogy a magyar társadalomnak tudatára kell jutnia annak, hogy van felelőssége ezekkel a reszkető emberekkel szemben, (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) van felelőssége azokkal a félszemű emberekkel szemben és van felelőssége azokkal a féllábú emberekkel szemben, akiket ma az egész^ magyar társadalom, a hivatalos társadalom úgy kezel, — bizonyos esetekből látom — mintha ezek az emberek a sakktábláról lesepert kis paraszt sakkfigurák volnának csak, akikről igazán csak az Isten tudja, hogy minek vannak még itt. Valamennyien felelősek vagyunk értük, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akik egészségesen hazajöttünk a frontról. Felelősek vagyunk azokért a testvérekért, akik nem jöttek haza egészségesen. Szeretném kérni a honvédelmi miniszter urat és szeretném ezt kérni a t. kormánytól is, amelytől olyan keveset hallunk erről a kérdésről, amely kérdésről oly szívesen hallanánk már nyilatkozatot, nemcsak a rokkantak, hanem mások is, akik rokkantak bajtársai voltak, szeretném kérni a honvédelmi miniszter urat, legyen olyan szíves, nyilatkozzék végre és mondja el, hogy ebben a kérdésben mik a tervei. Bizalmatlan vagyok a kormány iránt, nem fogadom el a tárca költségvetését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Fráter Jenő! Fráter Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy pár szóval én is hozzászóljak a honvédelmi tárca költségvetéséhez. Midenekelőtt vagyok bátor kijelenteni^ hogy Fábián képviselő úr által előadottak részével majdnem teljes terjedelmében egyetértek, nézeteit osztom. (Helyeslés jobbfelől.) A múlt esztendőben Eger környékén zajlottak le az őszi zárógyakorlatok, amelyeken a miskolci^ és debreceni vegyes dandár csapatai vettek részt, mint ellenfelek. Evvel a gyakorlattal kapcsolatban a jelenlévők, a jelenlévő katonai attasék is a legnagyobb elismerésüket nyilvánították és mindannyian a legnagyobb megelégedéssel voltak eltelve. Ilyen csapatoktól, mit ezek, amelyek a kiképzésnek olyan fokán vannak, a költségvetést megtagadni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azért is vagyok bátor előre is kijelenteni, hogy a honvédelmi tárca költségvetését megszavazom. De azért ez nem zárja ki azt, hogy a hon védelmi miniszter úrhoz bizonyos kérésekkel ne forduljak, de nemcsak kérésekkel, hanem bizonyos figyelmeztetésekkel is. Ámult esztendőben már voltam bátor a nyugdíjasok kérdéséről beszélni, de nemcsak étn tettem 306. ülése 1929 június 7-én, pénteken. szóvá, hanem sokan mások is. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezek talán elcsépelt dolgok és unalmasoknak látszanak azok előtt, akiket ez anyagilag nem érdekel. A nyugdíjasok kérdésével úgy vagyunk, — amint éppen az előadó úr is elmondotta, — hogy ezt mindenki a legnagyobb igazságtalanságnak tartja, nemcsak mi képviselők, hanem maguk a miniszter urak is és a segítség, sajnos, vajmi kevés ebben a tekintetben. Én csak a magam példáját említem, hiszen mindenki a maga esetével demonstrálva, tudja legjobban előadni az egész dolgot. A napokban egy fiatalabb tábornokkal beszélgettem,^ aki azt kérdezte tőlem, hogy mennyi az én nyugdijam. Megmondom neki, denique kiderül, hogy neki például 300 pengővel több nyugdíja van, mint nekem. Egy két évvel tovább szolgált, mint én. Ez a tábornok ezen a tényen egyszerűen megütődött, el is szógyelte magát. A nyugdíjasok létszáma annak ellenére, hogy talán két esztendővel ezelőtt Bud pénzügyminszter úr kijelentette. hogy fogyni fog, a múlt esztendőben 700-al, most pedig 461-el szaporodott a honvédségnél és így ezekre a nyugdíjasokra fordított kiadás 2,400.000 pengővel lett nagyobb. A múlt esztendőben voltam bátor említeni és most ugyancsak megismétlem, én nagyon jól tudom, hogy olyan szerencsétlenül rendezték annakidején a státust, hogy borzasztó anyagi megrázkódtatás járna azzal, ha ezt a kérdést radikálisan rendeznők. Szükségesnek tartom azonban, hogy legalább valami módon rendezzék ezeket a dolgokat. Hiszen említettem azt, hogy mondjuk 65 évről 60 évre kellene leszállítani a nyugdíjak különbözősége terén szóbajövő korhatárt, amit felemlítek megint azzal, hogy velem alkudná is lehet. Esetleg nem egyszerre 65 évre 60 évre kellene ezt leszállítani, hanem fokozatosan évről évre 64, 63, 62, 61 és 60 évre, hogy így eléljük a 60 esztendőt. Mert ez itt a legklasszikusabb, hogy a 65 évesek, azok megkapják nem a békebeli nyugdíjakat, hanem a mostani felemelt nyugdíjakat 100%-ban, a 60 évesek pedig nem. Ebben a dologban megint az a legklasszikusabb, hogy valakit nem a szolgálati évek után tiszteletdíjaznak, hanem a szerint, hogy hány esztendős. A honvédelmi miniszter úr, azt hiszem, a véderő bizottságban kijelentette volt azt, hogy békében is megvoltak ezek a bizonyos differenciák. Igenis megvoltak, de nem voltak ilyen égbekiáltó differenciák, amint említeni bátor voltam, hogy 300 pengő differencia van havonta a szerint, hogy valaki egy-két évvel később volt szerencsés nyugdíjba menni, hanem békében volt 10—20 pengő differencia, és az, aki akkor nyugdíjba ment, a békebeli »nyugdíj 100%-át kapta. Ha én ma békebeli nyugdíjamnak 100%-átí kapnám, boldog lennék, mert én összesen csak 50 vagy 52%rát kapom, bár a drágaság is körülbelül 50%-kal emelkedett. Minthogy a nyugdíjaknál vagyok, szóba kell hoznom a külföldön élő nyugdíjasok ügyét, amelyet ezelőtt egypár hónappal báró Kray István t. képviselőtársam felemlített. Nem akarok ebbe mélyebben behatolni, hanem innen kijelentem és felkérem .azokat az urakat, akik külföldön élnek és nyugdíjasok, hogyha már ez a Csonka-Magyarország olyan gavallér velük szemben és nem vonja meg tőlük a nyugdíjat, ők is igyekezzenek — ha egyszer majd családi és magánügyeiket rendezték — visszatérni ide. Olvastam a nyugdíjasok lapjában, a Nyukoszban egy kint élő nyugdíjas bajtársam levelét,