Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

146 Az országgyűlés képviselőházának ki, ezzel szeműben a kultusztárca, ennek az öszszegnek 16%-át éri el. Én ebből természetesnek tartom azt, hogy nagyon sok szónok a költségvetési vita eddigi folyaméin, akik

1 az egyes gazdasági tárcák vitájában résztvettek és felszólaltak, kvázi szemrehányást tettek az egyes szakminisztereknek azért, hogy velük szemben a pénzügyminiszter úr nagyon szűkmarkúan mért, ellenben más tárcák — ha nem is mondták meg nyíltan, de alattomban mindig érthető volt: a kultusztárca és a külügyi tárca — nagyon bőséges dotációkban részesülnek. Ebben a kérdésben nekem az az álláspontom, hogy a kiadás csak akkor sok, ha a pénzt nem megfelelő módon használják fel. Ha azonban megfelelő módon használják fel, ha hasznos, szükséges és jövedelmező beruházásokra fordítják, akkor az a kiadás semmi esetre sem sok. Már pedig a kultusztárcára fordítandó összeg siemmi esetre sem lehet sok, ha tekintetbe vesszük, hogy Magyarország 8 millió lakosa közül körülbelül 1 millió még mindig analfabéta. Ugyancsak nem lehet soknak mondani a kultusztárcára fordított ezt az összeget akkor, amikor azt látjuk, hogy a kultuszminiszter úr ezt az öszszeget legtöbb esetben igen hasznos és jövedelmező beruházásokra fordítja. Beszédem és kritikám folyamán még kormánypártiságom sem fog korlátozni abban, hogy reáanutassak azokra az esetekre, amelyekben a beruházás nem volt megfelelően jövedelmező. (Helueslés .jobbfelöl.) De kétségtelenül el kell ismernein a kultuszminszter úr legnagyobb érdemeit, amelyeklet a népoktatás fejlesztése terén szerzett. (Ügy van! Ügy van! .jobb felől.) Énnek legbeszédesebb bizonyítéka a sok ezer tanyai iskola sa sok tanítói állás, amlyet a kultuszminiszter úr szervezett, s amelyek aranybetűkkel fogják beírni nevét a magyar kultúrtörténetembe. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezen a téren többet tett, mint amennyit jobb és kedvezőbb körülmények között levő elődei évtizedek alatt elértek. (Ügy van jobb felöl.) Ezért a legnagyobb elismeréssel adózom a kultuszminiszter úr programmja iránt, amelyet a népiskolák fejlesztése terén követett, azonban engedje meg a kultuszminiszter úr, a további tervbevett programmját illetőleg nem tudok vele teljesen egyetérteni. A miniszter úr tervbevett programmja a tankötelezettség kiterjesztése a nyolcosztályú elemi behozatalával. A tegnapi vita folyamán a szociáldemokratapárt részéről Kéthry Anna' képviselőtársam felhozta mindazokat az érveket, amelyek felhozhatók a nyolcosztályú elemi mellett, illetőleg talán helyesebben azokat az érveket, amelyeket a nyolcosztályú elemi ellen szoktak felhozni. Ebben a tónusban és ebben a sorrendben követni akarom őt és fel akarom hozni mindazokat az érveket, amelyek a mellett szólanak, hogy a nyolcosztályú elemi behozatala a mai viszonyok között korai, gazdaságilag aggályos és pénzügyileg keresztülvihetetlen. Hogy ez korai, azt a kultuszminiszter úr költségvetésének indokolásából leszek bátor megerősíteni. Korainak tartom ezt azért, mert a kultuszminiszter úr programmjának első része sincs még megvalósítva. Maga a miniszter úr elismeri az indokolásban, hogy a következő években mintegy 3000 tanteremre és tanítói állásra kiterjedő pótprogrammot kell megvalósítani, hogy a túlzsúfoltságot és a váltakozó oktatást megszüntessük. A programmnak még ez a része sincs végrehaj va. Én nem vagyok szakember ebben a kérdésben, de hogy ez még korai, 309. ülése 1929 június 11-én, kedden. arra nézve leszek bátor egy bizonyítékot felolvasni a Magyar Népoktatás című pedagógiai lap 1928-as évfolyamából, amely lap pedig magának a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak hivatalos kiadása. Ez szintén azt mondja, hogy (olvassa): «Népiskoláink nyolc osztályra való kifejlesztése általában korai volna, s a felsőbb osztályok a legtöbb helyen nem volnának benépesíthetők. Iskoláink fele része egytanítós, osztatlan iskola, amely szinte leküzdhetetlen akadályokat emelne két további osztály beiktatása elé, mert két tanító a legtöbb esetben nem volna alkalmazható, egy tanító pedig nyolc osztály anyagának együttes elvégzésére már képtelen.» Ezt mondja szórói-szóra a kultuszminisztérium kiadásában megjelenő Magyar Népoktatás című pedagógiai lap. (Esztergályos János: Mik az ön érvei ellene!) T. képviselőtársam, én feltétlenül elismerem, hogy elvileg helyes volna, de

1 amint mondottam az előbb, a gyakorlatban keresztülvinni ezidőszerint korainak, gazdasági szempontból aggályosnak és pénzügyileg kivihetetlennek tartom. A helyzet — amint a Magyar Népoktatás mondja — az, hogy az ország legnagyobb részében, legalább is fele részében még osztatlan az iskola, azonban még itt Budapesten, a székesfővárosban is, Budán még nagyon sok iskolában váltakozó tanítás folyik az elemi iskolákban, mert nincs elég tanterem. A téli hónapokban előfordul az, hogy a hat éves elsőosztályos gyermekeknek délután 5 óráig: iskolába kell járniok, az pedig még sem helyes, hogy azok a kisgyermekek este 5 órakor bandukoljanak téli sötétségben. Elsősorban az első programmot kell végrehajtani, hogy a hat osztálynak megfelelő tantermek felépíttessenek. Ez a legsürgősebb és leghelyesebb. T. Ház! Előterjesztem második érvemet is, hogy pénzügyi szempontból miért tartom ezt kivihetetlennek? Okadatolom azzal, hogy még a kultuszminiszter úr megállapítása szerint is 2300 új tanteremre van szükség. Ezen nem változtat a kultuszminiszter úrnak az az Ígérete, hogy abban az esetben, hogyha a községek ezt nem fogják tudni teljesíteni, az állam fogja magára vállalni ezt a kötelezettséget. T. Ház! Én ezen a téren nem ismerek különbséget, egyforma kiapadt forrásból táplálkozik az állam úgy, mint a község. Ez a kiapadt forrás pedig nem képes újabb áldozatokra, mert az adózó polgárság pénzügyi megterbeítetése elérte az utolsó és végső fokot. Az pedig, amit a kultuszminiszter úr a költségvetési vagy talán egy másik beszédében mondott, hogy egy visszatérő kölcsönből, abból a köürlbelül 23 millió pengőből, amelyet az egyes községeknek kölesönképpen adott, akarja a nyolcosztályú népiskolákat létesíteni, kétséges előttem. Abban a tekintetben ugyanis, hogy ez az Összeg elég lesz-e és hog-y a községek visszatudiják-e majd fizetni a kölcsönt, nem tudok olyan nagyon optimista lenni. Sajnos, nagyon is nagy Tamás vagyok benne s kételkedem egyrészt abban, hogy ez az összeg idejében, pontosan vissza fog folyni, másrészt kételkedem abban is, hogy ez az összeg' elegendő lesz arra, hogy belelő fel lehessen állítani a nyolc osztályú elemi iskolákat. Most jön! a harmadik érv, tudniillik az, hogy gazdasági szempontból miért tartom én aggályosnak a nyoloosztályú elemi felállítását? Itt mindenekelőtt tiltakoznom kell az ellen a beállítás ellen, amely Kéthly Anna t. képviselőtársamat vezette, ö ugyanis úgy állí-