Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1929 június 11-én, kedden. 147 totta be ezt a kérdést, mintha itt a nagybirtoknak volna érdeke az, hogy ne állítsanak fel nyolcosztályú elemit, csakhogy a nagybirtokosok minél olcsóbb napszámoshoz jussanak. (Ellenmondás a jobboldalon.) Tiltakozom ez ellen, mert a nagybirtoknak és általában a birtoknak nincs annyira szüksége az olcsó gyermeknapszámra, mint ahogy ő beállította. Itt sokkal inkább annak a szegény szülőnek, annak a szegény napszámosnak van szüksége az ő gyermekére, hogy az segédkezzék neki, mert az a 13—14 éves gyermek segít neki a maga megfelelő beosztásával a gazdasági nmnkábaini, ha másban nem, abban, hogy az otthonmaradt többi kis gyermekre fel ügyel. (Vanczák János: Jobban meg kell fizetni az apát, akkor nem kell a gyermeknek igába menni! — Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások a jobboldalon: Miből?) Az ellen a beállítás ellen pedig, mintha azért felniének a nagybirtojkosok, a tőkések, a kapitalisták a nyolcosztályos eleminek behozatalától mert az az aggályuk vam, hogy ezzel a műveltség terjedvén, emelkedik a faji, a nemzeti öntudat és ezenfelül a magasabb műveltség folytán nem kapja készen zsákmányát a tőke: csak azt az érvet hozom fel, hogy nem az a tény, hogy valaki több napszámot kap-e, vagy kevesebbet, jelenti, hogy ki van-e uzsorázva az ő munkaereje. E kérdéisbeni még csak nem is a magasabb képzettsége, vagy műveltsége, hanem egyedül és kizárólag a gazdasági viszonyok az irányadók. Mert azt semmiképpen nem lehet mondani, hogy példának okáért a mostani viszonyok közt a soffőrök helyén a volant mellett ott ülő okleveles gépiászmérnökök, talán az ő magasabb képzettségük folytán ki lennének uzsorázva. A gazdaság viszonyok vitték őket rá arra, hogy kénytelenek kenyerüket így megkeresni és olyan pozicióban is elhelyezkedni, amely az ő műveltségüknek, képzettségüknek és végzettségüknek nem felel meg. Én tehát tiltakozom az ellen a beállítás ellen, amelyet Káthly Anna t. képviselőtársunk itt felhozott. Még egyszer elmondom: gazdasági szempontból ezért tartom hátrányosnak a tervet, de ha a kultuszminiszter úr ezek előtt az érvek előtt niem fog meghajolni és megmarad eredeti álláspontja mellett, a magam részéről csak egyet tudnék akceptálni és elfogadni, hogy ennek behozatala fakultatív legyen elsősorban a városokban és a nagyobb községekben ós csak később, hosszabb: idő után, amikor ez gazdaságilag lehetséges lesz, térjünk át a nyolcosztályos elemi iskola általános behozatalára. A hat elemire vonatkozólag azt hiszem, hogyha a hat elemi osztályban megfelelő tanterv és helyes beosztás mellett tanítanak, céljukat elegendőképpen el tudják érni és a gyermekeket nem tömik tele mindenféle olyan fölösleges ismerettel, amelyek az életben és az élet számára teljesen fölöslegesek. Hiszen Svédországban — ahogy olvastam — az iskolaévből körülbelül 4—4V2 hónapot tesz ki az iskolai szünet. Ebből három hónap esik a nyári időre, amely idő alatt a gyermek szüleinek segédkezhetik otthon, a gazdaságban. Éppen evvel kapcsolatban vagyok bátor felhívni a kultuszminiszter úr figyelmét arra — niem tudom, mi az akadálya annak, hogy nálunk is keresztülvigyék ezt — hogy június 15-étől szeptember 15-ig tartson az elemi iskolák szünete. Hiszen pedagógusok; tanítók mondják, hogy a nyári melegben június közepe után, pedagógiád szempontból semmi eredményt nem tudnak elérni; az egész nem egyéb, mint gyermekkínzás, amit ott az iskolában végeznek. Ezek után áttérek most már a polgári iskolákra. A polgári iskolákra vonatkozólag a kultuszminiszter úr azt mondja indokolásában, hogy a polgári iskolák fejlődési folyamatában megállás következett be. Ha jól emlékszem, a tavalyi költségvetés folyamán az ellenzék részéről az a vád érte a kultuszminiszter urat, hogy ő kultúrpolitikai programmjának végrehajtásában és keresztülvitelében túlgyors tempót használ, hogy — azt hiszem — autóval hasonlítván Össze, szemére vetették, hogy 80 kilométeres sebességgel halad, amiről az illető azt hiszi, hogy nem helyes. A kultuszminiszter úr erre nagyon ügyesen és helyesen válaszolt, amidőn azt mondta, hogy ő ebben a nemes kulturális versenyben úgy érzi felelőssége tudatában, hogy nem maradhat el szomszédos kollégái mögött, neki tehát azért kell ezt a tempót diktálnia, és legalább ebben a tempóban haladnia. Nekem akkor is már aggályaim voltak a tekintetben, hogyha a kultuszminiszter úr r bírj a is ezt a tempót, az ország nem fogja bírni, s hamarosan ki fog fogyni a szusz. Ertem ez alatt azt. hogy az* a benzinkút, amely az autót táplálja, rövidesen csődöt mond és kiszárad. Sajnos, ez máris bekövetkezett, mert amint a kultuszminiszter úr is megállapítja, a polgári iskolák fejlődési folyamatában megállás következett be. Az 1927 : XII. te. értelmében a kultuszminiszter kötelezheti az egyes községeket polgári iskolák felállítására. Az egész országban mindenfelé épültek is polgári iskolák, s olyan nagy tempóban indult meg itt a kultúrprograinm végrehajtása, amely talán meggyőződésem szerint a kultuszmihniszter úr intencióit sem fedte. Es itt rá kell, sajnos, mutatnom arra, hogy bizony történtek hibák ezen a téren s olyan túlköltekezések, amelyek eredményezték azt, hogy rövidesen megállás következett be. Tudomásom van róla, a kultuszminiszter úr intencióival sem találkozott az, hogy szerte az országban nem is egy helyen, hanem több helyen sok milliárddal épültek polgári iskolák, amelyeknek épületei beillenének Pécsett egyetemnek is, és ezek ma üresen állanak. Ilyen épületeket, sajnos, Tolna vármegyében is látunk, és a kultuszkormány legnagyobb gondját az képezi, hogy mit csináljon ezzel a sok milliárdos polgári iskolával, amikor azoknak egy-egy osztályában csak 7—8 tanuló van, s ott állnak elnéptelenedve. Ilyen iskolák vannak például Tolna vármegyében Hőgyészen, Dunapatajon, Marcalin, Bicskén, továbbá ilyen van Püspökladányban. (Esztergályos János: Talán bizony azt javasolja, hogy bontsák le ezeket az iskolákat!) Nem, t. képviselőtársam, csak azt mondom, hogy abból a sokmilliárdból — mert hiszen 5—6 milliárdba került egy-egy épület, — amelyeket ezekre a polgári iskolákra költöttek, nem egy, hanem 5—10 helyen is lehetett volna felállítani polgári iskolákat. Így azonban népes, nagy, 10.000 lakosú községeknek, sajnos, nem jut már semmi és azokban a polgári iskolákat nem tudjuk felépíteni. Ezek az iskolák ott bérlakásokban tengetik magukat, és mikor hazamegyünk a kerületeinkbe és megjelenünk a választóink között, állandóan azt kapjuk szemrehányásként, hogy: miért nem jut nekünk is polgári iskola, holott sokkal szegényebb ez a község és sokkal több tanuló van benne, mint azokban a községekben, amelyek kaptak polgári iskolát, és a képviselő lir nem tud semmiféle épületet vagy segélyt a község részére kieszközölni. T. Ház! Ezzel kapcsolatban tudom, meg 21*