Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-308
136 Az országgyűlés hépviselöházÓMah nem jelenti az egyenlő elbánás elvét. Azok a fényesen kiállított és jól felszerelt állami iskolák feltétlenül háttérbe szorítják a kevésbbé felszerelt és szűkösebb anyagi viszonyok között tengődő hitvallásos iskolákat. Kettős terhet ró a polgárra az, ha ő kénytelen adófilléreiből az állami iskolák fenntartásához hozzájárulni, s egyben saját erejéből még saját felekezeti iskolájának fenntartását is elősegíteni. Ez ellen nincs más védekezés, és ennek nincs más igazságos megoldása, mint az, hogy közadókból kapja a hitvallásos iskola az ő anyagi fenntartását éppen úgy, mint ahogyan az állami iskola kapja. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Itt pedig hivatkozni vagyok bátor Hollandia iskolatörvényére. Hollandia 2 /s részben protestáns, 1 Í3 részben katolikus állam, ott tehát a helyzet körülbelül fordítottja annak, mint ami a mi országunkban van, ahol 2 /s részben katolikusok és 1 k részben vegyes vallásfelekezetnek vannak. Ez az állam, amelynek kormányzásában a szociáldemokratapárt is résztvesz. megoldotta új iskolatörvényével ezt a kérdést. A t. Képviselőház tagjainak legnagyohb része és a kultuszminiszter úr is, valamint minisztériumának főtisztviselői is megkapták bizonyára Horváth Győző püspök jóvoltából a holland iskolatörvényt ismertető azt a könyvet, amely rámutat ezeknek a kérdéseknek fontosságára. A hollandoknál régóta, körülbelül 50 esztendő óta állandóan folytak a törekvések a vallás felekezeti iskoláknak közpénzek^ bői való dotálása, elismerése és egyrangra való emelése tekintetében, mégpedig egy rendkívül érdekes elv alapján: a lelkiismereti szabadság elve alapján. Ott kénytelenek voltak az állami alaptörvényt revideálni, amely állami alaptörvény kimondotta, hogy ott az oktatás egyedül állami és a magánosok csak rendkívül különös feltételek mellett állíthattak fel iskolákat, nem mint egyházak, hanem mint magánosok. Ez ellen úgy a hívő katolikusok, mint a hívő protestánsok erőteljes akciót indítottak, s a 30 esztendős parlamenti harc végeredménye ez az új iskolatörvény lett, amelynek alapelve az, hogy az összes iskolákat a közadókból egyenlően tartja fenn az állam. Nem segélyt ad, hanem magát az iskolát tartja fenn. Érdekes ennek a parlamenti harcnak küzdelmeiben pl, a szociáldemokrata párt szerepe. A szociáldemokrata kongresszus, amelyet 1902-ben Groningenben tartottak, megállapítja ezen iskolakérdésssel szemben a következőket — szóról-szóra olvasom fel — : «Megállapítja a szociáldemokrata kongresszus, hogy a dolgozó osztály nagy része Hollandiában gyermeke részére hitvallásos iskolai oktatást kíván és ezért nem tartja tanácsosnak ennek útjába akadályokat gördíteni. Ezért a hitvallásos iskolák részére ugyanazokat az anyagi követeléseket állítja fel, mint a nyilvános iskolákra a tanítói állások tekintetében is, akiknek függetlensége az államtól, továbbá a szülők részére a szabad iskolaválasztás joga biztosítandó.» Ezt a szociáldemokrata kongresszus állapította meg annak idején és a parlamenti vitában az ottani szociáldemokrata pártnak kultúr,politikusa, — körülbelül ugyanolyan, mint itt nálunk Várnai Dániel, aki a kultusztárca öszszes ügyeinél ki szokta fejteni a szociáldemokrata párt nézetét — aki egyébként iskolaigazgató volt, 1917-ben a következőket mon308, ülése 1929 június 10-én, hétfőn. dotta, főképpen a jobboldal felé: «Mihelyt a nyilvános iskoláknak a pozitív semlegességet megadjuk, rá kell jönnünk ennek következményeire és azt kell mondanom: Barátaim a jobboldalon», — ezt mondta egy szociáldemokrata vezető! — «miért ne ismerjem el én a ti jogotokat a ti iskoláitokra? Attól a pillanattól kezdve, amelytől fogva én a költséges semleges iskolát olyannak tartom, amely a mi meggyőződésünknek teljesen megfelel, miért mondjam másnak: — és most ti ezt a tanítást kövessétek meggyőződéstek ellenére. — Mélyen átérzett becsületes^ meggyőződésből, a mi szabadságunk elismerésének erős szükségességéből, amely minket nagy mértékben lelkesít, azt mondjuk: Titeket éppúgy megillet, mint minket, a mozgási szabadság, hogy a világnézeteteket teljesen átvihessétek a gyakorlatba. Ezt megerősíti a józan, praktikus és történelmi tapasztalás is.» Mikor fognak a mi szociáldemokratáink erre az egészséges álláspontra helyezkedni? (Vanczák János: Holnap! Ha megengedik itt, hogy minden szülő a maga meggyőződése szerint...) Elnök: Kérem Vanczák képviselő urat, ne méltóztassék párhuzamos szónoklatot tartani. (Vanczák János: Ez más dolog, mint amit itt állítottak!) Petrovácz Gyula: Mikor fognak ők arra a belátásra jönni, hogy a szabadságjogokat necsak maguk számára vindikálják, hanem más számára is koncedálják? (Egy hang a jobboldalon: Soha!) T. Ház! Mindamellett, hogy Hollandiában szociáldemokrata kormány van, az összes szavazatokkal egy ellenében elfogadták a hollandi alkotmánynak az iskolaügyre vonatkozó új paragrafusát: «A felekezeti iskolák éppen olyan mértékben építendők és tartandók fenn közpénzből, mint a semleges és közös iskolák». Továbbá: «A tanítók képzése és kinevezése, valamint a tanítás iránya és eszközei tekintetében a vallási közületek teljes szabadságot élveznek. E tanerők közpénzen tartanak el éppen olyan mértékben, mint a közös iskolák tanerői».(Vanczák János: Nagyon helyes!) Ez az alaptörvény tehát, és az azt részletező 1920. évi iskolatörvény következtében a felekezeti népiskola financiális tekintetben úgy áll, hogy bármely vallási közület, ha valahol legalább 40 tankötelest tud felmutatni, igényelhet felekezeti iskolát és ezt a politikai község köteles felépíteni, felszerelni és fenntartani, a tanerőit pedig teljesen az állam tartozik fizetni és pedig éppen olyan összeggel, mint a közös iskolák tanerőit. A tanítás és a tanerőképzés színvonalát ellenőrzi az államkormány, de a tanítás anyagát, a tanerők kinevezését, az iskolák igazgatását teljesen a felekezetekre hagyja. Tandíjat pedig a felekezeti iskolák csakis annyit és éppen annyit szedhetnek, mint amennyi tandíjat az állami iskolák szednek. T. Ház! Azt hiszem, ezen a gondolaton kellene nálunk is^ gondolkozni. Mert ha mindegy az, hogy egy és ugyanazon adózónak zsebéből hányféle címen veszik ki az iskola fenntartására a szükséges eszközöket^ akkor, ha én Összeadom azokat a nagymértékű államsegélyeket, amelyek ma a kultusztárca költségvetésében vannak, ha hozzáadom azokat az iskolaadókat, amelyeket az egyes községek maguk beszednek, és hozzáadom azokat a felekezeti adókat, amelyeket az egyes egyházközségek az ő iskoláik részére beszednek, ha hozzáadom a tanítók államsegélyét, amely sok helyen 85, sőt annál nagyobb percentet tesz ki, és hozzáadom az iskolaföldek jövedelmét, ha tehát ezeket a költségeket mind összeadom és egy masszába szorítom: kiderül,