Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. 135 vei, hogy 10%-nál nagyobb egyházközségi adó behajtásához a pénzügyminiszter úr nem ad nekik segítséget. Ez ellen az intézkedés ellen azonban a ma­gyar püspöki kar is a leghatározottabban tilta­kozott. A püspöki kar az egyházközségek szer­zett jogait és a hívek anyagi érdekeit óhajt­ván megvédeni, egy pásztorlevélben szigorúan meghagyta lelkészeinek és az iskolaszékeknek, hogy ott, ahol akár kifejlődött joggyakorlat alapján, akár pedig a canonica yisitatio alap­ján a politikai község a hitvallásos népiskola fenntartój ily cLZ iskolafenntartási terheket az egyházközségek terhére semmi körülmények között át ne vállalják és az iskolai szük­ségletekre, akar építésről, akár tatarozás­ról, vagy rendes iskolai szükségletről van is szó, adót ki ne vessenek, hanem az iskolai költségvetéseket megfelelő fedezet biztosítása végett tegyék át az iskolafenntartó politikai községhez. Ha pedig ennek a határozatát meg­fellebbeznék, illetve ezt a határozatot a politikai község nem respektálná, akkor egyszerűen uta­sítja a püspöki kar a lelkészeket, az iskola­székeket, hogy a vármegyei közigazgatási bi­zottsághoz a politikai község iskolafenntartási jogának és kötelezettségének igazolása mellett fellebbezzenek, hogy a község határozatilag köteleztessék iskolafenntartási kötelezettsége teljesítésére. Itt kulturkampf készül, nem nagyjelentő­ségű egyelőre, de a súrlódási felület megvan. A római katolikus püspöki kar védekezni kény­telen egy pénzügyminiszteri rendelet el Jen, amely a hitvallásos iskolák fenntartása elé ne­hézségeket gördít. Már hallottunk olyan iskola­széki határozatról, hogy amennyiben nem lehet­séges ezen változtatni, egyszerűen beszüntetik az iskolát, és vannak olyan községek, amelyek­ben ez katasztrofális volna, mert más iskola nincsen. ' A mélyen t. pénzügyminiszter úr egyik be­szédében azt mondotta, — és én, előrebocsátom, helyeslem az ő elvét — hogy neki teljesen mind­egy, milyen címen veszik ki az adófillért az egyes adózók zsebéből. Teljesen helyeslem ezt a gondolatot s a magam részéről szintén azt mondom, nekem teljesen mindegy, hogy vájjon az iskola fenntartását egyházközségi, községi, vagy pedig külön iskolaadóból kell-e fedezni, mert hiszen egyformán egy és ugyanazt a ré­teget sujtj cl ciZ GIAC SÍ célra beszedett adó. Éppen ezért a községek háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslatban feltétlenül rendezni kell ezt a kérdést, nehogy bekövetkezzék az, hogy a mai rendezés folytán a hitvallásos isko­lák kénytelenek legyenek működésüket beszün­tetni. Mert, t. Képviselőház, a ma gyermekének még jobban szüksége van a hitvallásos neve­lésre, mint a múlténak. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Aki a mai világban kénytelen élni, azt nem lehet • heti kétórás tanítással vallás­erkölcsi nevelésben részesíteni és felvértezni ezzel azokra a küzdelmekre, amelyek a ma gyer­mekére várnak kint az életben. Egy sokkal fegyelmezettebb, erkölcsi te­kintetben sokkal jobban nevelt és a vallásos meggyőződés terén sokkal határozottabb gene­rációra van szükség, mert csak ez tudj^. elvi­selni a mának rettentő terheit és rettentő gondjait. (Farkas Elemér: Nagyon helyes, hogy ezt végre valaki megmondja itt!) Lehet­séges-e, hogy heti két órai vallástanítás mel­lett, amellyel szemben sokszor 22 Órás diamet­rálisan ellentétes tanítás áll, a gyermekekbe ilyen jellegű lelket tudjunk nevelni? Ki tud­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXII. jáke a szülők pótolni azt a^hiányt, amely itt fennmarad? Még ha a szülők át is mentették a múltból a maguk számára azt a vallásos belső érzést, amelyet a családi nevelés folytán a gyermekeknek átadhatnak, még^ akkor is kétlem, hogy ezt a hiányt teljesen pótolni tud­nák, azért, mert ma, sajnos, nemcsak az apa, hanem legtöbbször az anya is kenyérgondok­kal küzd (Úgy van! Ügy van!), bent van az életnek abban a nehéz taposómalmában, amely­ben nincs neki annyi ideje, nincs ráérő és sza­bad ideje arra, hogy a gyermekek nevelésével foglalkozni tudjon. Ezért van szükség arra, hogy a szülők munkáját is lehetőleg az iskola pótolja és ezért van szükség a hitvallásos jel­legű iskolákra, ahol ilyen érzésű tanítók, ilyen szellemű tanterv, ilyen szellemű könyvek, ilyen szellemű segédeszközök egyöntetű, egészséges, ilyen irányú népnevelést adnak. (Farkas Ele­mér: Nagyon helyes!) Csak az a tanterv he­lyes, amely nem felejti el még a profán tár­gyakban sem az Istent, amely a természetrajz tanításánál is megmondja a természet kérlel­hetetlen törvényeit, de levonja belőle, hogy ennök a kérlelhetetlen törvényszerűségnek kell egy alkotójának lennie. (Farkas Elemér: Nasvon helyes!) Csak az az iskola és tanítási mód a helyes, amely a történelem tanításában is nemcsak a népek harcait és törekvéseit látja, hanem azt is megmondja, hogy a néoek sorsának intézője akarta így, aki semmit vé­letlenül és el végezeti énül nem rendelt el. Ez ellen a felfogás ellen eddig csaknem ki­zárólag a radikale ok és a szociáldemokraták foglaltak csupán állást, azok, akik egyébként a lelkiismereti szabadság kérdésében állandóan a szabadságjogokat hangoztatják, azok, akik a szabadságot hangozhatják, nemcsak az egyesü­lési és a gvülekezési szabadságot, nemcsak a sajtószabadságot, nemcsak az irodalmi- és gondolatszabadságot, hanem művészeti szabad­ságot, a színházi szabadságot, a mozi, a lokál­szabadságot és minden szabadságot a maguk számára, csak egvet nem hangsúlyoznak: a szülők szabadságát gyermekeikkel széniben, a szülőknek azt a szabadságát, hogy ők gyer­mekeiket olyan nevelésben részesítsék, amely az ő lelki meggyőződésüknek felel meg. En azt' a szabadságot követelem a szülők részére, hogy ez a szülő maga mondhassa meg, hogy áz a gyermek nem az államé, az a^ gyermek nem a községé, az a gyermek a szülőé, s a szülő maga határozhassa meg, hogy ö milyen nevelésben akarja gyermekét részesíteni. Nagyon szo­morú szociális elv volna, ha csak a gazdag em­ber számára tenném lehetővé, hogy gyermekét úgy neveltethesse, ahogyan akarja, viszont a szegény embert kizárnám abból, hogy, ha úgy ki­várna, gyermekét saiát meggyőződésének meg­felelő hitvallásos iskolában neveltethesse. Fel­fogásom szerint lelkiismereti kényszer, lelki­ismereti erőszak, és a lelkiismereti szabadság hiánya az, ha olyan iskolába kényszerítem be a szülőt gvermekével. amely a szülő vallásos, vagy erkölcsi meggyőződésének nem felel meg. Szerintem frázis a lelkiismereti szabadság mindaddig, amíg ennek anyagi előfeltételeit is meg nem teremtettük, amíg a hitvallásos isko­lát abba a helyzetbe nem hozzuk, hogy ő az ok­tatásban azt nyuithassa. ugyanúgy nyújthassa és ugvanolyan iól nyújthassa, mint ahogyan nyujtia azt az állami iskola. Mélyen t. Képviselőház! A közpénzekből való segélyezés rendszere az, amely most folyik — hogy t. i. a felekezeti segélyeket, elismerem nyil­tan. bőségesen nyújtja az állam költségvetése, — 19

Next

/
Thumbnails
Contents