Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Àz országgyűlés képviselőházának egységespárti képviselő is, nem feltétlenül köteles minden alkalommal a fejbólongatásra, amikor a miniszternek szívességet tehet. Éppen ezért méltóztassék megengedni, hogy én a miniszter úrnak, általam az imént említett állításait önmagával az igen t. miniszter úrral cáfoljam meg. Nem tudom, hogy a házszabályok megengedik-e, de majd megkísérlem. (Derültség.) Kénytelen vagyok azt mondani ez alkalommal, hogy a ^miniszter úrnak az az állítása, hogy Pécs város közönsége részéről nem nyilvánult meg olyan mértékű megértés és áldozatkészség, mint amilyen mértékben ő megkívánta volna, ez — és itt jön a kritikus mondat vége (Derültség.) — a tényeknek nem felel meg, tehát a tényeknek pontosanaz ellenkezője. (Br. Kray István: Ez finoman van mondva! — Mihályffy Vilmos: Jaj, de ügyes ember! — Derültség.) Az igen t. miniszter úr^ ugyanis önmagával került ez alkalommal ismét ellentmondásba. (Farkas István: Nem egyszer!) írásban van lefektetve, a naplóból is bárki megállapíthatja az urak közül, hogy 1922. július 22-én az igen t. kultuszminiszter úrnak Pécs város közönsége - áldozatkészségéről, megértéséről t és szimpátiájáról a következő volt a felfogása (olvassa): «Amilyen nagy, sőt mondhatni óriási áldozatot jelent most otthont és hajlékot nyújtani egy egyetem elhelyezésére, éppen olyan nagy, a történelmi idő szavát megértő és a kérdés horderejét kellően mérlegelő áldozatkészséget tapasztalok Pécs sz. kir. város közönsége részéről akkor, amikor a legnagyobb szeretettel és megértéssel fogadja és Öleli magához a menekült M. kir. Erzsébet Tudományegyetemet. Amikor elismerésreméltó áldozatkészséggel siet segítségemre, Pécs sz. kir. város közönségének ezen nemes áldozatkészsége biztosítékot nyújt nekem a jövőre nézve és hiszem, hogy az a nemzet és az az ország, amely a megpróbáltatások és sanyargattatások idején nagynak tud mutatkozni, a békés és boldog fejlődés nagyságát, dicsőségét méltán fogja kiérdemelni.» En tehát, mélyen t. Képviselőház, nem tudom e pillanatban megérteni, — talán az igen t. kultuszminiszter úr lesz olyan szíves és meg fogja magyarázni — mi okozta az igen t. kultuszminiszter úrnak ezt az állítás változás át. Valaminek történnie kellett, az elvitathatatlan, mert ha nem történt volna valami, akkor az igen t. kultuszminiszter úr 1929-ben nem merte volna az ellenkezőjét megkockáztatni a Képviselőházban, mint amit megállapított 1922 július 22-én 96.725/1922. IV. sz. alatti leiratában. En tehát az igen t. kultuszminiszter úrra bízom annak kinyomozását, vájjon mi lehetett az oka ennek az éles ellentétű állásfoglalásnak. De tovább megyek, mélyen t. Képviselőház. Bizonyításául annak, hogy amikor az igen t. kultuszminiszter úr legutóbbi felszólalásában azt állította, hogy Pécs város közönsége részéről nem nyilvánult meg az az áldozatkészség és szeretet az egyetemek Pécsre való helyezése alkalmával, ennek az ellenkezője felelt meg a valóságnak, legyen szabad a következő részleteket felolvasnom. Pécs város közönsége átadta — szeretettel, előzékenységgel, minden hátsó gondolat nélkül — az egyetemnek a városi fiú és női felsőkereskedelmi iskolák Várady Antalutca 13. számú modern épületét a sebészeti klinika használatára. Átadta Pécs város közönsége a városi szegényház Vitéz-utca 3. szám alatti épületet, a kortani és közegészségtani intézetek használatára. Átadta Pécs város közönsége a városi r tornacsarnok Discha GyŐző-utca 5. számú épületét ajándékozás útján tulajdonul az anatómiai, kórbonctani és törvényszéki orfe. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. 1&5 vostani intézetek céljára. (Farkas István: Ilyen sokat áldozott?) Ez még csak az eleje. Átadta az egyetemnek a 8 katasztrális hold 1039 négyszögöl nagyságú telken létesült városi közkórház Garay-utca 3. számú nagy ingatlantömbjét (a telek és az összes épületek, beleértve a Rudolfinum-alap tulajdonát tevő Rudolfinum árvaházi épületet is, az épületek valamennyi tartozékával, berendezésével és felszerelésével együtt) a belgyógyászati és szemészeti klinikák használatára. Átadta Pécs város közönsége az egyetemnek az elmegyógyintézet Rét-utca 4. számú épületeit mindennemű tartozékaikkal, berendezéseikkel és felszereléseikkel együtt az ideg- és elmegyógyászati klinika használatára. Átadta Pécs város közönsége mindazt, ami rendelkezésére állt, a szívétől kezdve vagyonáig; mindent odaadott a pécsi egyetemnek és ezért joggal mondja Pécs város közönsége, hogy jórészben ez tette lehetővé, hogy a jogi és államtudományi, az orvostudományi, valamint a bölcsészeti, nyelv- és történettudományi három kar itt az államkincstár nagyobb mértékű anyagi megterhelése nélkül olv rövid idő alatt helyezkedett el és kezdhette meg működését. Ugyanis az orvoskari intézetek első elhelyezkedésének kérdését is nagyjában új építkezések nélkül, átvett épületek átalakításával, kibővítésével, régi felszerelések kiegészítésével tudta megoldani. Mélyen t. Képviselőház! Felsorolhatnám itt mindazt az óriási anyagi áldozatot, amelyet Pés város közönsége adott. (Olvassa): «1924-ben az Irányi Dániel-tér alsó részén létesült egyetemi diákinternátus céljára 1300 négyszögöl, az Attila-utca 4. számú telektömbön berendezett bőr- és nemiklinika telkének kiegészítésére pedig 1371 négyszögöl nagyságú telket ajándékozott Pécs város közönsége. 1926. évtől kezdve évente 8000 pengő készpénzsegélyt juttatunk az egyetem diákjóléti intézetére. Az 1926. évben Szent Mór pécsi püspökről elnevezett, most épülő pécsi katholikus tanárképzőintézet és kollégium keretében Pécs szabad királyi város közönsége nevére teljesen ingyenes ellátással egybekötött 8000 pengő összegű szobaalapítványt létesítettünk, satöbbi.» Kérdzem én ezekután, mélyen t. miniszter úr és mélyen t. Képviselőház, hogy mivel érdemelte ki Pécs város közönsége a miniszter úr részéről, hogy olyan nyilatkozatot tegyen itt az ország színe előtt, hogy az egész ország előtt a közönyösség szégyenbélyegét nyomja Pécs közönségének homlokára? Arra kérem az igen t. miniszter urat, hogyha talán a pécsi egyetemmel kapcsolatban történhettek félreéréseky — hiszen emberek vagyunk — amely félreértésekkel Pécsett senki sem azonosítja magát, ha történtek félreértések, amelyek az igen t. kultuszminiszter úr lelkére tüskeszúrás gyanánt hatottak, mondom, akkor arra kérem az igen t. miniszter urat Pécs város közönsége nevében, Pécs város közönsége jól felfogott presztízse érdekében, hogy feledje el azt a multat, s ne legyen semmi az igen t. kultuszminiszter úr lelkében, amely alkalmas arra, hogy a pécsi egyetem továbfejlesztése lanyhább mederben folyjék, mint amilyen mederben folyik az ország többi egyetemének továbbfejlesztése. Én, igen t. Képviselőház, azon az elvi állásponton vagyok, hogy éppen a magyar kultúra hatalmassá tétele és Magyarország jövője érdekében szükség van iskolák építésére. Minél több iskolát, igen t. miniszter úr, (Helyslés a jobboldalon.) minél több alsófokú és középiskolát! (Helyeslés.) Minden rendelkezésünkre álló eszközt fel kell használnunk arra, hogy az a szégyenteljes állapot, amelyre á miniszter úr költségvetésének