Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

120 Az országgyűlés . képviselőházának van kifogásunk, (Gáspárdy Elemér: Mert az nincs! — Eri Márton: Hanem az intézmény ellen! — Kabók Lajos: Van elég sok! Dehogy nincs! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mert az, hogy egyik-másik oktató (Malasits Géza: Kér­dezzék meg Mátyás tábornokot, hány panasz megy oda!) — és tegyük hozzá feltűnően magas percentben — durva brutalitással, vagy ami még több: szadista módon bánik az alája ren­deltekkel, ez fegyelmi kérdés. (Zaj. — Éri Már­ton közbeszól.) Elnök: Kérem Eri Márton képviselő urat, ne méltóztassék sűrűn közbeszólni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos: Még ritkán se! — Rothenstein Mór: Azt hittem, a ház­szabályok szerint egyáltalában nem lehet közbe­szólni!) Elnök: Éppen azért Rothenstein képviselő urat is figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. (Derültség a jobboldalon és a középen. — Far­kasfalvi Farkas Géza: Ez nagyon jó volt! Aki másnak vermet ás! — Rothenstein Mór: Nem lovakról van szó!— Szilágyi Lajos: Ne vonják el az időt saját szónokuktól!) Kéthly Anna: T. Ház! Csupán az intézpény fegyelmi kérdése az, amelyet el kell hogy intéz­zen végső fokon az a miniszter, aki alá névleg, vagy az, aki alá tényleg tartozik ez az intéz­mény. Nekünk ebben a kérdésben csak az az álláspontunk lehet, hogy az a bánásmód, amelyet most a leventékkel szemben tanúsítanak, még inkább alkalmas az intézmény^ diszkreditálá­sára, nekünk azonban nem csupán ez ellen van kifogásunk, hanem világosan és kereken az intézmény ellen. (Éri Márton: Hogyne! Gondol­tuk! A cseheknek is kifogásuk van ellene!) Ha ez az intézmény a törvény betűi szerint úgy lenne végrehajtva és megalkotva, amilyen szó­beli indokolást a törvényhez annakidején fűz­tek, ha a munkásgyermekeknek és általában az egész ország fiatalságának sportszerű nevelése lenne a cél, akkor semmi kifogásunk nem le­hetne ez ellen, mert hiszen magunk is szeretnők, ha a fiatalság ezen a téren többet lenne foglal­koztatva; mi azonban nem kívánunk magyar Szokol-egyesületeket létesíteni sem állami kény­szerrel, sem a nélkül, akkor sem, ha a sorsuk az, mint a mi esetünkben: a nyilvánvaló ered­ménytelenség, akkor sem, ha a világpolitikai konstelláció vagy gyanús külügyminiszter­járások kedveznének olyan irányú kísérletezé­seknek, amilyeneket a miniszterelnök úr köz­tudomás szerint nem emlegetett a névtelen hős­nek kipointírozott névtelen áldozat emlékének leleplezésénél. Mussolini, az olasz diktátor az elmúlt na­pokban a Vatikánnal szemben kijelentette, hogy ő a katholikus cserkészeket is a fasiszta cser­készek közé kívánja besoroztatni, mert a Vati­kán békés nevelésével szemben Ő a fasiszta háborús nevelést akarja megteremteni. Enged­jék meg, hop"^ ebben a kérdésben mi a Vatikán álláspontján álljunk és a mi gyermekeink, a mi fiatalságunk számára a békés nevelés intézmé­nyét akarjuk kikövetelni. De ezenkívül peda­gógiai és gazdasásri szempontból is volna né­hány szavunk ahhoz a leventeügyhöz, amely a sport álarcában jelentkezik. Egyes ambiciózus testnevelők arra kényszerítik a gyermeken ke­resztül a szülőt, hogy gazdasági erejüket jóval meghaladó módon olyan felszerelést vásárolja­nak a gyermekeknek, amilyet ők megszerezni nem tudnak és — Wie die Alten brummen, so die Jungen summen — egymásután rendezik a parádékat, korgó gyomorral énekeltetnek kü­lönféle lelkes indulókat, de mert masirozás köz­308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. ben minden oktatói parancs ellenére kilóg a láb a rongyos cipőből, mert minden parancs, minden iskolából való hazaküldés hiába, hiába az intő és rossz osztályzat, mert a szegénységet lehet uniformizálni, de nem lehet vele unifor­mist vétetni. Jön tehát az államsegély, termé­szetesen a kultusztárca terhére és formaruhát készíttetnek most a leventéknek, bakancsot a városi fiúknak és a falusiaknak, abból a len­rostból, amelyből papirost és könyvet lehetne gyártani, abból a bőrből, amelyből iskolatáskát is készíthetnének. (Éri Márton: Hogy körül ­cifrázza! — Szilágyi Lajos: Méltó a két év előtti beszédéhez t. képviselőtársunknak! Arra emlékeztet, mikor a hadsereget gyalázta! — Zaj.) Hálás vagyok a képviselő úrnak, ha a két beszédemet összehasonlítja, mert egy jottányit sem távolodtam el attól az álláspontomtól, amelyet ezelőtt két évvel képviseltem. (Zaj és felkiáltások a középen! Magyar képviselő be­szél így! — Kabók Lajos: Nem ezen múlik a magyarság, uraim! — Eri Márton: Hát mini — Meskó Zoltán: A gerstlin végződik! — Ma­lasits Géza: Ma örülne sok ember, ha gerstliie lenne! — Rothenstein Mór: A névmagyarosí­tással fejeződik be! — Meskó Zoltán: Aki Rothenstein is és még hozzá Móric is, az ma­gyarosítsa meg a nevét, vagv hallgasson! — Derültség. — Zai ) Elnök: Malasits és Meskó képviselő urakat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Mala­sits Géza közbeszó.) Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, tartózkodjanak a közbeszó­lásoktól! (Meskó Zoltán: Mit beszél itt folyton, fiók MacDonald!?) Meskó képviselő urat is új­ból kérem, méltóztassék csendben maradni. Kéthly Anna: De ha a leventeoktatóknak erről a csoportjáról szólottam, akkor annál in­kább kell hogy szóljak — természetesen más hangnemben — a magyar tanítóság egyetemé­ről. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csalogatja őket!) En nem akarom a régi magyar zsurnalisztika elkopott frázisát a nemzet napszámosairól ismé­telni, csak azt kérem a miniszter úrtól, hogy adja meg a gazdasági és ezzel együtt a kulturá­lis lehetőséget arra, hogy a magyar tanító, a magyar falusi népnek útmutatója és vezetője lehessen anyagi gondok nélkül. (Helyeslés.) Le­gyen valaki ő, aki ezt a nyájat magához emeli és akinek másra, mint a nép kulturális stan­dardjának emelésére gondolnia ne kelljen. Ne legyen a magyar tanítóság egyeteme olyan tá­bor, amelyet a nyomorúság és a gazdasági re­ménytelenség leszorít az érdektelenség mocsa­rába. Es ha az egyik oldalon helyeslem azt, hogy a tanítóképzés idejét meghosszabbítjuk, akkor mé^ sokkal jobban helyeslem azt, ha a tanítók­nak olyan fizetést akarunk és kell, hogy akar­junk biztosítani, amelyből nyelvet tanulhat, amelyből folyóiratokra fizethet elő, amelyből pedagógiai szakmunkákat szerezhet be s amely nem kényszeríti őt arra, hogy önmagát és ön­érzetét eladja módos tanítványok szüleinek. (Kabók Lajos: Ebben legyenek magyarok az urak! — Malasits Géza: S abban, hogy a tanító ne legyen kénytelen piócát szedni, bogarakat és gyógyfüveket gyűjteni ! ) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Kabók Lajos: Ne hagyják el­pusztulni a magyar tanítót! — Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani, mert ismételt figyel­meztetésem ellenére közbeszólt. Kéthly Anna: Már csak néhány perc idő áll rendelkezésemre s amúgy is összezsugorított anyagomat még jobban össze kell zsugorítanom.

Next

/
Thumbnails
Contents