Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

120 Az országgyűlés . képviselőházának van kifogásunk, (Gáspárdy Elemér: Mert az nincs! — Eri Márton: Hanem az intézmény ellen! — Kabók Lajos: Van elég sok! Dehogy nincs! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Mert az, hogy egyik-másik oktató (Malasits Géza: Kérdezzék meg Mátyás tábornokot, hány panasz megy oda!) — és tegyük hozzá feltűnően magas percentben — durva brutalitással, vagy ami még több: szadista módon bánik az alája rendeltekkel, ez fegyelmi kérdés. (Zaj. — Éri Márton közbeszól.) Elnök: Kérem Eri Márton képviselő urat, ne méltóztassék sűrűn közbeszólni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos: Még ritkán se! — Rothenstein Mór: Azt hittem, a házszabályok szerint egyáltalában nem lehet közbeszólni!) Elnök: Éppen azért Rothenstein képviselő urat is figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. (Derültség a jobboldalon és a középen. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez nagyon jó volt! Aki másnak vermet ás! — Rothenstein Mór: Nem lovakról van szó!— Szilágyi Lajos: Ne vonják el az időt saját szónokuktól!) Kéthly Anna: T. Ház! Csupán az intézpény fegyelmi kérdése az, amelyet el kell hogy intézzen végső fokon az a miniszter, aki alá névleg, vagy az, aki alá tényleg tartozik ez az intézmény. Nekünk ebben a kérdésben csak az az álláspontunk lehet, hogy az a bánásmód, amelyet most a leventékkel szemben tanúsítanak, még inkább alkalmas az intézmény^ diszkreditálására, nekünk azonban nem csupán ez ellen van kifogásunk, hanem világosan és kereken az intézmény ellen. (Éri Márton: Hogyne! Gondoltuk! A cseheknek is kifogásuk van ellene!) Ha ez az intézmény a törvény betűi szerint úgy lenne végrehajtva és megalkotva, amilyen szóbeli indokolást a törvényhez annakidején fűztek, ha a munkásgyermekeknek és általában az egész ország fiatalságának sportszerű nevelése lenne a cél, akkor semmi kifogásunk nem lehetne ez ellen, mert hiszen magunk is szeretnők, ha a fiatalság ezen a téren többet lenne foglalkoztatva; mi azonban nem kívánunk magyar Szokol-egyesületeket létesíteni sem állami kényszerrel, sem a nélkül, akkor sem, ha a sorsuk az, mint a mi esetünkben: a nyilvánvaló eredménytelenség, akkor sem, ha a világpolitikai konstelláció vagy gyanús külügyminiszterjárások kedveznének olyan irányú kísérletezéseknek, amilyeneket a miniszterelnök úr köztudomás szerint nem emlegetett a névtelen hősnek kipointírozott névtelen áldozat emlékének leleplezésénél. Mussolini, az olasz diktátor az elmúlt napokban a Vatikánnal szemben kijelentette, hogy ő a katholikus cserkészeket is a fasiszta cserkészek közé kívánja besoroztatni, mert a Vatikán békés nevelésével szemben Ő a fasiszta háborús nevelést akarja megteremteni. Engedjék meg, hop"^ ebben a kérdésben mi a Vatikán álláspontján álljunk és a mi gyermekeink, a mi fiatalságunk számára a békés nevelés intézményét akarjuk kikövetelni. De ezenkívül pedagógiai és gazdasásri szempontból is volna néhány szavunk ahhoz a leventeügyhöz, amely a sport álarcában jelentkezik. Egyes ambiciózus testnevelők arra kényszerítik a gyermeken keresztül a szülőt, hogy gazdasági erejüket jóval meghaladó módon olyan felszerelést vásároljanak a gyermekeknek, amilyet ők megszerezni nem tudnak és — Wie die Alten brummen, so die Jungen summen — egymásután rendezik a parádékat, korgó gyomorral énekeltetnek különféle lelkes indulókat, de mert masirozás köz308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. ben minden oktatói parancs ellenére kilóg a láb a rongyos cipőből, mert minden parancs, minden iskolából való hazaküldés hiába, hiába az intő és rossz osztályzat, mert a szegénységet lehet uniformizálni, de nem lehet vele uniformist vétetni. Jön tehát az államsegély, természetesen a kultusztárca terhére és formaruhát készíttetnek most a leventéknek, bakancsot a városi fiúknak és a falusiaknak, abból a lenrostból, amelyből papirost és könyvet lehetne gyártani, abból a bőrből, amelyből iskolatáskát is készíthetnének. (Éri Márton: Hogy körül cifrázza! — Szilágyi Lajos: Méltó a két év előtti beszédéhez t. képviselőtársunknak! Arra emlékeztet, mikor a hadsereget gyalázta! — Zaj.) Hálás vagyok a képviselő úrnak, ha a két beszédemet összehasonlítja, mert egy jottányit sem távolodtam el attól az álláspontomtól, amelyet ezelőtt két évvel képviseltem. (Zaj és felkiáltások a középen! Magyar képviselő beszél így! — Kabók Lajos: Nem ezen múlik a magyarság, uraim! — Eri Márton: Hát mini — Meskó Zoltán: A gerstlin végződik! — Malasits Géza: Ma örülne sok ember, ha gerstliie lenne! — Rothenstein Mór: A névmagyarosítással fejeződik be! — Meskó Zoltán: Aki Rothenstein is és még hozzá Móric is, az magyarosítsa meg a nevét, vagv hallgasson! — Derültség. — Zai ) Elnök: Malasits és Meskó képviselő urakat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Malasits Géza közbeszó.) Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, tartózkodjanak a közbeszólásoktól! (Meskó Zoltán: Mit beszél itt folyton, fiók MacDonald!?) Meskó képviselő urat is újból kérem, méltóztassék csendben maradni. Kéthly Anna: De ha a leventeoktatóknak erről a csoportjáról szólottam, akkor annál inkább kell hogy szóljak — természetesen más hangnemben — a magyar tanítóság egyeteméről. (Farkasfalvi Farkas Géza: Csalogatja őket!) En nem akarom a régi magyar zsurnalisztika elkopott frázisát a nemzet napszámosairól ismételni, csak azt kérem a miniszter úrtól, hogy adja meg a gazdasági és ezzel együtt a kulturális lehetőséget arra, hogy a magyar tanító, a magyar falusi népnek útmutatója és vezetője lehessen anyagi gondok nélkül. (Helyeslés.) Legyen valaki ő, aki ezt a nyájat magához emeli és akinek másra, mint a nép kulturális standardjának emelésére gondolnia ne kelljen. Ne legyen a magyar tanítóság egyeteme olyan tábor, amelyet a nyomorúság és a gazdasági reménytelenség leszorít az érdektelenség mocsarába. Es ha az egyik oldalon helyeslem azt, hogy a tanítóképzés idejét meghosszabbítjuk, akkor mé^ sokkal jobban helyeslem azt, ha a tanítóknak olyan fizetést akarunk és kell, hogy akarjunk biztosítani, amelyből nyelvet tanulhat, amelyből folyóiratokra fizethet elő, amelyből pedagógiai szakmunkákat szerezhet be s amely nem kényszeríti őt arra, hogy önmagát és önérzetét eladja módos tanítványok szüleinek. (Kabók Lajos: Ebben legyenek magyarok az urak! — Malasits Géza: S abban, hogy a tanító ne legyen kénytelen piócát szedni, bogarakat és gyógyfüveket gyűjteni ! ) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Kabók Lajos: Ne hagyják elpusztulni a magyar tanítót! — Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani, mert ismételt figyelmeztetésem ellenére közbeszólt. Kéthly Anna: Már csak néhány perc idő áll rendelkezésemre s amúgy is összezsugorított anyagomat még jobban össze kell zsugorítanom.