Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-306
2 Az országgyűlés képviselőházának belső értékének emelésére. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A mélyen t. honvédelmi miniszter úr eddigi programmj át folytatva igyekszik leépíteni — modern nyelven szólva — (Jánossy Gábor: Lebontani, magyarul mondva! Ne legyenek modernek, legyünk csak magyarok! Ön különben is stilművész! — Br. Podmaniczky Endre: Modernnek is kell lenni!) a központi igazgatás létszámát; a csapatok tisztikarát 40 fővel, a parancs^ nokságokét és hatóságokét 8 fővel emeli a költségelőirányzat. Ugyanakkor a központi igazgatás tiszti létszámát 46 fővel, katonai képző és egyéb intézetét 2 fővel csökkenti a költségvetés. Ezzel azután nagyon sokat nyer a vezetés egyszerűsége és maga a kiképzés jósága. A nem rendszeres illetmények 791.441 pengő többletet mutatnak fel. Ennek nagy része az élelmezési költségek emeléséből áll elő, ami nemzetfenntartási szempontból is fontos, és ismét viszszahat a toborzás sikerére. A tiszteletdíjak, bérek és egyéb nem rendszeres illetmények, lóápolási jutalomdíjak többlete abban leli magyarázatát, hogy a feltöltött létszám következtében az anyagbeszerzési és kezelési költségek tetemesen emelkedtek. Ezenkívül a jutalomdíjasok • létszámát is emelni kellett. Ugyanezen feltöltött létszám mellett e létszámnak megfelelően legénységi ruházati, felszerelési szükségletekre, valamint a lovak felemelt létszámra való tekintettel ló- és nyeregfelszerelésre, lótápszükségletre nagyobb összeget kellett beállítani, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a lótáp, vagyis a széna és zab ára egyre jobban emelkedik. A beszerzési költségek terhére számoltatnak el a sorozási költségek. Többköltséget okoz a katonai irodalom, a katonatisztek külföldi tanulmányútjai, ezenkívül ugyancsak a katonatisztek idegen nyelvben való kiképzésének szüksége. Azt a célt, hogy minden altiszt polgári iskolát végezzen, a honvédelmi miniszter úr azzal igyekszik^ biztosítani, hogy ezek számára tandíjmentességet biztosít, azonkívül pedig a vizsgadíjak megtérítésével támogatja azt a nemes igyekezetüket, hogy később azután elhelyezkedhessenek a polgári pályán. (Helyeslés a jobboldalon.) Az előirányzat 200.000 pengőt biztosít lóbeszerzési alap céljaira. Ez békebeli reminiszcenciát jelent, nevezetesen az elhullott lovak pótlására a katonatisztek kamatmentes kölcsönt kapnak ebből az alapból. Beruházások céljaira 2 millió pengő van a költségvetésbe felvéve; ebből 1,200.000 pengő a létszám feltöltése folytán férőhelyek létesítésére és régi épületek tatarozására, 800.000 pengő a jutási altisztiképző és nevelőintézet helyiségeinek kibővítésére szolgál. A nyugellátások rovata ugyancsak nagy emelkedést mutat; ez az emelkedés 2,451.610 pengőt tesz ki. Az emelkedés előáll a nyugdíjasok számának szaporodásából, azonkívül a lakáspénzek növekedéséből és végül a 65 évesek nagyobb nyugdíjának megszabása következtében, amit a 6670. számú 1927. évi M. E. rendelet előír. (Jánossy Gábor: Hát a régi nyugdíjasok 1 ? Ez igazságtalan dolog ám!) A nyugdíjkérdés egyike a legfontosabb kérdéseknek és nagyon helyesen mutatott rá t. barátom iközbeszólásában, hogy a régi, új es legújabb nyugdíjasok közötti különbség egyike a legigazságtalanabb dolgoknak. (Jánossy Gábor: Ideje volna már egyszer ide pontot tenni!) A t. Ház tagjai előtt fekszik a Nyugdíjazott Katonatisztek Országos Szövetségének memoranduma, amelyben kéri a régi, új és legújabb nyugdíjasok közötti különbözet megszüntetését. 306. ülése 1929 június 7-én, pénteken. (Jánossy Gábor: Igazságot, egyenlőséget kérnek!) Nagy sajnálatomra fonák helyzetben vagyok itt... (Esztergályos János: Amikor egy egységespárti ellenzéki közibeszól! — Jánossy Gábor: Ez nem ellenzékiség, ez igazság! Ezt a miniszter úr is elismeri!) Nem azért vagyok fonák helyzetben, hanem azért, mert az előadói tisztem bizonyos korlátokat szab elém, (Ügy van! a jobboldalon.) és korlátokat szabnak elém azok a meg nem írott szabályok, amelyek a parlamenti gyakorlatban vannak lefektetve. Ez azonban természetesen nem akadálya annak, hogy kifejezést adjak meggyőződésemnek. Meggyőződésem az, hogy igenis, ez igazságtalanság (ügy van! a jobboldalon.) s ennek az igazságtalanságnak eltüntetésére mindent el kell követni, {ügy van! jobbfelől.) Nagyon természetes, hogy lehetetlenség ma, amikor az adózók a terhek óriási tömegei alatt nyögnek, az adóknak és közszolgáltatásoknak nagy tömegei alatt, (Ügy van! Ügy van!) t lehetetlen az, hogy újabb adóknak teremtésével, vagy a régi adóknak felemelésével gondoljunk ennek a célnak elérésére. (Fábián Béla: Talán másutt lehetne takarékoskodni! —• Jánossy Gábor; Erről lehet beszélni!) Ki kell azonban jelentenem azt, hogy semmi nem akadályoz meg engem abban, hogy appelláljak a mélyen t. honvédelmi miniszter úrnak nemesen érző szívére, szociálpolitikai érzékére és arra a bölcs belátására, amellyel kell, hogy nyitott szemmel lá'Ssa ezt a nagy igazságtalanságot, de lássa azt is, hogy mindenképpen meg kell ezt szüntetni és lássa azt is, hogy a nyugdíjasok sorsának a javítása és különösen a katonatiszti és altiszti kar sorsának emelése nemcsak szociálpolitikai kérdés, hanem egyúttal a hadsereg harcképességének kérdése is, (Ügy van! jobbfelől.) mert hiszen csak egy elégedett, boldog és rendezett viszonyok között álló katonatiszti és altiszti kar képes arra, hogy lelket öntsön a hadseregbe és képes.a szellemi és erkölcsi vezetésnek, a szellemi és erkölcsi fegyelemnek minden áldását kiterjeszteni erre az egész hadseregre. (Ügy van! ügy van! jobbfelől) De ami a hadsereg harcképességét illeti és nemcsak a hadsereg harcképességét, hanem a nemzet védőképességét: ezt egyesegyedül és kizárólag az új hadkiegészítési rendszerre való áttéréssel tudjuk elérni, amely azután a sorkatonaság mögött a kiképzett tartalék millióit bírja táborában. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezt annál inkább kérnünk kell. mert az antantnak^ egyik kiváló tagja kifejezést adott a leszerelését előkészítő konferencián annak, hogy a tartalékok a fegyverkezés mérvének megállapításánál ne vétessenek figyelembe. Ebben a kérdésben a honvédlegénység f ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál Szilágyi Lajos t. képviselőtársam nagy beszédben interpellációt intézett a miniszterelnök úrhoz, amely interpelláció folyamán a következőket mondotta (olvassa): «Szóvá kell tennem, hogyha az igen t. miniszterelnök úr nem is látja elérkezettnek az időt arra, hogy a trianoni békeszerződés egész komplexusára nézve a kérdést felvesse és aktuálissá tegye, vájjon nem érzi-e az igen t. miniszterelnök úr elérkezettnek az időt arra, hogy legalább a trianoni békeszerződés V. fejezetének, a katonai és léghajózási ügyekre vonatkozó határozmán y oknak reviziója tekintetében a kérdést az illetékes nagyhatalmak elé vigye?» A miniszterelnök úr erre adott válaszában a következőképpen fejtette ki a maga nézetét (olvassa): «Én azt hiszem, hogy
