Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. ülése 1929. évi június hó 7-én, pénteken, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1929/30. évi állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása. A honvédelmi tárca. Felszólaltak: Hegedűs Kálmán előadó, Fábián Béla, Gát Jenő, Fráter Jenő, br. Láng Boldizsár, Szilágyi Lajos, Vértes Vilmos István, Várnai Dániel, Csontos Imre, Roíhenstein Mór, gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter, Kabók Lajos, Malasits Géza, Farkasfalvi Farkas Géza. A belügyi tárca. Felszólalt: Plathy György előadó. — A legközelobbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs-könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Scitovszky Béta, Mayer János, gróf Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Fitz Arthur jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Pakots József jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak a Felsőház elnökének átiratát, amelyben tudatja, hogy a Felsőház a Kivándorlási Tanács tagjaivá Beöthy László, gróf Hadik János, Jekelfalussy Zoltán és Némethy Károly felsőházi tagokat választotta meg. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik az 1929/30. évi állami költségvetés (írom. 780) folytatólagos tárgyalása. Soron van a honvédelmi tárca költségvetésének általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Hegedüs Kálmán előadó : Mélyen t. Képviselőház! A honvédelmi tárca 1929/30. évi költségvetésének előirányzata a nyugellátások nélkül 15,458.900 pengő kiadási többletet mutat fel. Ennek a kolosszális összegnek magyarázata a következő. Tudjuk nagyon jól, hogy a magyar nép idegenkedik a toborzási rendszertől. A magyar nép sokkal műveltebb, kulturáltabb és a haladás igényei iránt sokkal nagyobb érzékkel bír, semhogy belenyugodjék abba a hadkiegészítése rendszerbe, amely Wallenstein és a vallásháborúk idejébe nyúlik vissza gyökereiben, (Jánossy Gábor: Ügy van/ A középkorba!) Sőt nagyon jól mondja t. barátom, a középkorba nyúlik vissza. Ennek következménye azután az, hogy a toborozások sikerrel nem végződtek. A trianoni szerződésben biztosított létszámnak csak mintegy kétharmad részét sikerült betoborozni a hadseregbe. Most azonban a helyzet változott. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXII. Megnehezült az idők járása felettünk, s a szomorú gazdasági helyzet esryre jobban kényszeríti a lakosságot arra, hogy belépjen a hadseregbe és legalább ott az egyre jobban emelkedő és javuló ellátásban részesüljön. {Ügy van! jobb felől. — Jánossy Gábor: Ügy van! A zsold!) Nagyon természetes, hogy bekövetkezett végre az az állapot, hogy — katonai műnyelven szólva — sikerült a teljes létszám feltöltése. Ennek a létszámnak feltöltése azután azzal a következménnyel járt, hogy a kiadások horribilis módon növekedtek; ezek a kiadások jelentik a hadsereg felszerelésének és a legénység ellátásának javulását. A haladást különösen abban látjuk, hogy míg a múlt esztendőben a kiadásoknak mintegy 37%-a esett a dologi kiadásokra, addig ebben a költségvetési előirányzatban ezeknek a kiadásoknak már 47%-^a esik a dologi kiadásokra, ami természetesen a hadsereg ellátásában és felszerelésében mutat Örvendetes javulást. Nagy emelkedés mutatkozik a személyi járandóságoknál. (Jánossy Gábor: Mint mindenhol!) Ezek összege 824.688 pengőt tesz ki, amelynek túlnyomó része a csapatokra esik. Ez a körülmény azért fontos, mert a csapatoknál a toborzottak jobb sorsa ösztönöz a belépésre. Igen nagy jelentőségű, hogy a tizenkét évi katonai szolgálatra kötelezettek egyenlő sorsban részesüljenek más társadalmi osztályokkal, és nagyfontosságú az is, hogyha végét éra katonai szolgálat, akkor se érezzenek semmiféle csalódást. Tudjuk azt, hogy a pobb sors jobb minőséget is jelent. Annál inkább figyelemre méltó ez a körülmény, mert a toborzás hátrányait azzal kell pótolnunk, hogy alapos kiképzésben részesítjük a hadsereget. Ezt a célt szolgálja az, hogy az alhadnagyok számát 107 fővel szaporítottuk. A végső cél az, hogy minden alosztály élén egy alhadnagy álljon. Ezt a célt azért akarjuk elérni, hogy a legénység nagyobb része jobb sorsban részesüljön, másrészt pedig kevés lévén a katonatisztünk, erre hivatott és nagyobb kiképzésben részesülő altisztek pótolják a tiszteket

% Ez a két körülmény azután visszahat a honvédség egész minőségére, visszahat a toborzás sikerére és visszahat az egész katonaság