Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés képviselőházának , 467-tel kevesebb az eredeti látszámnál, úgyhogy a mostani létszám felét sem teszi ki 2JL eredetinek, sőt a takarékossági bizottság által megállapított létszámnak is 39-cel alatta marad, és csak 3'27%-át teszi az összlétszámnak. Ez nem csekélység, ha figyelembe vesszük azt, hogy a kultuszkormányzat központjára milyen óriási munka hárul. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Itt történik a törvények előkészítése és végrehajtása, itt történik a beruházások lebonyolítása, innen történik a művészeti és tudományos irányítás, innen történik a különféle középiskolák vezetése, az iskolai testnevelés és az iskolánkívüli népművelés; különösen figyelembe kell venni még azt, hogy a kultuszminisztériumnak tulajdonképpen nincsenek adminisztratív külső hatóságai, mert ezekre a külső hatóságokra inkább csak az intézetek pedagógiai ellenőrzése van bízva. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.! Hogy ennek ellenére ilyen fennakadás nélkül megy a munka, ez — azt hiszem, mindenkinek be kell látnia — elsősorban érdeme annak a kiváló tisztviselői karnak, amely a miniszter urat és az államtitkár urakat ebben a munkában támogatja. Ez a takarékossági akció, amely a kultusztárca központjában jelentkezik, végigvonul az egész költségvetésen és abban nyilvánul meg, hogy a kultusztárca fokozatosan átcsoportosul és pedig azzal az egyik alapgondolattal, hogy minél kevesebb erőt kössön le a bürokrácia és minél több jusson az intézeteknek, kórházaknak; és azzal a másik alapgondolattal, hogy a meglévő erők a legcélszerűbb takarékossággal használtassanak ki, ami a. nálunk meglévő nagyszámú parallal intézmény fokozatos megszüntetésére vezet. Ez az, amit a kultuszminiszter úr a kultúrpolitika racionalizálásának 'nevez, amelyet mindenkéfSpen csak helyeselni lehet, mert ez az, amivel minimális eszközökkel, maximális eredményeket lehet elérni. A kultúrpolitika racionalizálásának egyik megnyilvánulása az, hogy a polgári iskolai tanárképzőintézetnek Szegedre történt áthelyezésével s a felszabadult tanszékek megfelelő átváltoztatásával sikerült az államkincstár megterhelése nélkül a debreceni egyetemen egy matematikai, geológiai, továbbá ásvány- és növénytani és állattani tanszéket felállítani,, úgy hogy a debreceni egyetem filozófiai fakultása természettudományi szakkal lett kiegészítve és^ ezzel az államkincstár megfelelt a Debrecen városával kötött szerződésbeli kötelezettségeknek. Ugyanazok a szempontok, amelyek a kormányt a múltban irányították, vezetik a jövőben is az egyházak támogatásánál; és pedig nemcsak a szoros értelemben vett egyházi célokra fordít a kormány jelentékeny összegeket, hanem a különféle felekezetek iskoláit is jelentékeny összegekkel támogatja. A jövő évi költségvetésben e címen még 200.000 pengővel több van felvéve. De a nemzet, a megcsonkított^ ország éppen lelki erejének fokozásában látja egyik biztosítékát jobb jövőjének és feltámadásának s azt hiszem, nincs a Képviselőháznak egy tagja sem, aki a kultusztárca költségvetését ezeknek -az egyházi céloknak a támogatásánál kívánja megnyirbálni. ííem hallgathatom el azonban, — ami már a pénzügyi bizottságban is kritika tárgyát képezte — hogy úgy az egyházi adóztatás, mint az egyházközségek alakítása körül nagy rendszertelenség észlelhető és e téren sok panasz -merül fel. Ez a kérdés nagyfontosságú, s így megérdemli, hogy a kultuszkormányzat a pénzügyi kormányzattal egyetértőleg ebben a kérdésben egyöntetűséget és rendet teremtsen. 308. ülése 1929 június ÍO-én, hétfőn. Í07 (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Némileg csökkenőleg, de azért még mindig elég kritika tárgyát képezték a költségvetésnek az egyetemekre vonatkozó tételei. (Halljuk! Halljuk) Az egyetemi gondolatnak még mindig nagy küzdelmet kell folytatnia. Az ország társadalma még mindig nincs teljesen megnyerve az egyetemek részére. A múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával részletesen kifejtettem, hogyha a négy egyetemből kettőt megszüntetnénk, ez alig jelentene másfélmilliós pengős megtakarítást; kifejtettem azt is, hogy az egyetemek ellen felhozott az a másik indok, hogy az egyetemek túlságos mértékben szaporítják a diplomákat, szintén nem bír kellő alappal, mert hiszen túltermelés csak a jogi pályán van és a jogi pályán is ez a túltermelés a jogi oktatás megfelelő reformálásával, továbbá a kvalifikációs törvény némi átalakításával valószínűleg megszüntethető lesz. Az a másik kifogás pedig, hogy az egyetemek sok költséget igényelnek, megcáfolást nyer azáltal, hogy kimutattam, hogy alig 1'5 millió pengő az a költség, amely megtakarítható volna, ha két egyetemet megszüntetnők. Egyébként az egyetemek költségei a költségvetésben úgy alakulnak, hogy négy egyetemre fel van véve 18 millió pengő, amivel szemben van 5'5 millió pengő bevétel, továbbá a József Műegyetemre 2-126 millió pengő, amivel közgazdasági egyetemre 586.000 pengő. Meg kell azonban említeni az egyetemeknél azt, hogy a dologi kiadások a múlt évvel szemben jelentékeny emelkedést mutatnak. Ezek a dologi kiadások nagyrészt a klinikákra esnek, a klinikák élelmezésére és fűtésére és nagyobbrészt olyan kiadások, amelyek az üzemek méreteinek adottsága miatt alig változtathatók. Felmerült sokszor az a gondolat, hogy éppen ezeknek a kiadásoknak apasztására nem kellene-e a klinikai ápolásokat leszállítani. Ez azonban még Budapesten sem volt keresztülvihető, annál kevésbbé vidéken, ahol a klinikák egyszersmind kórházi célokat szolgálnak. (Ügy van Ügy van!) Amíg rendes költségvetés nem volt, addig ezekkel a kiadásokkal egyáltalában rendesen számolni sem lehetett, hanem folytonos póthí telekkel kellett dolgozni, mert az egyetemek gazdasági rendszerét szabályozó rendelet elavult volt, az egyetemi klinikák folytonos fejlődése, továbbá az üzemtechnika és üzemi organizáció folytonos fejlődése folytán, úgyhogy új renJelétről kellett gondoskodni. Most, miután a pénzügyminisztérium a Legfőbb Állami Számvevőszékkel együttesen kidolgozott egy ilyen szabályzatot, amelyet a Kormányzó Űr Ö Főméitósága jóváhagyott, kilátás nyílik arra, hogy ezeket a póthiteleket meg lehet szüntetni és a költségvetést rendesen be lehet tartani. Ez a nendelet egyelőre csak a budapesti | klinikákra lépett életbe, s ha itt bevál lesz folytatólag a vidékikekre kiterjesztve. A klinikákkal kapcsolatban meg kell emlékeznem arról a : jótékony és áldásos hatásról, amelyet a kliniI kák az országra gyakorolnak és, hogy a debreceni klinikai telep teljesen elkészült, Szegeden elkészült öt új klinika és ezzel kapcsolatban még egy belgyógyászati és egy gyermekgyógyászati pavillon. Ezek a klinikák a meglévő budapesti és pécsi klinikákkal nemcsak a szenvedő emberiség javára szolgálnak, hanem a bennük folyó nagy tudományos munkásságnál fogva egyszersmind kultúránknak nagyon ; hangos bizonyítékai is és meg vagyok győződve arról, hogyha semmi és senki, ezek a kii-