Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

106 Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. Ami az építkezéseket iMeti, az idő rövidsége miatt az általános vita során mondott beszédemben nem tudtam bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, úgyhogy csak egy-két számot említettem meg. A csendőrségnél az 1924/25. évtől kezdve a mai napig 6,700.000 pengő bocsáttatott rendelkezésemre. Az 1924/25. évben felépült a szombathelyi kerületi parancsnokság két épülete, amelyben az összes szombathelyi csendőralakulatok az örsparancsnokiképző iskolával együtt elhelyeztettek. Ugyanebben az éivben biztosíttatott vétel útján a nyíregyházi csendőriskola elhelyezése. 1924/25-ben hat örslaktanya épült és 7 örslaktanya vásároltatott, az 1925/26. évben 13 laktanya épült és 4 vásároltatott, az 1926/27. éviben 9 örslaktanya épült és 18 vásároltatott, Miskolcon pedig az úgynevezett József-laktanya egy emelettel bővíttetett. 1927—28-ban a pécsi csendőrparancsnolk

1ság székháza és a salgótarjáni csendőr épül et építtetett Jel, épült ezenfelül 11 és vásároltatott 14 örsilaktanya. Folyamatban van a debreceni kerületi, a kaposvári osztály és a balassagyarmati csendőrlaktanya és iskola, továbbá a martonvásári csendőr örs épületnek építése. A szanálás óta a mai napig tehát épült 48 és vásároltatott 44 laktanya. Amint méltóztatnak látni, ez elég szép szám és eredményesen dolgoztunk ezen a téren is. Amennyiben a beruházási címeken ilyen öszszegek rendelkezésemre bocsáttatnak, elsősorban mindig örslaktanyák építését és vásárlását tűzöm ki célomul és azután jönnek a főbb parancsnokságok épületeinek építkezései. Ha tehát rendelkezésemre fognak állni összegek, ezt a programmszerű továbbépítést természetesen eszközölni fogom. Más a címnél nem érintetvén, kérem, méltóztassék a címet elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek jelentem ki. A 4. cím, a csendőrség meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. cím, az államrendőrség. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa az 5., 6. és 7. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a belügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyaltuk, (Éljenzés a Jobboldalon és a középen.) következik a vallásés közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Oberhammer Antal előadó urat illeti a szó. Oberhammer Antal előadó: T. Képviselő ház! (Halljuk! Halljuk!) Minden évben a költségvetés és zárszámadás tárgyalásakor alkalma nyílik a nemzetnek bepillantást nyerni és meggyőződést szerezni arra nézve, hogy a kormányzat, illetőleg a kormányzat egyes ágai a ráauk bízott ügykörében hogyan sáfárkodnak. Törekszenek-e arra. hogy a nemzet összes szükségletei kielégítést nyerjenek, avagy nem lépik-e túl azt a határt, amelyet az ország lakosságának adófizetőképessége elbír, megvédik e a bel és külpolitikában a nemzet érdekeit, egyszóval megfelel-e a kormány annak a bizalomnak, amelyet a nemzet többsége ráruház. E vizsgálat szempontjából ma a kultuszkormányzat van sorrenden és pedig napirenden van annak 1929/30. évi költségvetése. Nem mondom, hogy ez a legfontosabb tárca, egyáltalában nem akarom a tárcákat fontossáeruk szerint osztályozni, mert nézetem szerint minden tárca egyformán fontos, különösen nálunk, ahol kifosztottságunkban és megcsonkítottsá gunkban valóban létkérdés, hogy ezen a maradék földön sokat és elsőrendűt termeljünk. De mivel a mezőgazdaságból egymagából megélni nem tudunk, szükségünk van egy erőteljes iparra és szükség van fejlett kereskedelemre is, de lét vagy nemlét kérdése az is, hogy ennek a maradék nemzetnek biztosítsuk bizonyos mértékben a jólét feltételeit, hogy számban és kvalitásában megerősödve, képes legyen elvégezni a reá váró nagy munkát és képes legyen előkészíteni a mindnyájunk által óhajtott feltámadást. De éppen, olyan szükséges, hogy itt konszolidált állapotok legyenek és pedig nemcsak pénzügyi és gazdasági konszolidáció legyen, hanem az ennek alapját tevő közrend és közbiztonság, továbbá, hogy itt megingathatatlan alapokon nyugvó igazságszolgáltatás és híva tása magaslatán álló külképviseletünk legyen. Egyszóval minden kormányzati ág fontos. Sőt egyiknek túldotálása, vagy másiknak elhanyagolása csak a helyes működést és az egész kormányzat egyensúlyát 'zavarná meg. Azt az egyet azonban mégis koncedálni kell, hogy minden fejlődésnek alapja a kultúra, és hogv ma a XX. ^században Jövedelmező mezőgazdasági termelést, versenyképes ipart, vagy versenyképes kereskedelmet kultúra, műveltség nélkül elképzelni sem lehet. De népünknek szociális igényeit is ugvancsak kultúránk folytonos fejlesztésével tudjuk kielégíteni, úgyszintén jogrend és jogbiztonság is c«ak kultúrált államban lehet, vagyis mindennek alapja a kultúra. (Üpy van! Ügy van! jobb felől.) Sőt még a sokat emlegetett és igazi demokráciához is az út csak a kultúrán át vezet. Ezt a nemzet át is érzi. mert mint az előző években, a növő évben is tekintélyes összeget bocsát a kultuszkormány rendelkezésére, amenynyiben a 920 millió pengőt kitevő állami budgetnek egyhatod része, pontosan 148,275.000 pengő a kultusztárcára esik, úgyhogy evvel az összeggel a kultusztárca a kormányzati áarak között a harmadik helyen áll. — Bevétele 9,575.000 pengő. Ez kétségtelenül nagy összeg, ennek azonban legnagyobb része rendes kiadás. Mégpedig 51,800.000 pengő, vagyis az eerész összegnek 35*3%-a esik a személyi járandóságokra, 14,200.000 pengő, vagyis 9'6% a nyugdíjakra, és 42.200.000 pengő, vagyis 28*5% hozzájárulás az önkormányzati alkalmazottak fizetéséhez és nyugdíjához, miután méltányos, hogy ők az államiakéval egyenlő munkát végezvén, ugyanolyan díjazásban is részesüljenek. A személyi kiadások tehát összesen 108,300.000 pengőt, vagyis a tárca kiadásainak 72%-át teszi. Ezenkívül még 30 milliót tesznek ki a dologi rendes kiadások, úgyhogy a rendkívüli kiadásokra csak 9,700.000 pengő esik. Ha a kultusztárca költségvetését címeire bontjuk fel és tüzetesen behatolunk egyes részleteibe, akkor látjuk csak, milyen nagy területet ölel fel ez a tárca, akkor látjuk csak, mennyi szükségletet kell kielégítenie, mennyi apró részre forgácsolódik, úgyhogy ha felvetnők valaki előtt a kérdést, hogy a kultusztárca költségvetésének melyik részéből vonna el összege^ ket, az illető valóban nagy zavarba jönne. A kultuszkormányzat központjában ugyanis a létszám van a takarékossági bizottság által megállapított létszámnak. Ugyanis az 1922/23. évben a központi igazgatás címén 889 állás volt előirányozva. Ez a tárca akkori létszámának 5'64%-át tette. A takarékossági bizottság által megállapított létszám 461 fő, a mostani költségvetésben pedig 422 szerepel, vagyis