Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-308
Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. 105 és magát a havizsoldot is megfelelően felemelik, sokkal értékesebb # emberek fognak a csendőrség szolgálatába jelentkezni és mi nyugodtabban hajthatjuk álomra a fejünket. T. Ház! Ismerve az igen t. belügyminiszter úr gondolkodását és véleményét ebben a kérdésben, azt hiszem, felesleges munkát végeznék, ha ezzel a kérdéssel még hosszabb ideig foglalkoznám, mert tudom, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr teljesen át van hatva ezektől a szociális kérdésektől (Oberhammer Antal: Mindannyian tudjuk! — Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.), éppen azért igen kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy a csendőrökről elsősorban szíveskedjék gondoskodni, — beleélrtve természetesen a rendőrséget is — mert e kettő azonos munkát végez. Ezeket kívántam előadni, egyébként a költségvetést plfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Minthogy szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem, kíván-e még valaki a 4. címhez hozzászólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem, kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kálmán Jenő, Madarász Elemér és Meskó Zoltán igen t. képviselőtársaim voltak szívesek a csendőrség címénél a maguk észrevételeit megtenni. Megköszönöm, hogy olyan, meleg szavakkal emlékeztek meg a csendőrség intézményéről, amely tudom, hogy még nem tökéletes, tudom, hogy a csendőrségnél még sok hiányt kell pótolnunk, és különösen, ami a csendőrség anyagi helyzetét és ellátását illeti: nagyon sok tennivaló van meg hátra. Fegyelmezés tekintetében azonban máris niagy lépéssel mentünk előre, és ha talán nem értük is el a békenívót, nem vagyunk messze tőle. (Élénk helyeslés) A mamag részéről minden alkalmat, eszközt és lehetőséget megragadok arra, hogy ebben a tekintetben a csendőrséget teljes mértékben arra a magas »nívóra emeljem, amelyben ez békében volt (Élénk helyeslés.), sőt ha lehet, még talán rntnel is magasabbra, mert ma sokkal nagyobb feladat hárul reá, mint hárult békeidőben. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az általános vita során elhangzott felszólalásokra a magam reflexióit megtettem volt, és ott jelentettem ki, hogy úgy a csendőrség, mint a rendőrség anyagi éndlekeit illetőleg a magam részéről mindent elkövettem eddig is és a jövőben is el fogok követni mindent. De itt mértéket kell tartaniom az államháztartás lehetőségeivel s annak anyagi erejét természetesen csak abban a mértékiben vehetem igénybe, amilyen mértékben az a lehetőségeket az emelést illetőleg megadja. De ha nem is tudunk egyszerre mindent megvalósítani, ez nem zárja ki azt, hogy lépésről-lépésre^ ne tudjunk bizonyos eredményeket elérni, úgy, hogyha niem is rövid„ talán hosszabb időn bébiül mégis a lehetőségig mindent el fogunk tudni érni, ami ennek a célnak megvalósítása tekintetében feltétlenül szükségesnek mutatkozik!. A Balaton környékét illetőleg megjegyzem, hogy nekünk elég gondot okoz az a meglehetősen nagy és széles sáv, amelyet a Balaton mellett a villák egész raja alkot, amely bizony csak a szezonban van benépesítve és az év túlnyomó nagy részében lakatlanul, felügyelet nélkül áll. Tagadhatatlan, hogy ott az állapotok közbiztonság és vagyonbiztonság szempontjából nem egészen kielégítők. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy ezen a téren javulás álljon be és úgy gondolom, hogy a csendőrörsök megfelelő elhelyezésével sikerülni is fog. Természetesen sokkal előnyösebb volna, ha ezt az egész perifériát a rendőrség kezére tudnánk bízni, de rendőrségi létszámunk nagyon csekély, és nincs is kilátás arra, hogy ezt a jövőben nagy mérvben emelni fogjuk tudni, s hogy ezt az egész fürdőrajont rendőrségi kézre tudnánk bízni. Pedig a rendőrség mégis sokkal mozgékonyabb és a sűrűbben lakott helyek ellenőrzését és felügyeletét illetőleg több gyakorlottsággal bír. De ameddig ez nem lesz lehetséges, mindenesetre gondoskodnunk kell arról, hogy maguk a csendőrök megfelélő létszámmal és elhelyezéssel ezen kötelességüknek minden tekintetben kielégítően eleget tudjanak majd tenni. Madarász t. képviselőtársam a büntetőparancsok kérdését vetette fel. Mi ezzel a kérdéssel foglalkozunk és magam is azon a nézeten vagyok, hogy igen sok kihágási ügyet el lehet intézni büntetőparanccsal, mert elvégre a rendőrhatósági intézkedéseknek nem zaklatás a hivatásuk és feladatuk, nem is annyira javítás, mint inkább a megtorlás, hogy a megtorlás preventív eszközével a nagyközönséget rászoktatják a rendre és a fennálló, életben levő rendszabályok betartására. Itt lehetne talán a mai rendbüntetés pénzbeli határait felemelni és a büntetőparancsoknak nagyobb és^ tág teret nyitni, hogy így a hatósági beidézéssel járó zaklatástól el tudjunk tekinteni. Maguknak a csendőrörsöknek, mint ilyeneknek rendőri, illetőleg bírói hatáskörrel való felruházásával szemben magamnak is aggályaim vannak a jelen pillanatban. Mi egyelőre inkább azzal foglalkozunk, hogy a rendőrségnek a városokban ezt a jogot megadjuk, de mindenesetre pénzinkasszó nélkül, úgvhogy a rendőr egy befizetési lapot ad az illetőnek, aki maga fizeti be ezeket az összegeket, mint ahogy több külföldi államban is így van, hogy egyebet ne említsek, például Londonban, ahol nem inkaszszálják a pénzt, hanem ha valaki az utcán valami rendetlenséget követ el, mondjuk, autójával, autójába a rendőr beleteszi a büntetőparancsot, amelynek az illető a fizetés teljesítésével tesz eleget. Csak abban az esetben, amennyiben az illető bizonyos határidőn belül nem tesz eleget a pénzbüntetésnek, vonatik büntetőeljárás alá és idéztetik meg. Persze a legritkábban fordul elő az utóbbi eset, mert az illető mindig örül, ha egy-két shilling büntetéssel megmenekül. Meskó Zoltán t. képviselőtársam említette fel a csendőrség szervezésének és különösen elhelyezésének kérdését. Mint az általános vita után elmondott beszédemben említettem volt, éppen az is vezetett a (bennünket a csendőrség átszervezésére, hogy ne túlságosan sok 1 őrsöt állítsunk fel kis létszámmal, mert kis létszámmal hivatali kötelességüket a járőrök úgy sem tudnák fizikailag sem teljesíteni. Azért redukáltuk bizonyos mértékig ezeket az őrsöket és magasabbra emeltük fel az őrsök létszámát abban a mértékben, hogy a maguk kötelességét ezzel a létszámmal teljesíteni tudják. Már intézkedést tettem abban az irányban, hogy az elvezényeltetések előrelátóbb módon történjenek és az őrsök létszáma úgy osztasség be, hogy ezen a címen elvezénylés okából létszámcsökkenés lehetőleg ne álljon elő, csak a betegség révén előálló ez a rendes csökkenése ennek a létszámnak legyen figyelembe véve. 15*
