Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

102 Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 19.29 június 10-én, hétfőn. én vásároltam. (Rassay Károly: ,Adja el. — Esztergályos János: Ha a nyomorúság így fokozódik, meg fogják látni, hogy mit adnak érte a zálogházban! Becsaphatják a zálogba!) A legnagyobb súlyt helyeztük mindig arra, hogyha már pénzt kiadunk ilyenekre, annak legyen meg mindig a megfelelő ellenértéke. Mindenért, amit kiadtam, vállalom a felelősséget, hogy annak ellenértéke meg is van az utolsó fillérig. Kérem, méltóztassanak a címet elfogadni. (Folytonos zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Tessék egy antik zsebórát venni a mindenkori belügyminiszter számára!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni. A címhez felszólalási joga már senkinek nincs, a tanácskozást berekesztettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 3. címet elfogadni, igen, vagy nemi (Igen! Nem!) Többség. A Ház a 3. címet elfogadta. Következik a 4. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 4. címet felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a i. címet): Kálmán Jenő! Kálmán Jenő: T. Képviselőház! A háborús összeomlást megelőző időben szinte egyértelműen megállapítottuk, hogy összes intézményeink között a posta mellett a magy. kir. csendőrség az, amely a legjobban bevált. (Halljuk! Halljuk!) a jobboldalon.) Éppen azért, mert abban a felfogásban éltünk, nagyon szívesen csatlakoztunk azokhoz a méltán szimpatikus szavakhoz, amelyek a csendőrség ötvenéves jubileuma alkalmából is itt e Házban is elhangzottak. Szívesen elfelejtettük azt a gyalázatot, amely a Hermina-úti villában történt, igyekeztünk elfejeltem azt is, hogy az összeomlási időkben megvolt bizonyos oldalon a törekvés arra, hogy a csendőrséggel a politikát is ^megkóstoltassák és arról az oldalról sem hiányzott bizonyos részekben a hajlamosság ennek bevételére, de örömmel állapíthatjuk meg, hogy manapság a csendőrség már tökéletesen politikamentes és ha nem is érte még el a békebeli nívót, de ahhoz kétségtelenül közeledett. Hogy a békebeli nívót még nem érhette el, annak nagyon súlyos és objektív okai vannak. (Egy hang a jobboldalon: A gazdasági' okok!) A gazdasági okoktól eltekintve az is, hogy ma hiányzik a csendőrség utánpótlására a régi kipróbált rendszer, mert nincs meg az a nagy hadsereg, amelynek érdemes szolgáló altisztjeiből kiváló osendőrséget lehetett összeállítani. (Igen! Ügy van!) De ezekkel a nehézségekkel számolva és ezekkel Iküzdve is kétségtelen hogy a csendőrség színvonala emelkedett. Ezelőtt néhány héttel az egész ország közvéleményét szinte megdöbbentette az a páratlan eset, hogy a kerületemhez tartozó Zamárdi község mellett elvonuló országúton egy sötét hajnalon két letartóztatott csavargó egy csendőrtiszthelyettest agyonvert a saját fegyverével. Nem akarok kitérni az okokra, amelyek ezt az eseményt előidézték, hiszen a vizsgálat iratait teljes egészében nem is ismerem, de két dolog kétségtelen. Kétségtelen az, hogy ez a páratlanul álló eset sohasem következett volna be akkor, ha a csendőrség, az a járőr, az őt kötelező szabályokat precízen betartotta volna, mert hiszen hiányos volt a felszerelésük, amikor nem volt náluk bilincs, amikor a két tagból álló járőr a két elfogott csavargót egyszerűen^ spárgával kötözte össze és a fegyelem hiánya és a szervezeti szabályoknak határozott és súlyos megsértése volt az, hogy a járőirvezető a mellette lévő csendőrt elküldette és egyedül maradt a csavargókkal. (Igaz! Ügy van! jobbfelől!) Én ezt nem azért hozom fel, mintha bírálatot kívánnék mondani e felett a dolog felett, hanem két okból hozom fel és ezekre volnék bátor a belügyminiszter úr figyelmét felhívni, mert közérdekűnek tartom mind a kettőt. Az egyik az, hogy ahogyan népvándorlás idején megvolt a népvándorlás útja, éppen úgy ma Csonka-Magyarországon a csavargásnak is megvan a maga útja. (Lakatos Gyula: Meg is volt mindig!) Ez^ az útvonal pedig szinte a maga teljes egészében a balatoni parton vezet. Érthető is a dolog, mert egyedül itt van az az adott helyzet, hogy egymáshoz közel elhagyott épületek százai és százai állanak a legalkalmasabb terrénumul szolgálva télen-nyáron, de különösen abban az időiben, amikor ez a rész lakatlan, a villáknak feltörésére és kifosztására. Szinte félek kimondani azt, hogy ezek a bűncselekmények rendszeresen meg is történnek. öriási hátránya ez nemcsak a közbiztonsági szempontoknak, de a balatoni kultusznak, a Balaton környéke biztonságának is. A Balaton vonzóerejét nagyon rontják ezek az esetek. Beszédesen bizonyítja ezt az a tény, hogy amikor ez a szerencsétlen csendőragyonverés történt, utána csendőrséggel, deteiktívekkel egy olyan pontos és nagy területre kiterjedő razzia történt, amilyet vidéken szinte alig lehet elképzelni és alig lehet megvalósítani s az ezt követő időkben heteken keresztül szinte napnap mellett a balatoni villáikban betöréses lopást elkövető tetteseket egymásután fogta el és tartóztatta le a csendőrség, aminek magyarázatát csak abban lehet megtalálni, amit bátor voltam említeni, hogy valósággal a csavargók útvonala ez a vidék. Az általam előadottakból két dolgot volnék bátor leszűrni és ezekkel kapcsolatban a miniszter úr intézkedését kérni. Az egyik az, hogy az általam is elismerten egyre fokozatosan fejlődő csendőrségi intézmény további kiépítését, különösen pedig annak fegyelmét, szellemét minden rendelkezésre álló módon és minden eszközzel igyekezzék a belügyminiszter úr felemelni arra a nívóra, amelyen az volt, hogy hasonló ösetek, mint ez a szerencsétlen Réti Flórián-féle eset, ne fordulhasson elő és a közönségben visszaállíttassék az a kívánatos presztízs, amely évtizedeken keresztüli olyan nagy mértékben megvolt a csendőrség minden elismerésre méltó teliesítméhiye teíkint etében. A másik, a mit kérni akarok, az, méltóztassék különösen súlyt helyezni a balatoni part közbiztonságára és a csendőrségi szolgálat ottani ellátására. Talán egy esztendővel ezelőtt történt, — nem tudom, hogy a miniszter úr méltóztatik-e emlékezni erre — hogy éppen a Balatonzamárdi községben felállított csendőrségnek megszüntetése dolgában deputációt voltam bátor a miniszter úr elé vezetni és kérni, hogy méltóztassék ott a csendőrséget továbbra is meghagyni. Ez a megoldási mód akkor nem volt lehetséges és olyan módon történt intézkedés, hogy a nyári időszakra legyen ott mindig egy kirendeltség. Ezt a megoldást nem tartom százszázalékig megfelelőnek, mert hiszen nem is annyira nyáron, mint inkább a nyárt követő időkben történnek ezek s betöréses lopások, úgyhogy épuen Zamárdi községben, ahol annyira szétszórva több száz és száz villa van. nagyon kívánatos volna egy állandó csendőrőrs felállítása. En tehát a esendőrörsöknek a Balaton partján való szaporítását szükségesnek tartom, bár megvallom;