Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-308
100 Az országgyűlés képviselőházánál úr a május 26-iki lapban a következő kijelentést tette: «Az illető képviselő állításai nem félelmek meg a valóságnak, ő állítja ezeket, tessék tehát neki állításait igazolni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ügy van!) Bocsánatot kérek miniszter úr, nem úgy van. A miniszter árnak hivatali kötelessége, azért méltóztatik ott ülni... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Kommünikét is adtam ki!) Igen, kommünikét is adott ki a miniszter úr. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a közbiztonsági és közrendészeti szolgálat címéhez méltóztatott feliratkozni, ne méltóztassék tehát olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek személyes természetű kérdés jellegével bírnak. Rassay Károly: Bocsánatot kérek, én azt mondottam, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úrnak megszavazzam a rendelkezési alapot, mert a miniszter úrban nem látom azt a takarékossági szellemet, amely feltétlenül szükséges, hogy bizalommal legyek valaki iránt, s hogy ezeket az elszámolás nélküli összegeket neki megszavazzam. En ezt a rendelkezésemre álló 15 perc alatt, azt hiszem, jogosítva vagyok indokolni. Ha azonban nem vagyok jogosítva indokolni ezt az álláspontomat, akkor kénytelen leszek a 15 percet befejezettnek tekinteni. Az igen t. miniszter úr kiadott egy illetékes nyilatkozatot. Ebben a nyilatkozatban a miniszter úr egyszerűen azt mondota, hogyha majd a parlamentben megkérdezik, akkor a parlamentben felelni fog. Bocsánatot kérek, nem lojális a miniszter úr, amikor heteken keresztül hagyja ezt a tényállást a sajtóban tárgyalni és nem teljesíti azt a kötelességét, hogy a közvéleményt, amelynek adófilléreiről szó van, egy ilyen ügyben megfelelően "informálja. Ez a miniszter úrnak, ismétlem, hivatali kötelessége, és a dolgok felfordítása, hogy az legyen köteles bizonyítani és adatokat hozni, aki a miniszter úrral szemben^ kifogásokat emel, és ne a miniszter úr, aki az állam pénzét kezeli és ebben a kérdésben kifogások elé kerül. Azt mondottam, hogy a valótlanságokat a tévedésektől a jó- vagy a rosszhiszeműség választja el. Az igen t. miniszter úr azon a bizonyos estélyen saját maga is, azután hivatalos közegei is nyilatkozatokat tettek közzé, amely nyilatkozatok szerint ennek az épületnek egész átalakítása, renoválása, berendezése nem került többe 300.000 pengőnél. (Scitovszky Béla belügyminiszter: En ilyen nyilatkozatot nem tettem!) Ha a miniszter úr nem tett, akkor tűrte, hogy saját közegei ilyen nyilatkozatokat — lehet, hogy teljesen jóhiszeműen — tegyenek. Itt van előttem a Budapesti Hirlap május 25-diki száma, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik és azt mondja, hogy a 208.000 pengő megszavazott hitelen túl volt egy-két kisebb összeg, amelyet & belügyi tárca terhére számoltak el; az egész átalakítás nem került egészen 300.000 pengőbe. Az igen t. miniszter úr hagyta, hogy a kormány hivatalos lapjában ilyen beállítás menjen a közvélemény elé. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az • átalakítás nem került többe! Ehhez berendezés is jön!) Az átalakítás is többe került, a miniszter úr saját előadása szerint. (Scitovszky Béla belügyminiszter: 314.000 pengőbe!) Tehát 314.000 pengőbe került és nem úgy, mint a miniszter úr mondotta, hogy nem került valóban többe, mint nem egészen 300.000 pengőbe. Bocsánatot kérek, miniszter úr, 14.000 pengő ide vagy oda? Különösen akkor, ha a miniszter úr abban a beállításban szerepel, hogy másokat valótlanság felhozásá308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. val vádol meg és róluk rosszhiszeműséget állít, akkor teljesen jogosultan mutatok reá, hogy a miniszter úr ebben az ügyben nem volt lojális és nem tette meg azt a kötelességét, amelyre a miniszter urat hivatali kötelessége kényszerítette volna. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Megtettem!) Ennyit a dolog formájáról. Ami most a dolog lényegét illeti, az igen t. miniszter úrnak végeredményben 414.000 pengőt méltóztatott elkölteni vagy elhatározni elkölteni erre a célra. Az én megítélésem szerint mindenkinek joga van ezzel a 414.000 pengős kiadással szemben a takarékosság hiányának vádját emelni a miniszter úrral szemben. Ez végre is politikai diszkusszió tárgya. Ezt nem lehet öntudattal elintézni és különösen nem lehet avval a hanggal elintézni, amellyel a miniszter úr igazán érdektelenségét jelentette ki nemcsak képviselőtársai kritikájával, hanem az egész sajtóval^ és az egész közvéleménnyel szemben is. Hiszen én tudom azt nagyon jól, hogy a miniszter úr nem felel sem ennek a parlamentnek, sem az ország közönségének, a mai választójogi rendszer mellett. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Peleiek!) De jöhet még idő, amikor feleleni fog úgy a t. miniszter úr, mint a kormánynak többi tagja is. Elnök: A képviselő úr megállapítása ellenkezik a^ magyar alkotmánnyal, mert hiszen az alkotmány szerint a miniszter felel a parlamentnek. (Bárdos Ferenc: Papíron! — Rothenstein Mór: Így mondják!) Csendet kérek! Rassay Károly: En mindenesetre hálásan köszönöm ezt a kioktatást. Valamikor, elsőéves jogászkoromban valóban ezt tanultam, bocsánatot kérek azonban, lehetetlen ebben a Házban felszólalni, ha az ember minden politikai megállapításánál az elnöki székből vagy rendreutasítást vagy ilyen figyelmeztetést kap. Elnök: Kérem, képviselő úr, én a legnagyobb tárgyilagossággal szólottam a képviselő úr megállapításához s egyáltalában nem korlátoztam a képviselő úr felszólalási jogát. Méltóztassék folytatni és ne méltóztassék az elnök kijelentéseire megjegyzéseket tenni, Rassay Károly: A belügyminiszter úr előadása szerint ennek az épületnek átalakítása 314.000 pengőbe került, belső berendezése pedig 82.900 pengőbe és 70 fillérbe. Ennyit méltóztatott előadni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Végleges elszámolás még nincs!) A nagyon zavaros naplóból, amikor igyekeztem átnézni ezeket az adatokat sikerült megkapnom. Engedje meg^ a miniszter úr, — most már nem beszélve az épület átalakításának költségéről — az, hogy a mai viszonyok közepette 83.000 pengőt fordítanak egy fényűző berendezésre, nemcsak ^ bennem, hanem legyen meggyőződve róla, saját pártjának számos tagjában is kiváltotta legalább is a megdöbbenésnek érzését. Lehet, hogy a miniszter VLT azt fogja mondani, hogy nekem nincs stílusérzékem, amint mondotta a múlt ülésen. T. miniszter úr, nekem is van stílusérzékem, úgy látszik azonban a különbség közöttem és a miniszter úr között, hogy a miniszter úr a maga stílusszenvedélyét és érzékét az állam költségvetése keretében elégíti ki, én pedig lehetőleg magánháztartásom keretében akarom kielégíteni. (Tetszés a szélsőbaloldalon) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Senki sincs feliratkozva ! Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki a képviselő urak közül a 3. címhez hozzászólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván a vitát bezárom.
