Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

Az országgyűlés képviselőházának SO attól tenni függővé, hogy a gyűlés engedélye­zését megadják-e, ig'en — vagy sem? így tértek ki a kérelem engedélyezése elől és kértek, ne Őket okoljam. Elmondották, hogy nagyon gyakran ők maguk is kénytelenek a leglehetet­lenebb indokolást előhozni, mert máskép nem tudják megmagyarázni azt az álláspontot,.ame­lyet nekik a felülről nőtt utasítás alapján el kell foglalniok. Interpelláeióniban előadtam, hogy a kecs­keméti pártszervezet, tehát olyan politikai párt helyi pártszervezete, amely országgyűlési kép­viselettel rendelkezik, megtkísétrelte már öt­ízben, íme itt van a kezemben öt betiltó vég­határozat. amelyékiben nem engedélyezték, hogy egy gyűlés keretében a kecskeméti szociál­demokratapárt szervezete megalakuljon és ott a maga politikai akcióját folytathassa. Ezeket a gyűléseket is a leglehetetlenebb indokolással tiltják be, ami megint csak azt bizonyítja, hogy igenis titkos és bizalmas rendeletben hagyták meg a kecskeméti rendőrhatóság ve­zetőjének, hogy a gyűlést betiltsa. Ha azonban már Kecskemétről van szó, el kell mondanom azt is, igen t belügyminiszter úr, hogy május 5-én lent voltam Kecskeméten. Ak­kor a társadalombiztosító-intézeti önkormány­zati tagok megválasztásáról volt szó és az ottani szociáldemokratapárt engedélyt kért egy gyű­lés megtartására. Ezt a népgyűlést a helyi ható­ság egy vendéglő udvarán, tehát zárt helyen, úgy, amint a belügyminiszteri rendeletnek az megfelel, vagy ahogy a gyakorlatban eddig kö­vették, engedélyezte is. Csodás véletlen folytán akkor a nemzeti blokk is, az egyik ilyen csoport, amely résztyett a választásban, engedélyt kért a Kossuth-térre, közvetlenül a templom közelé­ben, népgyűlés tartására, és akkor, amikor a szociáldemokratákkal szemben eddig mindig az volt az álláspont, hogy csak zárt területen, ud­varon engedélyezik a gyűlést, hogy a rendőrség a kellő felügyeletet gyakorolhassa, a nemzeti blokkal szemben semmiféle akadályt nem látott a kecskeméti rendőrség vezetője arra, hogy meg­adja az engedélyt à templom közvetlen szom­szédságában, egy olyan hatalmas területen, amelyre igazán áll az, hogy ott ellenőrzést gya­korolni és a rendet fenntartani egyáltalában nem lehet. En helyeslem azt, hogy a rendőrség megadta az engedélyt a nemzeti blokk gyűlési kérelmére, én csak azt kérem és azt reklamálom, hogy méltóztassék egyenlő elbánást tanúsítani. Ha szabad szabadterületen, egy nagy téren, a temp­lom közelében a nemzeti blokk embereinek gyű­lést tartani, akkor természetesnek találom, hogy ugyanezt a szabadságot és ezt a jogot meg kell adniok azoknak is, akik más politikai párt­álláson vagy más nézeten vannak, mint a nem­zeti blokkban tömörült emberek. Ugyancsak ez az álláspontom és a minisz­ter úr számára direkt felsorakoztattaim inter­polációmban, hogy (melyek azok a gyűlésnapok, amelyeket egészen lehetetlen rendelkezést tar­talmazó végzésekkel betiltottak. Egyszer a hely, máskor az idő nem volt alktalmas, né­hányszor pedig azt írják, hogy a rendőrkarha­talom nem volt elégséges a kecskeméti rendőr­kapitányságnál arra, hoe-y a gyűlés biztonsá­gát és a rendet fenn tudják tartani. Én meg tudom érteni, hogy egy adott alkalommal meg­van a rendőrségnek a megtagadási jogcíme azon az alapon, hogy a rendlőrlegénység, vagy a tifiztiállomány annyira igénybe van véve, hogy neim tudja a rend fenntartását biztosí­tani. Amikor azonban azt látom, hogy állan­KÊP VISELŐHÁZI NAPLÓ. XXII. '. ülése 1929 június 8-án, szombaton. 91 dóan tendenciózusan tiltják be a gyűléseket, vagy ezzel az indokolással, vagy más indoko­lással, akkor igenis rá kell mutatnom arra, hogy ez keresett ürügy, keresett kifogás, mert hiszen köztudomású, hogy — akár Kecskemétet vesszük, akár Debrecent, akár az ország bár­melyik városát — legalább is ötannyi rendőr­*ségi létszám van ma, mint volt a békeidőben, amikor a rendet és közbiztonságot csökkent létszámmal is fenn tudták tartani. Épp a költségvetési vita során merült fel az az adat, hogy 23.000 rendőr és csendőr van ebben az országban. Nem tudom elképzelni, hogy amikor ilyen nagy csendőr- és rendőr­létszám van, hogyan lehetséges az, hogy egy gyűlés megtartása alkalmával egy aránylag kis létszámét magában foglaló osztagot nem tudnak kivezényelni? (Scitovszky Béla belügy­miniszter: Be nincs annyi, képviselő úr!) Ké­rem, a költségvetési adatok ezt igazolják. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Éppen azt bizonyítják, hogy nincs annyi! Tessék meg­nézni!) Ilyen körülmények között nem lehet előállni azzal az indokolással, hogy azért nem lehet és pedig sorozatosan, több napon át nem lehet gyűlést tartani, mert a rendőrlegénység igen el van foglalva. Ez az egyik része interpellációmnak, amelyre' nézve feltétlenül választ kérek és ké­rem a belügyminiszter urat, méltóztassék ren­det teremteni és utasítani a rendőrhatóságo­kat, hogy ne gördítsenek akadályokat a poli­tikai gyűlések megtartása elé és különösen méltóztassék lehetővé tenni, hogy a politikai pártszervezetek megalakítása elé akadályokat ne gördítsenek. A másik sérelem, amelyet interpellációm­ban felhoztam, a következő: Nálunk mindent osztályoznak, mindent rendszerbie' foglalnak é* rendelettel szabályoznak. így rendelettel sza­bályozták azt is, hogy ha valaki terjesztési engedélyt kér és vidéken röplapokat akar ki­adni, ez csak úgy válik lehetővé, hogyha erre a belügyminisztériumtól országos terjesztési engedélyt kap. Mikor nagynehezein ezen az akadályversenyen keresztülment valamely ál­lampolgár és megszerezte hosszú amlerikázás és hosszú küzdelem után a belügyminiszté­riumtól a terjesztési engedélyt, akkor joggal abban a hitben élhet mindenki, hogy most már a belügyminiszter parancsol az egész országra vonatkozólag és semmi akadálya sincs annak, hogy a belügyminiszteri terjesztési engedélvt kapott röplapoknak, vagy akármilyen nyom­tatványnak terjesztését az ország bármely vá­rosában, vagy községében engedélyezik. Nagy meglepetéssel hallottam azonban, hogy a Kecs­kemétre éppen a társadalombiztosítóintézleti választásokkal kapcsolatosan a központból a magyar szakszervezeti tanácstól az ottani szo­ciáldemokrata szervezet részére leküldött röp­iratot, amelyben előkészítették a május 5-re tervezett gyűlést, be kellett mutatni még a he­lyi hatóságnak is, a helyi hatóság azonban attól tette függővé a belügyminiszteri orszá­gos terjesztési engedélyt kapott röpirat ter­jesztését, hogy külön megfizetik még a hirde­tési díjat is a város hirdetési pénztárába. Igen t. belügyminiszter úr, nem tudom el­képzelni, hogy ez tényleg olyan gyakorlat-e, amelyet a belügyminiszter úr érvényben kíván tartani, vagy pedig visszaélés az illető város hatósági közege részéről, amely visszaélésre vonatkozólag feltétlenül megtorlást kell érvé­nyesítenie a belügyminiszter úrnak. Mert abban az esetben, hogyha tényleg ez a helyzet, hogy 13

Next

/
Thumbnails
Contents