Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-296

2 Àz országgyűlés képviselőházának most lefolyt általános vitájában ilyen általános politikai jellegű, fejtegetésekkel alig találkoztunk, sőt merném mondani, hogy a kormány pénzügyi politikájára vonatkozó általános fejtegetések is igen gyéren jelentkeztek. Nem szemrehányásképpen mondom ezt, mert hiszen a Házban csak nemrégen zajlott le a közigazgatási javaslatok vitája, amely alkalmul szolgált arra, hogy a kormány általános politikai tevékenységét bírálni méltóztassanak, s azon adójavaslatok kapcsán, melyeket szintén az elmúlt hetekben méltóztattak elfogadni, az én pénzügyi közigazgatásom is elég széleskörű bírálat tárgyává tétetett, — mégis méltóztassék megengedni, hogy én azt a konzekvenciát vonjam le a lefolyt vitának ebből a jellegéből, hogy bizonyos megnyugvással nézzem a kormány r Programm ját, amellyel szemben ilyen kevés észrevétel tétetett, azt a megnyugtató érzést konstatáljam, hogy helyes úton kell járnunk^ha a mi útirányunkkal szemben csak olyan kevés kivetni való merült fel. (Fábián Béla: A kormánypárti képviselők ellenzéki beszédeket mondtak! — Esztergályos János: A rossz házszabályok az okai!) Túlnyómólag közgazdasági kérdésekkel méltóztattak foglalkozni és ezt örömmel üdvözlöm, mert a kormánynak is az volt a célja és expozémban is arra kértem a t. Házat, hogy ezekre a kérdésekre méltóztassanak gondolataikat, minden tudásukat koncentrálni, mert ezek azok a kérdések, amelyek, merem mondani, legfontosabb nemzeti kérdéseink. Egyetértek Rassay Károly t. képviselőtársammal, aki azt mondotta, hogy ahhoz, hogy ezek a kérdések helyesen legyenek megoldhatók, megfelelő politikai atmoszférának kell lennie, amely atmoszféra abban álljon, hogy mindenkit hasson át az a tudat, hogy ezeket a kérdéseket sikerrel Csak úgy lehet megoldani, ha mindenki őszintén összefog arra, hogy ezek a felmerült bajok elháríttassanak, gyógyíttassanak és hogy az a közgazdasági programúi — amelyet egyes részleteiben lehet kifogásolni, de amelynek nagy vonásaiban azt hiszem, mindnyájan egyetértünk — tényleg keresztül vihető is legyen. (Helyeslés jobbfelőh) Rassay Károly t. képviselőtársam, aki, mint az ellenzék; vezérszónoka, illetőleg első szónoka szólalt fel, talán nem minden keserűség nélkül jegyezte meg, hogy a kormány különösen azokban a javaslatokban, amelyeket előterjesztésemre a múlt hetekben .el méltóztattak fogadni, tulajdonképpen az ellenzéknek évek óta hangoztatott programmját valósította meg. (Neubauer Ferenc: Fábián Béla nem azt mondja!) T. képviselő úr, én nem vitatkozom, ebben a kérdésben. Legyen az érdemnek az a része, amelyet az ellenzék magának tulajdonít, az övé. Nem helyezek súlyt arra, kinek volt ez eredeti ideája, vap-v ki vetette fel itt ezeket a kérdéseket. Elfogadom, hogy az ellenzéknek is van része ezeknek a kérdéseknek megérlelésében, deazt hiszem, a t. képviselő úr nagyon jól tudja, hogy az ellenzéknek mindig az volt legnemesebb feladata, hogy ideákat vessen fel, hogy azokat az ideákat megérlelje, a kormánynak pedig az volt mindenkor a kötelessége, hogy a megérlelt ideákat kellő időben megvalósítsa.. (Helyeslés jobb felől.) Sok bajra és panaszra utaltak az igen t. képviselő urak az általános vita folyamán, pártkülönbség nélkül, sőt a kormánvtámogató pártok tagjai is sokan, amit ma is említett az egyik közbeszóló képviselő úr, s amit különösen a sajtóban arra használtak fel, hogy ennek a kormánynak állását gyengítsék, hogy ezekről arra következtessenek, mintha ez a párt azért, 296. ütése 1929 május 22-én, szerdán. mert felhozta ezeket a jelenségeket, megingott volna egységében. (Felkiáltások jobb felől: Tévedés! Ellenkezőleg! — Erdélyi Aladár: Az igazság erősít! — Fábián Béla: Amíg nyilt választás van, nem inog meg az egységespárt! — Zaj jobbfelől.) A t. képviselő urak tévednek; nem azok az igaz barátok, akik nem mernek rámutatni a bajokra. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől! — Erdélyi Aladár: Ez az igazság!) En nem úgy képzelem el a párthűséget, hogy a párt tagjai ne nyílt szemmel járjanak az országban és ne képviseljék itt a kerületeikben tapasztalt hangulatot. (Ügy van! Ügy van! — Elénk taps a jobboldalon és a középen.) En úgy képzelem a párthűséget, hogy a bajokat nyíltan megmondják. (Ügy van! jobbfelől") Hiszen mi nem haragszunk azért, hogy a bajokat feltárják; örülünk ennek, mert mi a bajok orvoslását akarjuk, a legjobb szándékkal. (Elénk helyeslés jobbfelől.) A párt egysége azt jelenti, hogy nagy kérdésekben és azokban a nagy nemzeti célokban, amelyekre egyesültünk, tartsák meg a párthűséget és az egységet. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. — Esztergályos János: Patacsi, ezért jött fel Pestre? — Derültség. —• Patacsi Dénes: Természetes, ezt mondottam Baranyában, Pécsett pünkösdkor is! — Rothenstein Mór: Onnan merítette a pénzügyminiszter! — Derültség. — Patacsi Dénes: Egységesek vagyunk!) A benyújtott költségvetéssel szemben mind a két oldalról felhozták, hogy jelentékeny kiadásemelkedést mutat. Sajnálom, hogy ez így van, de voltam bátor már expozémban kiterjeszkedni és rámutatni arra, hogy ez az emelkedés tulajdonképpen nem más, mint egyrészt a törvényhozás bölcsesség-ének folytán már meghozott törvények konzekvenciája, ami kiadásokkal járt, másrészt pedig automatikusan jelentkező többletek érvényesülése, amely többletek közül különösen a nyugdíj terhekre voltam bátor már utalni. Ez az emelkedés tehát jórészt tényleg már felmerült kiadásoknak a költségvetésbe való felvételét jelenti, olyan kiadásokét, amelyek a folyó költségvetési évben is felmerültek már; ezeknek a póthiteleknek honorálását és a költségvetésbe való felvételét nem lehetett elkerülni éppen a költségvetés realitása érdekében, mert azt szeretném, hogy póthitelek a következő költségvetési évben tényleg csak rendkívül szükség esetén forduljanak elő. (Helyeslés.) Különösen Kállay Tibor t. képviselő úr, a nála nem szokatlan nagy szakértelemmel mutatott rá arra, hogy teherbíróképességünk már annyira igénybe van véve, hogy ő veszedelmesnek tartaná állami kiadásaink további emelését. Ügy ő, mint Neubauer Ferenc t. képviselő úr egy-egy határozati javaslatban ezen nézetüknek konkrét kifejezést is adtak. T. Képviselőház! En expozémban is kiterjeszkedtem arra, — de most is le kívánom szögezni, úgy, mint ahogy azt a pénzügyi bizottságban is tettem, amidőn a bizottság jelentésében foglalt azonos természetű passzust elfogadtam — hogy elvileg én is ezen az állásnonton vagyok. En is azt mondom, hogy azt a tempót, amelyben állami kiadásaink az elmúlt évben növekedtek, tovább tartani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! — Fábián Béla: Hány éve halljuk már! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ezt a tempót azonban már ebben a költségvetésben is aránylagosan lassítottuk és az a törekvés vezet bennünket, hogy a következő költségvetésben megálljunk egy időre, (Helyeslés jobbfelől.) hosszú lélegzetet vegyünk és az ál-