Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-296

Az országgyűlés képviselőházának 2 lamháztartásunkban esetleg előforduló aránytalanságokat kiegyenlítsük. De osztozom Kállay Tibor t. barátomnak abban a nézetében is, hogy nem tartja lehetőnek, hogy a mai szintet lényegesen leszállítsuk, mert olyan nagy akadályokba ütköznék a meglevő tételek törlése, hogy nem hiszi, hogy ezt keresztül lehetne vinni. Én törekedni fogok erre is, de a lényeg mindenesetre az, hogy ezt a szintet ne emeljük, hanem azt a nehéz terhet, amely a mai nehéz közgazdasági életünket és népességünket nyomja, az által, hogy a kereseti lehetőségeket éppen azon közgazdasági Programm végrehajtása kapcsán, amelyet előterjeszteni szerencsénk volt, növeljük, könnyebben elviselhetővé tegyük, (Helyeslés a .jobboldalon.) mert ha növekszik a kereseti lehetőség és képesség, akkor ugyanaz a teher kevésbbé fogja nyomni az adófizetőket, mint ahogy nyomja akkor, ha ez a kereseti képesség nem növekszik megfelelően. (Ügy van! a jobboldalon.) Annak ellenére, hogy Kállay Tibor t. képviselő úrral így elvileg egyetértek a költségvetés^ összeállításának jövő politikájának tekintetében, mégsem fogadhatom el azt a határozati javaslatot, amelyet ő benyújtott. Ó azt kívánja, hogy ez az elv magában a költségvetési törvénybe iktattassék bele. A törvényhozás kezének ezt a megkötését szokatlannak tartom. (Ügy van! a jobboldalon.) Alkotmányjogilag nincs is hatása. Nincs hatása azért, mert a mi alkotmányunk nem disztingvál a törvények között, nincsenek úgynevezett alaptörvényeink, a törvényhozás bölcsesége tehát a következő költségvetési évre úgy határoz, ahogy akar. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ahogy az ország érdeke diktálja!) Hogy azonban a kormány komoly szándékát leszögezzem, elfogadom Neubauer Ferenc képviselő úrnak ugyanilyen tartalmú határozati javaslatát, (Helyeslés a jobboldalon.) amely lényegében megegyezik a Kállay Tibor képviselő úréval, csak éppen a törvénybe való iktatást hagyja ki. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogyha itt el méltóztatik fogadni ezt a határozati javaslatot és a Felsőház hozzájárulásával az országos határozattá válik, annak erkölcsi kötelező ereje a kormányra ugyanakkora, mintha azt törvénybe iktatnák. Kállay Tibor igen t. képviselő úr e felfogásával logikai következményeiben természetesen szemben állott Homonnay Tivadar t. képviselő úr nagyszámban beadott határozati javaslata. Homonnay t. képviselő úr a köztisztviselők helyzetének javítására vonatkozóan egy sereg határozati javaslatot adott be, amelyekben a kormányt különböző fizetéstfelemelő, nyugdíjrendező javaslatok, illetőleg intézkedések előterjesztésére kívánja utasíttatni. Ezeknek a javaslatoknak pénzügyi horderejét nagyjából kiszámítottam. Ez circa 62 millió pengőt tenne ki. Engedjen meg t. képviselő úr, ön kisajátította ebben a Házban a tisztviselők védelmét. (Ellenmondások a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Mások is felszólaltak!) .Tudom, hogy régi témája ez, és teljes tisztelettel is fogom az Ön törekvéseit tárgyalni, engedjen azonban meg, de egyidejűleg az államháztartás terheit stabilizálni vagy pedig csökkenteni és egyidejűleg azt az 51-7%-ot, amit a személyi természetű kiadások a költségvetésben _ képviselnek — mert annyi az, hiába mondja a képviselő úr, hogy kevesebb — növelni 62 millióval: ezért én a felelősséget viselni nem tudom. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Homonnay Tivadar: Megmutattam a fedezet módját!) A fedezet módjaként ráutalt •a ti képviselő úr egy biztosítási javaslatra. Én 6. ülése 1929 május 22-én, szerdán. & itt is egyetértek Kállay t. barátommal, aki ezt a tervet nem szerencsés tervnek minősítette. Ezzel a kérdéssel mi is foglalkoztunk már, mert az idea tetszetős, hogy tudniillik megtakarításokat érhessünk el a nyugdíjak terén. De hogy állt elő t. Képviselőház ez a nagy nyugdíjteher? Részben úgy állott elő, hogy ebben a csonka országban a nyugdíjasok száma amúgyis emelkedett Volna, mert hiszen központi hivatalaink nagyobb országra voltak berendezkedve, a teiherniek jelentékeny többlete azonban úgy állott elő, hogy a trianoni békeszerződéssel széttagolt Magyarországnak elszakított részein az utódállamok megtagadták a magyar nyugdíjasok nyugdíjának kifizetését, (Ügy van! Űaw van!) úgyhogy azok ideözönlöttek. Ezek nyugdíjának fizetésére bennünket nemzetközi jog nem kötelez, kötelez azonban bennünket az emberszeretet és a véreink iránti szeretet. (Ügy van! Ügy van!) Ezért fizetjük ezeket a nyugdíjakat. De soha le nem mondottunk róla és mindig követelni fogjuk, — alkalomadtán remélem, sikerrel fogjuk követelni — hogy az utódállamok ezeket a tartozásaikat nekünk valamilyen formában megfizessék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ha mi ezt a kérdést most egy biztosítással bizonyos elintézésben résaesítenők, az az érzésem, gyengítenők ezt a jogi álláspontot. A megtakarítás különben is tényleg csak látszólagos ilyen megoldás mellett, látszólagos pedig azért, mert tulajdonképpen nem más ez — mint ahogyan a t. képviselő úr 3» mondotta — minthogy későbbi generációkra hárítunk át egy bizonyos terhet. Ebben én valami nagy megtakarítást és a határozati javaslat elfogadásának valami nagy indokát nem látom; nem látom azért, mert ha mi a következő generációkra produktív beruházások kapcsán kívánunk terheket áthárítani, ezt értem s mihelyt elkövetkezik az alkalmas pillanat, nem is fogja elmulasztani a kormány, hogy megfelelő államkölcsön felvételével a beruházásokban a következő generációk teherviselésiét is igénybevegye, de hogy ezt mi éppen a nyugdíjkérdésnél tegyük, nem tartom szerencsés gondolatnak. Ha én Homonnay t. képviselő úrnak határozati javaslatait nem is fogadom el, az nem jelenti azt, hogy a kormány elzárkózik a tisztviselői karnak jogos és igazságos követelései elől. Nem jelenti azt, hogy különösen szociális téren nem törekednék helyzetük javítására, (Helyeslés jobbfelől.) s különösen a tisztviselők és családtagjaik gyógyítása terén nem tenne semmit. Szándékomban van a nyugdíjjárulékalap terhére rövidesen erre szolgáló intézeteket létesíteni. Az a gondolatom, hogy az egyetemi városokban, az ottani klinikákkal kapcsolatban, ingyenes vagy igen mérsékelt árú gyógykezelést nyújtó szanatóriumszerű intézeteket állítunk fél. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A népjóléti miniszter úrral állandóan tervezzük, hogy a tisztviselők lakáskérdését miként lehetne megoldani úgy, amint a múltkor a házadó kapcsán voltam bátor már a t. Ház figyelmét erre ráirányítani, hogy a tisztviselőnek módja legyen hosszú munka után egy kis otthont / szerezni magának úgy;, hogy lakbérilletményével törleszthesse az épülő háznak költségeit (Helyeslés a jobboldalon és a középen — Szilágyi Lajos közbeszól) Éppen azért, mert nincsen annyija, hogy a drága lakbéreket meg tudja fizetni, foglalkozunk ennek a kérdésnek ilyetén módon való megoldásával. (Rothenstein Mór: Es a munkások? — Esztergályos János: Ne hozd zavarba a minisztert! — Szilágyi Lajos: Nem áll ellentétben!) Kénytelen vagyok ismételni azt, amit