Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-297

Az országgyűlés képviselőházának 297. népjóléti és munkaügyi miniszter: Ilyenekről nem tudok!) Méltóztassék megkérdezni talán a pénzügyiminiszter urat, ő valószínűleg meg fogja a miniszter úrnak mondani. De felvetek most egy másik kérdést, amely szoros összefüggésben van ezzel és kérek erre az igen t. miniszter úrtól egy hatá­rozott igent, vagy egy határozott nemet. A tegnapi nap folyamán ugyanis egy társaság­ban beszélgettünk a népjóléti tárca kereteiről, beszéltünk a hadikölcsönkötvényekről és a hadirokkantakról is. Ott, abban a társaságban egy úr a következőket jelentette ki: Él Buda­pesten egy nagyon előkelő úr, akinek r a köz­pénzekből szép jövedelme van. Ez az úr azon­felül, hogy állandó havi fizetésben részesül, szép jövedelmet húz, a népjóléti minisztérium­tól is kap havonta 4000 pengőt az ő hasznos szociális tevékenykedéséért. Mély tisztelettel kérdem a t. népjóléti mi­niszter urat, megfelel-e ez a valóságnak, igen vagy nem, tud-e róla, vagy nemi (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nem! — Derültség. — Br. Podmaniczky Endre: Ez ha­tározott válasz!) Én ebben a pillanatban meg­nyugszom ebben a válaszban, de keresni fogom a módját és lehetőségét annak, hogy e&t a kérdést az igen t. népjóléti miniszter úrhoz másodszor is feltehessen, mert lehetséges, hogy tévedek. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Hogy hívják? — Br. Podmanicky Endre: Majd 1 az az úr meg fogja mondani!) Mármost méltóztassanak megengedni, hogy amikor szegénységről beszélünk és azt mondjuk, íhogy nem tudunk megfelelő össze­geket adni a hadik ölosön jegyzőknek és a hadi­rokkantaknak, továbbá a gyermekvédelem cél­jaira s nem tudjuk megvalósítani a munka­nélküliség esetére szóló biztosítást és a tuber­kulózis elleni védelem is gyenge és silány, és amikor mindezek a kérdések azért dotáltainak ilyen szűk mértékben, mert állítólag szegények vagyunk, (Forster Elek: Nemcsak állítólag, hanem egészen biztosául) méltóztassanak meg­engedni, hogy akkor az igen t. népjóléti mi­niszter úr figyelmét valami pénzszerzési for­rásra hívjam fel. (Br. Podmaniczky Endre: Helyes, halljuk a forrást!) Podmaniczky kép­viselő úr valószínűleg azt mondja majd, hogy nagy összegről lesz szó. Nem, kis összegről. (Br. Podmaniczky Endre: Kis összeg, kis for­rás, nem ér semmit!) Kérem, sok kis forrásból lesz a nagyforrás. Körülbelül 100.000 pengőnek a megtakarításáról van szó. Nem tudom, vájjon nem kerülte-© el az igen t. népjóléti miniszter úr figyelmét a pécsi egyetem gyógyszereinek szállítási esete? (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Semmi közöm hozzá!) A népjóléti miniszter hatáskörébe tartoznak a patikajogok. (Vass József nénjóléti és munkaügyi miniszter: A pécsi egyetemen nem!) Ott nem, az igaz, mert autonómiája van az egyetemnek és az autonó­mia saját bölcs belátása szerint azt teszi, amit helyesnek és jónak .talál, ezt nem is vonom két­ségbe. Itt azonban közpénzekről van szó. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Még nem látom!) Rögtön. Amikor én az elmúlt napokban felolvastam egy panaszos levelet arról, hogy egy magyar községben 79 árverést tűztek ki, amely árveré­seken 36 párnát árvereztek el, ahol az emberek szandálját, utolsó^ pár cipőjét elárverezték, a háziasszony dézsáját elárverezték adóba, for­galmi vagy más adóba, akkor az igen t. minisz­ter úrnak kötelessége őrködni az állam adózói­nak minden fillére felett és iparkodni kell a ülése 1929 május 23-án, csütörtökön. 49 megtakarításokat ott eszközölni és úgy eszkö­zölni, ahogy és ahol módjában van. Ebben a pil­lanatban részletesen ezzel a kérdéssel nem szán­dékozom foglalkozni, csak megállapítom, mé­lyen t. népjóléti miniszter úr, hogy például a pécsi egyetemek gyógyszerszállításánál... (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nem az enyém!) Tudom. Hiszen, ismétlem, nem akarok erről ma részletesebben beszélni. Egy bi­zottság állapítja meg, hogyan és mikép szerzik be ezeket a gyógyszereket, de ön, mint magyar miniszter köteles ezeket az urakat figyelmez­tetni, hogy amikor ilyen szegények vagyunk, amikor állandóan szegénységünket hangoztat­juk itt ebben a teremben, azok az urak iparkod­janak szintén segítségére lenni az igen t. mi­niszter úrnak, (Vass József népjóléti és munka­ügyi miniszter: Majd a kultuszminiszter úrhoz adresszálja!) azáltal, hogy a maguk részéről is kövessenek el mindent, hogy ott, ahol meg lehet egy pengőt vagy tíz fillért takarítani, takarít­sák meg, hogy az igen t. népjóléti miniszter úr teljesíthesse abbeli kötelességét, amely köteles­ségteljesítést várnak tőle a hadirokkantak és a hadikölcs ön jegyzők. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Majd a kultuszminiszter úrhoz adresszálja ezt! — Br. Podmaniczky Endre: Odatartozik!) En csak felhívom az igen t. népjóléti miniszter úr figyelmét, méltóztas­sék érdeklődni, miért van szükség arra, hogy a miniszter úr által engedélyezett pécsi patiká­nak az idejét most már harmadszor méltóztatik meghosszabbítani. Ez azután az igen t. népjó­léti miniszter úr^ hatáskörébe tartozik. Méltóz­tassék tehát intézkedni, hogy ennek a patiká­nak harmadszori meghosszabbítása ne történ­hessék meg. (Vass József népjóléti és munka­ügyi miniszter: Rendben van, de hol a százezer pengő?!) Nagyon köszönöm, hogy az igen t. mi­niszter úr figyelmeztet. A százezer pengő ott van, hogy a pécsi egyetem gyógyszerszállítá­sát — el kell m.ondanom most már, kérdezni méltóztatott és majd el fogom mondani a kul­tuszminiszter úrnak is szíves engedelmével — (Zaj. — Halljuk! jobbfelőL) mondom, a pécsi egyetem gyógyszerszállítását ezidőszerint egy gyógyszerész végzi. Ennek a gyógyszerésznek a pécsi egyetemen, volt olyan hónap is, hogy több mint 50.000 pengőt fizetett ki gyógyszer­szállítás címén fix árért, lekötött árért. Ezzel szemben hat vagy hét más pécsi gyógyszerész e pillanatban ajánlatot tett a pécsi egyetemnek, hogy. ossza szét az egyetem gyógyszerszállítá­sait, egyetemlegesen 30%-os kedvezményt adnak az egyetemnek. Itt van a 100.000 pengő megtaka­rítása. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Hát az nem az enyém!) Az állam pénze. A pécsi egyetemi bizottság, akiknek tagjait egyébiránt végtelenül nagyra­becsülöm és tisztelem, mégis elutasította ezt a kedvező ajánlatot és 100.000 pengőt dob ki köny­nyelműen az utcára, illetve egy ember zsebébe, a helyett hogy megtakarítaná. De van még sok ilyen lehetősége a r pénztakarításnak. Nagyon kérem az igen t. népjóléti miniszter urat, hogy azzal az energiával, azzal az eréllyel, amellyel bennünket szokott itt ebben a teremben támadni, próbálja és kísérelje meg egyszer az igen t. pénzügyminiszter urat és a többi miniszter urakat támadni a takarékosság érdekében és meg vagyok róla győződve, hogy akkor ez a saj­nálatos állapot, ami ezen a téren van, a hadi­kölcsönjegyzők, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák segélyezése tárgyában, ha nem is fog megszűnni, de f lényegesen enyhülni fog. Miután én nagyon óvatos ember vagyok és nem akarom magamat kitenni annak, aminek tegnap 8'

Next

/
Thumbnails
Contents