Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

• Az országgyűlés képviselőházának 305 meltessék. (Helyeslés.) Én ezt itt a magam néV széiről le (kívánom szegezni és kérem is a kormányt, hogy méltóztassék elmenni ebben az irányban addig: a határiig', ameddig az nem lesz terhes a költségvetés kereteire. Egyébiránt a többi tételeiket nem kívánom érinteni, csak azt ónajanám, hogy a jövő évi költségvetés összeállításánál méltóztassék a kormánynak tekintettel lenni arra az elhatározó és átütő kívánalomra, amely a Ház minden oldalán, elslősorban pedig a többségi párt részéről megnyilatkozott s méltóztassék a jövő költségvetésbe egy megfelelő összeget beállítani, bjogy nei 'kelljen Ismét ilyen helyzetbe kerülni. (Helyeslés a jobboldalon.) A címet elfogadom. Elnölk: A képviselő úr indítványát visszavonta, az tehát tárgytalan. Szólásra következik

1

? Gubicza Ferenc jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. 'Képviselőihez! Münden képviselő, de különösen ellenzéki .képviselő ki van téve annak, hogy a legjobb indulat és a legnagyobb jóhiszeműség mellett is némelykor olyan információk alapján beszél, amelyekről később kiderül, hogy nem egészen fedték a valót. Éppen azért, mert velem ez már megtörtént, amikor ma a miniszter úr volt szíves nekem válaszolni és megcáfolni igyekezett az én állításaimat a mezőgazdasági cselédek lakásait illetőleg, újból utánanéztem annak az anyagnak, amely rendelkezésemre áll, hogy meggyőződjem arról, vájjon nem igaztalanul támadtam-e a miniszter urat. Tartozom kijelenteni, hogy ezt, amit mondottam, fenn kell tartanom, mert azok az adatok, amelyek rendelkezésünkre állanak, azt bizonyítják, hogy például Mezőhegyesen és a gödöllői koronauradalomban rendkívül sok kifogást lehet emelni a cselédlakások ellen. Mezőhegyesen valóban úgy áll a helyzet, ahogy a miniszter úr mondja, hogy a törvénynek megfelelően szoba, konyha és kamara áll rendelkezésükre. A miniszter úr közegei azonban talán nem győződtek meg arról és így nem informálták a miniszter urat kellőképpen, hogy az egy személyre eső légtér olyan alacsony, hogy azok a lakások túlzsúfoltaiknak mondhatók. Hozzátehetem még azt, hogy Mezőhegyesen az időleges munkások elszállásolási helyiségei minden kritikán aluliak. Nem beszélek arról, hogy pajtában helyezik el őket

% de ezek a lakások az egészségügyi követelményeknek egyáltalában nem felelnek meg. Arra kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék egyszer, ha legközelebb lemennek vadászatra Mezőhegyesre, ott körülnézni. (Zaj a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Miért éppen vadászatot említ? Másért nem lehet oda lemenni?) Hát talán ez bűn? Talán panamát említettem? Máskor úgy sem megy le a miniszter úr Mezőhegyesre. Amennyire én ismerem a viszonyokat, ezért külön nem fog oda lemenni. (Zaj a jobboldalon.) Ezért mondottam, hogyha már lenn van, nézze meg ezt is. (Kabók Lajos: Vadászebéd után! — Zaj jobb felől.) Azonkívül kérem a miniszter urat, hogy a gödöllői koronauradalom cselédlakásait is méltóztassék megnézni, mert ott is rendkívül sok kívánni való van, éppúgy, mint a ráckevei koronauradalom cselédlakásainál is. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ez nem ide tartozik!i Ez nem tartozik közvetlenül a miniszter úr hatáskörébe, ellenben az 1909 : XLV. és XL

VI. te. végrehajtása igenis a miniszter úr felügyeleti hatáskörébe tartozik, s a miniszter úr a közigazgatási hatóságokon keresztül utasítást ad. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 473 hat arra, hogy azokat a kifogásolt és hiányolt állapotokat helyrehozzák. Beszélünk itt egykéről, tüdővész elleni küzdelemről, beszélünk arról, hogy a nemzet virágát meg kell menteni. (Zaj a jobboldalon.) De amikor egy ilyen lakásban az emberek úgyszólván egymás hegy én-hátán fekszenek, amikor a cselédszobában két ágy van és nyolcan vannak hozzá, úgyhogy még az ágy alatt is elhelyezik az apró gyerekeket, akkor igazán nem lehet arról beszélni, hogy ezek a lakások a higiénia követelményeinek teljesen megfelelnek. • Kérem tehát a miniszter urat, szíveskedjék akár közegei útján, akár pedig közvetlen tapasztalatból meggyőződni arról, hogy én a valóságnak meg felelően állítottam be a dolgot. Meg fog győ ződni arról, hogy cseppet sem túloztam. t Ami a miniszter úr másik szemrehányását illeti, amely ugyancsak a gazdasági munkaügyi igazgatás körébe tartozik, nevezetesen hogy én azt mondottam: «kirakat-szociálpolitika», erre nézve az én nézetem az, és ebben elvtársaimvalamennyien osztoznak, hogy mindaz a szociálpolitika, amelyet az érdekeltek közvetlenül nem kontrolálhatnak, kirakat-szociálpolitika, olyan, amely a valóságban nem érvényesülhet százszázalékig. Es itt azt kell mondanom: az 1909 : XLV. és XLVI. te. és mindazok a törvények, amelyek a munkás és munkáltató közötti viszonyt szabályozzák, kirakat-szociálpolitikák, azért, mert ennek ellentéte, a munkások erős szervezkedése, éppen a mezőgazdaságban úgyszólván lehetetlenné válik. Az ipari munkások szociálpolitikája is teljesen kirakat-szociálpolitika volna, üres váz, ha a szervezett munkásság a niaga erejével nem kényszerítené az illetékeseket arra, hogy a szociálpolitikai törvénybeli befektetett dolgokat betartsák. A mezőgazdasági munkások nem szervezkedhetnek szabadon, ott nincs gyülekezési jog, nincs egyesülési jog, ott nincs szólásszabadság, ott csak közigazgatási terror és közigazgatási önkényuralom van. Azok a munkások tehát, akiknek érdekében ezt a szociálpolitikát az urak megalkották, ebbe a szociálpolitikába életet nem Önthetnek bele, mert ehhez hiányzik mindaz az alkotmányos biztosíték, amelynek egyébként meg kellene lenni. Elismerés, kedves miniszter úr... (Derültség a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Kibújt a szeg a zsákból! — Kabók Lajos: Nem akar bizalmaskodni!) Bocsánatot kérek, elcsúszott a szám. Azt is hajlandó vagyok koncedálni, hogy az utódállamok egyikében, Burgenlandban, ahol ugyancsak magyar^ mezőgazdasági munkások dolgoznak, a szociálpolitika, ha szigorúan a törvényes alapot, magukat a törvényeket nézzük, nem fejlettebb, mint nálunk. Mégis azt kell mondanom, annak ^ következtében, hogy ott megvan az egyesülési és gyülekezési jog, amelyet a munkásság szabadon gyakorolhat, megvan a szervezkedési szabadság és lehetőség, a mezőgazdasági munkások és a mezőgazdasági cselédek lényegesen jobb helyzetben vannak, mint nálunk Magyarországon. (Simon András: Ez nem áll! — Fráter Jenő: A tótokról beszéljen!) Ha tudtam volna, hogy az urak ezt is kifogásolják, illetőleg kételkednek szavaim igazságában, akkor számadatokkal jöttem volna ide és bizonyítottam yolna, hogy a szegŐdéses mezőgazdasági munkások munkabére és munkaideje sokkal kedvezőbb, mint nálunk. Ez érthető és természetes is, hiszen ott nem tiltanak be egy gyűlést sem, ott nem tiltják be a szervezkedést, nem ellenőriztetik detektívekkel a munkások kongresszusait, mint nálunk. Ott szaba-