Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

474 Az országgyűlés képviselőházának a don érvényesülhet a munkáltatók, tehát ebben az esetben a gazdaközönség szervezkedési lehetősége, de ugyanúgy megvan ennek az ellenpólusa, a munkások szervezkedési szabadsága is. fí két egymással ellentétes erő hozza létre azután azt, hogy azokat a szociálpolitikai törvényeket tényleg be is tartják. Ha tehát azt mondottam, hogy «kirakat-törvények», ennek megvolt a maga természetes alapja. Es ezek a törvények kirakattörvények maradnak mindaddig, amíg a munkások erős szervezkedéssel azokba életet lehelni nem tudnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Czettler Jenő! Czettler Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnap itt a pártom részéről két szónok egymástól talán látszólag távoleső, a lényegben azonban összetartozó kérdésről beszélt. Csik József igen t. barátom a mezőgazdasági munkásoknak munkával el nem látott létszámát 250.000-ben állapította meg. Ez körülbelül az a szám, amelyre Steyer György számítása alapján — kissé komplikáltabb utánszámítással — magam is jutottam. Wolff Károly t. barátom viszont a főváros nagy fogyasztó erejéről szólott. A kettőt feltétlenül összeköttetésbe kell hoznunk egymással, ha a magyar mezőgazdasági munkáskérdós gyökeres és alapos megoldását kívánjuk megkísérelni. Tudniillik, a 250.000 ember nem nyári és téli munkahiány, illetőleg imunkafelesleg között ingadozik, hanem Csonka-Magyarországnak mai munkarendszere mellett ez a 250.000 ember állandóan, krónikusan munkahiányban szenved. (GraefI Jenő: Ohó!) Kérem, képviselő úr, ez így van. Ezen a munkahiányon nem tudunk másként segíteni, mint^ az intenzitás emelésével, az intenzitás emelése azonban nem olyan könnyű, mint ahogyan azt sokan képzelik, hogy tessék annak a gazdának búza helyett kerti veteményeket (Fráter Jenő: Kölest!), vagy csak cukorrépát, vagy más efféle dolgokat termelni, ami nem 8 és Vi munkanapot jelent katasztrális holdanként, hanem 30 munkanapot, mert ez is szoros összeköttetésben áll az értékesítéssel. A mezőgazdasági munkáskérdés is alapjában véve olyan, mint a vízcsepp, a/melyben visszatükröződik a tenger mélysége, nagysága és ereje: ugyáraígy a mezőgazdasági munkáskérdésben is visszatükröződik az egész agrárválság. (Ügy van! Ügy van!) Magyarországon ugyanis ma már nemcsak a hivatásos mezőgazdasági munkások okoznak gondot munkaadó ' gazdának, képviselőnek, akitől munkát kérnek, a kormánynak, akitől segélyt várnak, hanem a kisgazdák és azok családtagjai is. Addig, amíg a piaci értékesítés határa a konjunktúrák idején öt katasztrális hold volt a békeidejének tíz katasztrális holdjával szemben, az ezenfelül levő birtokkategóriák nem adtak mezei munkást, hanem a kisgazda maga, de főleg családtagjai elfoglaltságot nyertek saját birtokukon. A szőlő katasztrofális válsága, a bor eladhatatlansága, a búza katasztrofális ára, az állatárak és az állattenyésztéssel való foglalkozásnak, mint speciálisan kisgazdafoglalkozásnak krízise hajtja most már a kisgazdákat, illetőleg azoknak családtagjait városi munkára. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak! Czettler Jenő: És azt minden képviselőtársam konstatálhatja, hogy olyan vidékekről, amely vidékek kizárólag szőlőtermelésből él5. ulese 1929 június 6-án, csütörtökön. nek, igen sok kisgazda gyermeke kopogtat munkáért. (Ügy van! a balközépen.) Méltóztassék tovább mérlegelni a dolgot. A tisztán munkából élő, nincstelen mezőgazdasági munkás, amikor munkára jelentkezik, kétségkívül a létminimum által hajtva, kénytelen nagyobb munkabért követelni, lassanként tehát kiszorul ő, mint napszámos, a munkából, mert a kisgazdának az adófizetési nehézség miatt munkára küldött gyermekei, olcsóbban tudnak munkát vállalni, mert otthon ellátást kapnak. És itt van azután az a veszedelem, amely más oldalról fenyegeti a munkásokat: az életnívó lecsökkenése. Hol van ezzel szemben a megoldás? A tipikusan földmíves munkások, a kubikusok bizonyos munkavállaló szövetkezetekbe tömörültek. Ezeknek kezdeményezője Schandl Károly t. barátom volt, (Éljenzés.) aki annak idején ezeket a szövetkezeteket először még nem mint törvénnyel megalapozott, hanem a saját jóindulatából létrejött társadalmi alakulatokat, összehozta. Az ő kezdeményezése után több képviselő, több szociálpolitikus alkotott ilyen szövetkezetebet és ezidőszerint körülbelül tíz foglalkozik az országban mezőgazdasági munkákon kívül kubikus munkákkal. (Egy hang a balközépen: Tizenegy!) Itt utalok arra, amit az útépítésnél elmondottam és kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék az útépítés dolgát a legsürgősebbén minden kollégájának figyelmébe ajánlani, (Helyeslés.) mert egészen bizonyos, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség egy részét ezen az úton le lehet vezetni. (Ügy van! Ügy van!) Az is bizonyos azonban, hogy sok helyen maguk a hatóságok gördítenek nehézséget a munkaváilalkozó szövetkezetek

1 elé, (Ügy van! a balközépen.) Én több helyen hallottam azt, hogy ezek a szövetkezetek tettek ajánlatokat és ezeket az ajánlatokat a munkavállalásra vonatkozólag nem honorálták, holott a földmívelésügyi miniszter úr és az Országos Központi Hitelszövetkezet még a hitelezés terén is messze el ment volna, (Úgy van! Ügy van!) csakhogy ezeknek a szövetkezeteknek munkaalkalmat biztosíthasson. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezeknek a szövetkezeteknek támogatására és pedig úgy erkölcsi, mint anyagi támogatására, igen nagy súlyt vetni. (Helyeslés.) A másik dolog, amit a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlok, az, amit Wolff Károly t. barátom tegnap itt elmondott. Mi próbáltunk a külfölddel gazdasági összeköttetéseket létesíteni. A kormányt sokszor felelőssé teszik azért, hogy ezzel vagy azzal az állammal nem kötött kereskedelmi szerződést, vagy rossz kereskedelmi szerződést kötött. A kereskedelmi szerződés csak keret, melyet ki kell tölteni. Hasztalan a legjobb kereskedelmi szerződés, ha egy pengővel drágább vagyok a piacon, mint amennyiért a konkurrens szállít. (Ügy van! Ügy van!) Nekem tehát összhangba kell hozni a termelési költségeket valahogy az ottani árakkal. Azonkívül számítanunk kell sajnos mindig a külföld rosszakaratára is. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem tudom helytálló-e az a hír, hogy most a német kormány egy intézkedést adott ki, amely intézkedés értelmében ha egy vágón cseresznye szállítmányban csak a legkisebb mennyiségű hiány olás van, abban kukacos cseresznyét találnak, az egész küldeményt visszavetik. Mert ha ez így van ez annyit jelent, hogy nálunk szinté lehetetlen az export. Mikor minden állam részéről az elzárkózásnak nyílt vagy titkos rendszerében a kivitel drótsövényére találunk, akkor