Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

464 Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. Pakots József jegyző (olvassa a 10. címet). — Pintér László! Pintér László: T. Ház! Azzal a támadással kapcsolatban, amelyre itt Csontos t. képviselőtársam hivatkozik, ennél a cimnél is azt mondhatnám, amit ő mondott, hogy könnyű ma kritizálni a miniszter urat, amikor sokkal nehezebb viszonyok között él az ország, mint amikor egy integer és nagy ország állott a földművelésügyi miniszter háta mögött. A földmívelésügyi tárca sokkal inkább háttérbe volt szorítva akkor a nagy agrár Magyarországon, mint ma. A kiséri etügy és kutatóintézetek dolgában is fejlődést mutat a földmívelésügyi minisztérium politikája, hiszen elég hivatkoznom arra, hogy a királyi alföldi mezőgazdasági intézet teljesen új dolog, új dolog a miskolci, pécsi, kalocsai vegyvizsgáló intézet, úi dolog a szegedi intézet, új dolog a törvényhatósági vegyvizsgáló állomás Győrött, Kecskeméten, Sopronban, Székesfehérvárott, új dolog a növényvédelmi és növényforgalmi iroda, az országos mezőgazdasági intézet éppenúgy, mint a gabona- és lisztkisérleti állomás. Ezeket az adatokat azért hoztam ide a Ház elé, hogy igazoljam, hogy a miniszter úrnak Js a kormánynak a kísérletügy a szívén fekszik. Bátor vagyok azonban a miniszter úr figyelmét felhívni a kísérleti ügy koplaló tudósaira is, mert rendezni kell ezeknek az uraknak a státusát. Egy-két adatot akarok csak a Ház elé hozni. A kísérletiügy személyzetéből 4"9% van az V. fizetési osztáyban, 11'4% a VI. fizetési osztályban, 19% a VII-ben, 21*2% a VIIL-ban, 12*5% a IX-ben és 4"3% a X. fizetési osztályban. Van azután szaknapidíjas 4'9% és ami még csadálatosabb s amit csak most tudtam meg, van 40 szaknapszámos, ami 21'5%-a a létszámnak. Eddig még nem tudtam, hogy van okleveles vegyész, sőt van olyan valaki is, akinek két diplomája van és aki napszámos. Ezen a címen is számolják el, a többi takarítónővel, napszámossal egy napszámjegyzéken. Ezek diplomás emberek s kapnak három-négy pengőt. Magyaróvárott például a kísérleti állomásonvan 8 kinevezett ember, egy szaknapidíjas és 8 szaknapszámos. Ezek a szaknapszámosok mind diplomás emberek. Ugyanazt a munkakört látják el, mint a kinevezett emberek, de szolgálati viszonyukból származó joguk egyenlő a többi napszámoséval. Előmenetelük általában a kihalástól függ, mert csak akkor lehetnek szaknapidíjassá, ha ott egy állás megürül; kedvező esetben 3—4 évet, esetleg azonban 5—7 évet is kell szaknapszámosi minőségben eltölteniök, míg szaknapidíjassá lehetnek. A szaknapidíjasok havi fizetése 98 pengő 60 fillér, a 4 pengős napszámosi díjjal iszemiben tehát még valami csökkenés is mutatkozik. Azután várhat az illető, amíg kilencen-tizen kihalnak, vagy^ nyugdíjba kerülnek és akkor kerül a X. fizetési osztályba, azután a segédstátusba és így lassanlassan tovább. Ötven éives lesz, mire eljut odáig, hogy 300—400 pengő fizetést kap. Nem mondom, hogy ebben a tekintetben a miniszter úr felelős vagy hibás, vagy hogy Őt szemrehányással lehetne illetni. Ez Magyarország rákfenéje. Ne méltóztassanak megharagudni a minisztériumnak itt lévő tisztviselői, akik esetleg jogászok, de tény az, hogy nálunk a szaktisztviselő hátrányban van. így van a mérnökökkel, — erre mutattak rá — így van a gazdasági felügyelőkkel — az államtitkár úr talán egy órával ezelőtt volt szíves ezt elismerni — és így van a kísérleti ügynél is. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni s ha lehetséges, ennek a dolognak pénzügyi részét a pénzügyminiszter úrral megtárgyalni, hogy a kormány rendezze ezeknek az uraknak státusát, úgyhogy megkapják méltó ellenértékét annak a munkának, amelyet végeznek. Hiszen a kísérleti ügy mezőgazdasági és tudományos szempontból is fontos ág. Egyébként a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Gyömörey István! Gyömörey István: T. Képviselőház! A szomorú tapasztalatok és az utóbbi idők jelenségei végre sorompóba állították az országot, úgyhogy ma már mindenki aggódva nézi a búza sorsát. Nagy harcot kell a búzának megvívnia, hogy a világpiacon elnyerje azt a helyet, amely őt jogosan megilleti. Éppen ezért örvendetes, hogy amikor ezt a nagy. harcot lesz kénytelen megvívni, az egész ország társadalmi és politikai pártokra való tekintet nélkül mellette áll. Ez nagy harc, tisztában vagyunk vele és sokan azt mondják, hogy a kimenetelétől függ és a búza sorsával áll vagy bukik a magyar mezőgazdaság. De én optimista vagyok, mert úgy látom, hogy megvan minden előfeltétele annak, hogy a magyar búza ezt a harcot sikeresen megvívja. Az országnak úgy a talaj-, mint az éghajlati viszonyai annyira kedvezőek, hogy majdnem azt lehetne mondani, hogy nincs a földtekén még egv olyan ország, amely e tekintetben kedvezőbb helyzetben lehetne. Megállapítot tény, hogy vannak ebben az országban búzafajták, melyek felveszik a versenyt a legjobb kanadai búzával s a sikértartalom minősége és mennyisége éppoly jó, mint a kanadai Manitoba-búaáé sőt még előbbre van, mert van egy olyan tulajdonsága, amelyet szintén csak a magyar búza tud felmutatni, egy bizonyos aromája, amelyet különösen a bécsi pékek nagyon szeretnek. En úgy képzelem és úgy hiszem, hogy ebben a nagy harcban a vezérkar szerepét a magyar királyi gabona- és lisztkísérleti állomás lesz hivatva betölteni. Az előbb azt mondottam, hogy optimista vagyok és most is csak azt hangoztatom, mert nekem legalább alkalmam volt többször érintkezésbe lépni a magyar gabona- és lisztkísérleti állomás vezetőségével, Hankóczy Jenő igazgató úrral és csak arról tehetek tanúságot, (Pintér László: Kitűnő szakember!) miszerint én úgy látom, hogy a vezetés kitűnő kezekben van. Azt hiszem, hogy mindazok, akik érintkeztek a magyar gabona- és lisztkísérleti állomással, osztoznak abban a véleményemben, hogy annak élén olyan szakférfiú áll, és háta mögött olyan tisztikar és munkáskar van, hogy ez az intézmény feltétlenül jól fogja betölteni a helyét, amikor arra kerül a sor, hogy ezt a harcot meg kell vívni. Ügy a gazdák, mint a malmok részéről nagyon sokan voltunk, akik felkerestük a gabonaés lisztkísérleti állomást, ott tanácsokat kértünk, megbeszéléseket folytattunk és azt hiszem, mindnyájunk nevében azt mondhatom, hogy olyan szolgálatokat tesz ennek a országnak Hankóczy Jenő és a vezetése alatt álló gabonaés lisztkísérleti állomás, amelyekért csak hálával tartozhat nekik az egész ország. Arra kérem a miniszter urat — mert legyen meggyőződve arról, hogy mi, akik már megismertük ezt az intézményt és azok a gazdák, akik még az idők folyamán szintén oda fognak menni támogatásért, tanácsért és segítségért, biztosítjuk az intézményt legmesszebbmenő erkölcsi támogatásunkról, — hogy ezt az erkölcsi támogatást szintén adja meg ennek az intézménynek. Es itt nemcsak a miniszter úrhoz fordulok