Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

462 Az országgyűlés képviselőházának i (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre : T. Képviselőház ! Előttem szólott t. képviselőtársam felhozta azt a vidéket, ahol én lakom. Erkölcsi kötelességem felvetni itt a Házban, hogy nagy tévedés az, amikor a közraktárak ott állíttatnak fel jobbára, ahol a szőlőtermelésnek és a bornak a tömege van. A magyar Alföldről azt a kijelentést tette a tél folyamán, ha jól tudom Kecskemét város képviselője, Horváth Mihály képviselőtársunk, hogy a magyar Alföldön több szeszt fogyasztanak, mint bort. Ez a vád való és tökéletesen igaz. Minden ember lelkét bántja, hogy határozottan ezzel árasztják el az Alföldet, ahol a szegény munkások egész nyáron nem kapnak egy csipet bort, hanem igenis gyári szeszt. Ezért vagyok én határozottan ellensége a szeszkartellnek s az ipari szeszgyáraknak. (Jánossy Gábor: Helyes, nagyon helyes!) Bensői eg gyűlölöm azt, amikor a nemzet egészségének a szempontjából valaki olyan dolgot csinál, amely a nemzet millióinak számára semmi tekintetben nem haszon, hanem kár. (Jánossy Gábor: Ügy van! A nálinkaivást el kell tiltani!) Most itt vannak az ország különböző vidékei, ott van az a vidék, ahol egyéb nem terem, mint szőlő, a szőlőt a gazdatársadalom értékesíteni nem tudja, mert a lakosság nagy tömegei, a nagy fogyasztótömegek nem fogyasztják. A fogyasztást e téren csak úgy lehet megszervezni, ha a kormány erre egy parányi segédkezet nyújt. Ez már csak azért is szükséges, mert a magyar nemzet zöme, a gazdatársadalom mindig tartózkodik az ilyen vállalatok megvalósításától és éppen azért, hogy kedvet kapjon, a jó példát magának az államkormányzatnak kell mutatnia. Ha egyes nagyobb gócpontokon a szövetkezeti pincéket felállítják, hatalmas tömeg válik fogyasztójává annak a szőlőtermelő vidéknek és nem lesz ráutalva semmiféle más olyan italra, amely emberi élvezetre nem egészséges. (Ügy van! Ügy van!) Amikor ezt a dolgot pengetjük, azt akarjuk, hogy a kormány menjen segítségére ezeknek a területeknek, amelyeken ezt a termelési ágat kell művelni, mert azon a vidéken mást termelni nem lehet. Nálunk az a helyzet, hogy ezelőtt 40, majdnem 50 évvel, az 1880-as években, úgy mondják, hogy a vízlecsapolás kiszárította a vidéket, aminek következtében szőlőnk kiveszett és ma már teljesen szőlőtermelés nélkül vagyunk. így tehát egészséges, országos kormányzat csak úgy gondolható el, ha egyik vidékről azt, ami ott terem, elviszik a másik vidékre, ahol az nem terem és így az egész lakosság fogyasztója lesz a termelésnek. Ennek meg lesz az a jó hatása is, hogy nem lesznek oly nagyok a kiviteli nehézségek, nem lesz annyi a panasz, mert minden termésünket itthon elfogyaszthatjuk, legalább a termésnek azt a részét, amelyet kivinni nem tudunk. En tisztában vagyok gazdatársaimmal, magyarázom nekik: álljatok össze, fogjatok össze, de nem tudják felfogni ennek jelentőségét, mert télnek az ilyen üzleti dolgoktól. Ha a magyar állam felállít kisszerű pincészetet, — csak kisszerűt — akkor látni fogja, hogy a termése ott elhelyezhető és örömmel fogja látni, hogy eladhatja a borát, mert a fogyasztó helyben van. Tudom, hogy ezzel a beszédemmel ártok egyeseknek, akik nyerészkedni akarnak a népen, de nem ez a fontos, hanem az, hogy a nemzet milliói minél közelebb jussanak egymáshoz és 5. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. a termelés minél jobban eljusson a fogyasztó közönséghez. (Fráter Jenő: Ez a vicc a dologban!) Szomorú dolog, hogy a mi búzatermő vidékünkön sajnos, a fagy mindent kitakarított, tavaly pedig, amikor jó termés volt, megrekedt a búzánk a nagytőke kezében. Most vissza fog jönni magától. Most az elraktározott búzák ára leveretett, mert május hátulján eljött a leszámolás. Lelkiismeretlenül leveretett a búza ára, de ennek az alacsony árnak nem szabad tovább fennmaradnia, mert akkor annak a szerencsétlen népnek a sorsa is igen szomorú lesz. (Ügy van! Ügy van!) Mire vagyunk mi utalva? Önmagunkra. Nem keressük mi sem a nagytőkénél, sem senkinél a segítséget, hanem magunknál keressük. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ha mi becsületes, hazafias képviselők vagyunk, akkor törvényhozásilag valósítsuk meg, hogy a termésünk jusson el minden zugába ennek az országnak, ahol nincs és akkor megszűnik százezrek panasza. Igazán mondom, nem tudok elég tisztelettel meghajolni a mai földmívelésügyi miniszter úr ellőtt (Éljenzés a jobboldalon.) azért, hogy ennek a szomorú helyzetnek a megváltoztatását kezébe vette, nem tudok eléggé hálával lenni, hogy segítségére sietett ennek a népnek akkor, amikor a sors íery megverte. Sajnálom, hogy egy volt miniszter határozottan lelkiismeretlen eljárással megtámadta azt, aki éppe.i most a legnehezebb viszonyokban volt. Elítélem azt, akinek módjában lett volna megállapítani, a sok bajt, amikor ő volt a miniszteri székben. Módjában lett volna akkor cselekedni. Most kell csinálnunk a szik javításokat. Akkor ők megengedték százezer holdakra menő szikes talaj felosztását és ezzel kárt tettek, tönkre tették a nemzet legelő- és jószágállományát. Mezőssy Béla beszél nekünk, az gúnyol bennünket kisgazdákat, akik ide bejöttünk?! Mit hoztunk mi ide? Becsületet, és gazdasági politikát. (Ügy van! a jobboldalon?) Azt csináljuk, amiből ők nem csináltak meg egy szemernyit sem, mert ha gazdasági politikájuk egészséges lett volna, azt hiszem, a kommunizmus nem virágzott volna ki. (Ügy van! a jobboldalon.) Fájdalom, nem térhetek ki most erre a témára, majd a honvédelmi tárcánál beszélni fogok erről is. (Fráter Jenő: En fogok!) Bocsánatot kérek, a képviselő úr katona, de én egyszerű polgár vagyok. Nekem lehet. Ha most szóba hoztam ezt ennél a dolognál, azért tettem

: mert borzasztóan fájt nekem, amikor csak egynéhányan veszünk részt ebben a parlamentben kisgazdák és nem tolakodunk az ország közpénztárához a tárca javadalmazásának felemeléséért, mint egyesek. Minket visszatart ettől az önérzetünk, hogyha kisgazdák vagyunk; ha csak a sors nem kerget, nem követeljük a közadók terhére a tárca javadalmazásának emelését. Ez így van. Ha Mezőssy azt panaszolja, hogy elveszi tőlünk az adót akár a népjóléti, akár a kultusztárca, nem örülünk neki, mert es mindnyájunk filléreiből van. Mellékesen meg kell említenünk azt is, hogy nemcsak a munkásból lesz a proletár, hanem a tanult emberből is, hanem tud elhelyezkedni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) így tehát nem nagyon lelkesedem az ilyen kiadásokért, de nem szólalok fel miattuk a kultusztárcánál, mert mindig csak egyszerű földmíves ember vagyok, így nem illik nekem, hogy azt a bélyeget süssék rám valahogyan, hogy laikus, tudatlan vagyok, és elbírálom a tudományt. Nem bírálom el, de elbírálom országom sorsát és határozottan megbélyegzem azt, aki minket kisgazdákat, azt az egynéhány kisgazdát, akik itt benn rekedtünk,