Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának 30 résére, forgalomba hozni nem is engedjük. (Helyeslés.) Ami pedig a tanfolyamok tartását illeti* amikre Szabó Sándor t. képviselőtársam mutatott rá, ezeket a tanfolyamokat igenis mi folytatjuk. A múlt évben 51 helyen tartottunk ilyen, ia gyümölcs és gyümölcsfa ápolása, a kártevők ellen való védekezés, gyümölcsszedés és csomagolás tárgyában oktató szakelőadásokat és tanfolyamokat. Ezeken az 51 helyen tartott tanfolyamokon 1251 ember nyert szakszerű kiképzést. Ezenkívül a négy kertészképző iskolánál 80 kertészmunkást kiképző tanfolyamot tartottunk, ahol ezek a munkások szakszerű kiképzést nyerteik s e tekintetben is azt a programmot kívánom szolgálni, amelyet már voltam bátor többször ismertetni s amelyet már nyomtatásban is rendelkezésiére (bocsátottam összes képviselőtáirsaimnak és azt hiszem, hogy képviselőtársaim ismerik is már ezt a programmât. Ennek a programmnak végrehajtását kívánom előmozdítani ezekkel a tanfolyamokkal és intézkedésekkel, amelyek itt javaslatba hozattak. Ezeket voltam bátor a felszólalásokra válaszolni s kérem, méltóztassék a címet elfogadni. Elnölk: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim. Következik a határozathozatal. A 8, cím meg nem támadtatváin, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 9. cím. Kérem a jegyző urat, méltóztassék azt felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa a 9. címet)'. Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Csak nagyon röviden kívánok a címhez hozzászólni több képviselőtársam nevében, miután az a kívánság hangzott el, hogy a vitát lehetőleg rövidítsük meg. Már igen sokszor felhangzott a Házban a kívánság a borfogyasztásiadó miatt. Azt a kérelmet tolmácsolom a Ház színe előtt, hogyha a borfogyasztási adót a pénzügyminiszter úr már nem akarja leszállítani vagy elengedni, tegye legalább lehetővé, hogy azok a gazdák, akik hajlandók a szőlőkultúráról más mezőgazdasági kultúrára áttérni, kártalanításban és segélyezésben részesüljenek a borfogyasztási adónak legalább egyrészéből. Azután, ha már a vita során igen sok kívánság és kritika hangzik fel, akkor legyünk igazságosak és ne spóroljunk az elismerései ott, ahol annak helye van. T. Ház! A borértékesítést illetőleg nagyon beváltak a külföldi borházak s ezért a miniszter urat és Balázsi ő méltóságát köszönet és elismerés illeti meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Különösen bevált a bécsi borház amelyben több bort adnak el, mint a többi három borházban együttvéve. Annak az élén kitűnő szakértő áll, aki az üzemet pompásan vezeti. Ezt én saját magam tapasztaltam.. Láttam azt, hogy nemcsak a magyar bornak, hanem Magyarországnak is egyik legnagyobb propagandaeszköze Bécsben ez a mi ott felállított borházunk. Csak azt látom, t. miniszter úr, hogy a borház egy kicsit szűk, körülbelül 400 ember fér el benne, pedig szombaton és vasárnap olyan csoportostul rohanják meg az emberek azt a helyiséget, főleg a külföldiek, hogy nem igen férnek el benne. Ez bizonyos ellenpropagandát szül, mert hiszen az a hit terjed el, hogy miután úgy sem kapunk benne helyet, akkor hát el sem megyünk. Amidőn a Ház színe előtt itt kifejezem elismerésemet a miniszter úrnak ezért, egyúttal arra kérem, méltóztasKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI. . ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 461 sék a kérdést tanulmány tárgyává tenni, hogy ez a borház vagy kibővíttessék, vagy esetleg egy másik borház Bécsben felállíttassák. Egyébként a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Kuna P. András! Kuna P. András: Mélyen t. Képviselőház! Az én járásom legnagyobb részben szőlőtermelő vidékből áll. Amikor a földmívelésügyi tárca 9. címét tárgyaljuk, engem különösen érdekel, amit előttem szólott t. képviselőtársam mondott a borfogyasztásiadéról. Miután a borfogyasztásiadó a községeknek van átengedve, már most figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak, hogy a községeket kártalanítsák máskép. A helyzet ma az, hogy a borfogyasztás révén befolyó összegek át vannak adva a községeknek. En bátor vagyok a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy jusson megegyezésre a pénzügyminiszter úrral azt illetőleg, hogy valahogyan másképpen kártalanítsák a községeket és akkor majd el lehet törülni a borfogyasztásiadót, ha a községi háztartások más címen megkapják azokat az összegeket, amelyeket ma a borfogyasztás révén élveznek. Ugyancsak bátor vagyok a miniszter úr figyelmébe ajánlani — amit előttem szólott t, képviselőtársam is említett — a borházak kérdését. Tény az, hogy ezek különösen beváltak. Létesíteni kellene ilyen lerakatot a Tiszazugban is, egy pincét, ahol az egyfajta típusú borokat összegyűjtenék. Tudom, hogy a tárca költségvetése ezt nem nagyon bírja el, de mégis szíves figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak, hogy alkalomadtával, a közérdekre való tekintettel, " ezt létesíteni igyekezzék. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csontos Imre t. képviselőtársam a múlt alkalommal már beszélt arról, hogy az Alföld azon részein, amelyek nem bortermő vidékek, a külföldi lerakatok mintájára szintén borpincéket kellene felállítani, mondjuk például Karcag környékén, ahol nincsen szőlőtermés. (Helyeslés.) Ez a vidék csak búzatermő és borhoz úgy jut, hogy messze vidéken egy mázsa búzáért egy hektóliter bort cserélnek a környékbeliek. Ez azonban nagyon nehézkes dolog, míg ha egy lerakatot létesítene a földmívelésügyi minisztérium például Karcagon, ahol a tiszazugi szőlőtermés borait pincéznék, ugyanazt az eredményt könnyebben el lehetne érni. Előttem szólott Pintér László t. képviselőtársam említette, hogy Bécsben milyen nagy sikere van a magyar borháznak. En azt hiszem, hogy például Karcagon is ugyanilyen nagy eredményt lehetne egy lerakattál elérni. Különösen nagy jelentősége volna ennek lakodalmak alkalmával, vagy mondjuk aratás idején, amikor a rossz vizek ellen való védekezésnek is egy eszköze volna a borhoz jutás lehetősége. Nem kellene kocsmába menni, kapnának jó bort tisztességes áron a disznótorokhoz is, hiszen amint Szent Pál apostol is mondja — és ezt már Jánossy Gábor t. képviselőtársam felé mondom (Halljuk! Halljuk!) — a Timotheushoz intézett levelében: «Gyenge gyomrod kedveért néha kevés borral is éljél!» (Elénk derültség.) T. Ház! Röviden csak ennyit óhajtottam elmondani, s amikor a lerakatok kérdését újból is figyelmébe ajánlom a mélyen t. miniszter úrnak, meg akarom még említeni a kisemberek között való kékkő-kiosztások nagy fontosságát is. Az állami kékkőakciók nagyon jól beváltak, az emberek nem voltak kitéve a ; kartellek zsarolásának, úgyhogy a hatósági \ kékkőellátás fokozását kérem az igen t. mi; niszter úrtól. Egyébként a címet elfogadom. 68