Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

458 Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. is, amely abban áll, hogy a gyümölcstermeles, az intenzív gyümölcskultúra a kisemberek százainak és ezreinek munkaalkalmat ad, olyan embereknek, akik ma tulajdonképpen az év nagyon nagy részét munkanélkül kénytelenek eltölteni. En éppen ezeknek a szempontoknak figyelembevételével arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, igyekezzék minden módon lehetővé tenni, — és azt hiszem a Ház osztatlan lelkesedésével és bizalmával találkoznék akkor, ha ezt lehetővé tenné — hogy a kisgazdaosztály legszegényebb rétege, az öt vagy tíz holdon gazdálkodó kisgazda és földmívelő ingyen kapna bizonyos meghatározott gyümölcsfajtát. Evvel elérnők azt, hogy az a fajta termelődnék ki nagyobb mértékben, amelyet a kiviteli kereskedelem mint kiviteli cikket a külföldön már bevezetett, mert hiszen, amint már mondottam, vannak olyan gyümölcsfajták, amelyek nem száz és száz vagonszámra, ami ma míár Kecskemétre vonatkozóan, hála Istennek érvénybe lépett, hanem ezer és ezer vagonszámra elözönölhetnék a külföldi piacokat. És itt mutatok rá azokra a szomorú az idei hideg telet követőleg, sajnosán bekövetkezett eseményekre, amelyek mind Kecskemét és vidéke, mind az egész ország barackkivitelét veszélyeztető erős fagykár folytán álltak elő, s amelyeknek eredménye az, hogy gyönyörű termő ^vümolcs fáink közül 30—50% pusztult el. Én tovább megyek ebben a kérdésben és mint gyakorlati gyümölcstermelőgazda rá kívánok mutatni arra, hogy talán helyes volna valami gyümölcskísérleti állomás felállítása. Ha ezt a földmívelésügyi miniszter úr be tudná illeszteni akár a kecskeméti Miklós-telepbe, akár a kecskeméti Mathias-tel épbe, aMr pedig a kecskeméti mezőgazdasági kamara által ezidőszerint már megteremtett gyümölcskísérleti állomásiba« (nagyon, die nagyon jót tenne az ország gyümölcstermelő laikusságával. Ez rendkívül csekély költségből kikerülne, és így mindenesetre mód nyilmék íarra, hoigy ahhoz értő tudós férfiak a gyücrnöloskísérleti telepen belül a gyümölcsfák ellenségeinek és különösen a gyümölcsfák élettanának tanulmányozása által a gyümölcsfáik betegségeivel intenzívebben foglalkozzanak, amivel feltétlenül eléríhetnők azt, hogy ebben a tekintetben megfelelő gyógyszerekre találjunk. T. Ház! E mellett rá kívánok mutatni arra is, hogy több képviselőtársain szomorúan panaszolta, hogy gyönyörű szép, virulóhan levő 50—100 éves diófáink, amelyek még a múlt esztendőben is teljies virágjukban, voltak! pusztulásnak lettek kitéve az idled hideg tél folyamán. Mivel a dió is olyan gyümölcs, amelynek tekintetében szintén 'behozatalra szorulunk, s amelyből miincs az a mennyiség, amelyet a külföld fel ne emésztene, én lanna kéran a földmívelésügyi miniszter urat, hogyha már iaz idén ez nem lehetséges, akkor a jövő évben, a diófa kultuszainak és termelésének előmozdítása tekintetében tegyen megfelelő intézkedéseket. Nagyon jól tudom, hogy ezek az intézkedések nem a imiai nemzedékaiek szólnak; hiszen 30—25 óv munkája szükséges ahhoz, hogy egy gyümölcsfa intenzív termést adjon, de azt tartom, hogy aki a magyar gyümölcstermelés érdiekében dolgozik, az a magyar jövő és a magyar szociális boldogulás és a magyar kivitel fejlesztése érdekében dolgozik. (tlgy van! jobbfelöl.) Ennél a fejezetnél szóvá kell tennem a kiviteli hitel kérdését is. Én meglehetősén lehangolt vagyok, amikor ebben a tekintetben nyilatkozom. Lehangolt vagyok pedig azért, .mert a mai elképzelés szerint, illetőleg a pénzügyi kormányzat irányzata szerint ezt a kiviteli hitelt a folyó évben dollár kölesem alakjában folyósítják a budapesti biankók. Én ezt hibáztatni vagyok kénytelen, még pedig részben azért, mert ez az intézkedés nem alkalmas arra, hogy a pengőben, a mi pénzünkben való hitet öregbítse, másrészről pedig azért, mert a dollár árfolyamának esetleges változása folytán a kiviteli kereskedőnek amúgy is roppant nehéz gazdasági küzdelmét kizárólag a kiviteli kereskedő vállára hárítja át, mert hiszen most neki vagy avval kell számot vetnie, hogy kénytelen 12—16%-as bankkölcsönnel dolgozni, vagy pedig azzal kell számot vetnie, hogy kénytelen a dollár és a pengő árfolyamában előállható bármi néven nevezendő differenciát abból a csekély kereskedelmi haszonból fedezni, amely — tanúságot tehetek róla — tulajdonképpen nem elegendő egyébre, mint a puszta létfenntartás eszközeinek megteremtésére. Sajnos, az idő rövidsége nem engedi azt, hogy mindazt a momentumot, amely a gyümölcstermeléssel összefügg, kiragadjam a magyar gazdasági élet óriási nagy területéből, mégis rámutatok arra, hogy azok, akik, mint jómagam is, harminc évvel ezelőtt gyümölcsfatelepítéssel kezdtünk foglalkozni, tulajdonképpen abban az időben egy sötétbeugrásba mentünk bele, mert hiszen akkor nem volt ilyen tisztult a nézet abban a tekintetben, hogy melyek azok a gyümölcsfajták, amelyek a magyar talaj- és éghajlati viszonyoknak megfelelnek; (Ügy van! Ügy van!) de még kevésbbé voltunk tisztában azzal, hogy melyek azok a fajták, amelyek a magyar kivitelnek, a külföldi fogyasztás ízlésének, szállítóképesség és jóság tekintetében megfelelnek. A folyó év tavaszán, amikor egyik kecskeméti kiviteli kereskedő bemutatta előttem a Budapestre hozott óriási mennyiségű kanadai és auszráliai ajmát, azokat végigkóstolván, az a meggyőződés érlelődött meg bennem, amelyet azelőtt is vallottam, hogy a magyar gyümölcs ízével egyetlenegy külföldi gyümölcs, különösen az almaféleség fel nem ér. (Ügy van! Ügy van!) Mégis azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy kiviteli mérlegünknek, fizetési és különösen behozatali mérlegünknek ez az almabehozatal és más gyümölcsfajták behozatala olyan szégyenfoltja, amelynek megszűntetésére tulajdonképpen semmiféle kormánypolitika nem elegendő, hanem ahhoz a magyar közönségnek a behozatal megakadályozását célzó abstinens viselkedése lenne szükséges. (Ügy van! Ügy van! Egy hang a jobboldalon: Tessék magas vámmal sújtani! ) Ebben a tekintetben felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy mindennemű vámszerződés ellenére alkalmas mód lenne a gyümölcsbeözönlés megakasztására az, ha az évnek bizonyos szakában, amely a magyar gyümölcsnek termelési és fogyasztási időszaka, az ilyen külföldi gyümölcsnek a vámját vagy felemelné vagy pedig a behozatalt teljes tilalom alá vetné a kormány. Hiszen ebben a tekintetben a Ház minden oldaláról lesújtó vélemények hangzottak el, különösen a banán behozatalára nézve, amelynél hála Istennek annyi küzdelemnek megvolt a megfelelő eredménye. Ma a banánbehozatal meglehetősen lecsökkent, még pedig annak az intézkedésnek következtében, hogy vámja tízszeresére emelkedett. (Helyeslés.' Egyszóval, mint mondottam, a földmívelésügyi tárca keretébe tartoznék az, hogy az eddigi gyümölcsfa kísérleti telepítések keretében, így különösen a mezőgazdasági kamarai intézmények keretében egy gyümölcsfa kísérletitelep