Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának 305 állíttatnék fel, amely egyszersmind gyümölcs­biológiai állomással köttetnek össze. Ezen a té­ren arra kérem a földmívelésügyiminiszter urat, — mint akiről tudom azt, hogy a magyar föld­művelésnek minden néven nevezendő irányú termelési problémája nagyon is ; a szívén fek­szik—méltóztassék lehetővé tenni azt, hogy ahol mód kínálkozik rá, a legkisebb exíszten­eiák, legalábbis a tíz holdon aluli kisgazdák, akár az Unghváry-eégtől, akár inas, megbízható gyümölcsfa-csemetéket előállító cégtől kedvez­ményes áron vagy teljesen ingyenesen a föld­mívelésügyi tárca terhére egységes gyümölcs­fa-csemetében részesíttessenek. • Elnök: Kérem a képviselő urat,' méltóztas­sék beszédét befejezni. - ^ Szabó Iván: Azonnal befejezem. Azt hiszem, ezzel az intézkedéssel, ha talán rövid idő alatt nem is, — mert hiszen ennek a gyümölcsfa-cse­metének termővé tétele hosszú évtizedek mun­kája — de elérhetjük azt, hogy a behozatal tekin­tetében nem kell többé, szégyenkeznünk azon, hogy a magyar közönség még ma is külföldi árut, külföldi gyümölcsöt fogyaszt, és a magyar gyümölcstermelés eredménye elég lesz äz ország ellátására és ezenkívül eredményes munkát fejt ki abban a tekintetben is, hogy kiviteli mérle­günk eredménye mielőbb pluszra változzék. Egyébként a fejezetet a földmívelésügyi mi­niszter úr iránt érzett bizalmamnál fogva, elfo­gadom. (Élénk helyeslés a jobboldalond ' Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! Évről-évre, amikor ennek a tárcának a költségvetését tár­gyaljuk, sohasem mulasztom el, hogy éppen en­nél a címnél meg ne ragadjam az alkalmat, hogy rámutassak egy olyan fontos tételre, amely elsősorban mezőgazdálkodással foglal­kozó kisemberek érdekét jelentik. Ez a kerté­szet és a kisebb gazdasági ágak költségvetése. Ahol a rosszfajta fa megnő, ott megnő a neme­sen oltott és nevelt fa is. Ahol a férges gyü­mölcs terem, alkalmas és okszerű kezeléssel a nemes, gyönyörű, drága gyümölcs is megterem. Mindig fájdalommal látom az üres udvaro­kat, üres kerteket és mindig keresem ott a kul­túra őrtállóit, bizonyítékait: a gyönyörű szép gyümölcsfákat. Azt szeretném, ha puszta udva­rok és puszta kertek helyett benépesített kertek volnának minden nádfedeles ház mellett és azt szeretném, ha a meztelen, hernyóktól rágott fák helyett gyönyörű gyümölcsökkel megrakott fák néznének szembe és azokról piros almák moso­lyognának az egyszerű földmíves falusi gyerme­kek szemébe. Nem is olyan nagy dolog, hogy ezt elérhes­sük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) — Moz­gás.) Az a szakoktatás, amelyet a földmívelés­ügyi tárca gondoskodása és prögrammja követ­keztében nagyszerű tervezetek alapján most végre már közel vittünk a megvalósításhoz, ha kellő módon megkapja a maga megszervezését, meggyőződésem szerint à gyümölcstermelésnek okszerű és fejlődésképes irányba való terelését is elő fogja mozdítani. De — ahogy szokták mon­dani — minden szónál és minden argumentum­nál szebben beszél a tett. Csak ismétlésekbe bocsátkozom most, ami­kor előttem szólt t. képviselőtársaimnak és pe­dig Lukács Györgynek és Szabó Ivánnak beszé­déhez csatlakozom azzal, hogy helyesnek és szükségesnek tartom a mintagyümölcsösök fel­állítását. A mezőgazdasági tárca keretében elő van írva a faiskolák fenntartása minden község te­ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 459 rületén. (Zaj a jobboldalon. — Pintér László: Hogy néznek azok ki!) A hegyközségi törvény is előírja, hogy minden egyes hegyközségben egy­egy faiskolát kell felállítani. De ez nem elég, valahogy alaposabban, nagyobb áldzatkészség­gel és nagyobb szaktudással kell ehhez a kérdés; hez hozzányúlni. En láttam már azt a nagyszerű programmot, — délelőtt módomban volt^ elol­vasni — amely tulajdonképpen ennek a címnek bővebb indokolását jelenti, amely a gyümölcs­termelés okszerű fejlesztését tűzte ki feladatul. Bizonyos reménykedéssel nézek ennek elébe, hogy már talán a legközelebbi költségvetések alkalmával fokozottabb erővel indulhat el ez a termelés a fejlődés felé. (Pintér László: Re­méljük!) ...'• , Ha a mintagyümölcsösökről beszélünk meg néhány szót, azt tartom, hogy minden vidék klí­májának és talajának megfelelően kell beren­dezni azokat a mintakerteket, amelyek révén új exisztenciák fognak hajlékot találni, és amelyek­ből, ha egységesen akarjuk a gyümölcsfák elter­jesztését szolgálni, az volna a legalkalmasabb mód — mint ahogyan erdei csemetéket is ingyen ad á földmívelésügyi minisztérium a kopár terüle­tek, vízmosások befásítására, aminek most az az eredménye, hogy milliószámra ültettek erdei csemetéket a nagy magyar Alföldön — ha in­gyencsemetéket adna a minisztérium a gyü­mölcsfákból is; meg vagyok győződve arról, hogy egységes típusú gyümölcsfajtákkal tud­nánk így benépesíteni eddig sokszor haszonta­lan és hasznavehetetlen területeinket és ez sze­rintem nem fog sokszorosan többe kerülni, mint amennyibe az erdei csemeték nevelése kerül; Már máskor is elmondtam, hogy az én Ideálom az, hogy a magyar hegységek lankásai szebbnél-szebb fajgyümölcsöeökkel legyenek benépesítve és ékesítve. Meg vagyok győződve, hogy azok tövén nemcsak árnyék, hanem bol­dogság is fog teremni. T. Ház! En látok itt igen tiszteletreméltó kezdeményezéseket, s azt tartom, hogy ezen az úton tovább kell menni. Szükségesnek tarta­nám ugyancsak a gyümölcstermelés és a gyü­mölcsfaápolással kapcsolatban a védekezősze­reknek ellenőrzését is, éppen úgy, mint ahogy például a műtrágyát ellenőrzik, hogy meg­van-e benne az a hatásfok, az a vegyi összeté­tel, amely szükséges; éppen így kellene ezeket a védekezőszereket is leplombálni, márkázni, ellenőrizni, hogy a hatás megfeleljen annak, amit hirdetnek, s ne csak reklám legyen az egész. Ha egyszer a rápermetezés nem ihásznál, természetes, hogy az a gazda, akinek nincs nagy tapasztalata, nem fogja megpróbálni még egyszer a védekezőszer használatát. Nagy örömmel üdvözlöm a gyümölcsfa­ápoló tanfolyamokat is. Éppen most, a napok­ban is fog egy kezdődni, de szeretném, ha több vidéken is lenne. Ügy tudom, eddig két vidé­ken vették tervbe, azonban valószínű, hogy ez csak kezdeményező lépés. Meg vagyok róla győződve, hogy egy pár éven belül 8—10, eset­leg 20—30 községben is lesznek ilyen tanfolya­mok, amelyek az ottani gyümölcsfáknak meg­felelően, az éghajlati és talajviszonyokkal kap­csolatos tapasztalatok felhasználását sokkal jobban el fogják terjeszteni. Nem fog ez olyan sok költségbe kerülni. (Felkiáltások jobb felől: Több lesz a haszon.) Magyarországon egy pár éven belül száz­millió gyümölcsfát kell elültetni. Méltóztassék ezt megszorozni tízzel: tízesztendő múlva egy­milliárdot fog képviselni ez a százmillió gyü­mölcsfa. Legkevesebb egymilliárdot fog kép­viselni a magyar nemzeti vagyontételei között.

Next

/
Thumbnails
Contents