Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának 30 jük-e a falu és város összetartását, emelhetjük-e a falu szimpátiáját a város iránt, ha azt kell látnunk, hogy a főváros vezetősége konzekvensen és mereven elzárkózik a kisgazdatársadalom és egyáltalán az egész gazdatársadalom jogos igényeinek meghallgatása és sérelmeinek orvoslása elől (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.), nem is beszélve arról, hogy ezeknek a panaszoknak orvoslásával saját fogyasztórétegein volna elsősorban hivatva segíteni. Arról van szó, hogy a pestkörnyéki kisgazdatársadalom, a pestkörnyéki termelőréteg esztendők hosszú sora óta nem tudja elérni azt, hogy termeivényei számára itt bent a fővárosban közvetlenül piacot és kirakódó helyet kapjon (Kuna P. András: Tegnap azért martak itt engem!) és nem tudja elérni azt, (Pintér László: Ez az új stílus, állandóan belevájni a kisgazdába!), hogy termel vényeit közvetlenül a közvetítőkereskedelem kikapcsolásával juttassa a fogyasztó rendelkezésére. Az a kisgazdatársadalom, az a pestkörnyéki termelőréteg, amely a főváros élelmezésének igen nagy részét biztosítja, áldozatul esik a közvetítőkereskedelemnek csak azért, mert a fővárosnak rövidlátása és megértésének hiánya ezt a jelenleg fennálló visszás helyzetet nem akarja orvosolni. Méltóztassanak meggondolni, igen t. Képviselőház, milyen hatalmas károkat okoz a fővároskörnyéki termelőrétegnek, a főváros ilyen intézkedése, ilyen meg nem értése és rövidlátása, amelynek következtében áldozatul esik a közvetítőkereskedelem kartellszerű ármegállapításainak. (Krisztián Imre: A közönség is és a termelő is!) Ha ez így van, kérdem, hogy szabad-e nekünk itt bennt a Képviselőházban az élelmiszerárak magasságáért állandóan a közvetítőkereskedtelemnek szemrehányást tennünk és főkép szabad-e a főváros vezetőségének állandóan az élelmiszerárak magasságáról panaszkodnia? Nem kérek mást a főváros vezetőségétől, csak nagyon szeretném, ha saját polgársága és ennek a pestkörnyéki termelőrétegnek érdekében olyan gyors megértést tanúsítania, mint amilyet tanúsított tegnap a taxiv áll álatok fuvardíjának emelése érdekében. (Pintér László: Legdrágább egész Európában a pesti taxi!) Nagyon kérem Wolff Károly igen t. képviselőtársamat, aki nemcsak a főváros egyik legnagyobb pártjának a vezetője, hanem a falu és város megértésének és összefogásának egyik önzetlen és lelkes harcosa, hogy igyekezzék odahatni, hogy a fővárosnak ez a lehetetlenül elzárkózó, ez a lehetetlenül rövidlátó és meg nem értő politikája és ezek a meg nem értő intézkedései minél előbb megszüntettessenek, és ez által nemcsak a pestkörnyéki termelőréteg, nemcsak ez a pestkörnyéki kisgazdatársadalom, hanem a polgárság is részesedjék e tilalom felfüggesztésének és ennek az állapot megszüntetésének előnyeiben is. Meg vagyok győződve róla, hogy hálás szívvel fog neki ezért köszönetet mondani nemcsak ez a sokat szenvedett kisgazdatársadalom, de a fővárosi polgárság nagyrésze is. En megengedem, igen t. Képviselőház, hogyha ezt a tilalmat felfüggesztik s ezt a mai állapotot meg fogják szüntetni, ezzel a közvetítő kereskedelem bizonyos hátrányokat fog szenvedni, de ez el fog törpülni a mellett a jótékony és áldásos hatás mellett,^ amelyet ennek a mai állapotnak megszüntetése, ennek a tilalomnak megszüntetése részint az agrártársadalomra, részint pedig a főváros fogyasztó polgárságára gyakorolni fog. Mélyen t. Képviselőház! Egész rövidre aka5. ütése 1929 június 6-án, csütörtökön. 45Î? rom szabni igénytelen mondanivalómat és én csak arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, akinek jóságos és megértő gondoskodását annyiszor volt módomban tapasztalni, hogy igyekezzék ezt a kérdést magáévá téve, a főváros tanácsánál minél erélyesebben odahatni, hogy ez a lehetetlen helyzet, ezek a folyton felmerülő panaszok orvosoltassanak, hogy ezzel a teendő intézkedéssel legalább egyrésze azoknak a könnyeknek, amelyek egyformán szántják úgy ennek a sokat szenvedett kisgazdatársadalomnak, mint a fővárosi polgárságnak arcát, letöröltessék. Egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Szabó Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Ki a következő szónok? Pakots József jegyző: Szabó Iván! Szabó Iván: T. Képviselőház! Amióta az emberi táplálkozás tekintetében a vitaminelmélet általánossá vált, azóta a gyümölcstermelés fokozása és a gyümölcsnek, mint az emberi táplálkozásra alkalmas termék előállítása, kétszeres fontossággal lépett előtérbe. De fontossággal bír ez a mi szempontunkból is abban a tekintetben, hogy nincs ezidőszerint Európában ország,- amely ízesebb és jobb gyümölcsöt termelne, mint a mai, még meglevő CsonkaMagyarország is. (Ügy van! a jobboldalon.) Mert hiszen bizonyos az, hogy azok a gyümölcsfajták, amelyeknek termelési helye egyedül és kizárólag Magyarország, feltétlenül olyan értékben értékesíthetők a vámkülföldön, amely mérték alkalmas arra, hogy kiviteli és fizetési mérlegünket, nagyon nagy mértékben gyarapítsa és előmozdítsa. (Ügy van! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben rá kell mutatnom arra a körülményre, hogy Kecskemét város és környéke, amelynek képviseletében e Házban ülök, mind a múlt évben, mind évtizedeket meghaladó idő óta 2—3000 vágón gyümölcsöt szállít évente a vámkülföldre, 5—6000 vágón gyümölcsöt pedig Budapest és környékének ellátására. Magában véve ez az óriási termelés mutatja azt, hogy j intenzív munkával ebben a tekintetben mitle' hetne és mit lehetett eddig is produkálni (Krisztián Imre: Es mit kellene?) és mit kellene produkálni. Mert szakértők, gyümölcskiviteli exportcégek tanulmányai alapján állíthatom azt, hogy vannak olyan cikkeink, — ilyen például a barack, különösen a kecskeméti rózsabarack, továbbá az úgynevezett rétes alma — amelyek ezer és tízezer vagonszámra vihetők ki és feltétlenül jó áron értékesíthetők mind Németországban, mind Hollandiában. Ebben a tekintetben rá kívánom irányítani a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy Kecskemétről délre, Kecskemét és Halas közt körülbelül 3—400.000 hold olyan terület van, amely gyümölcskultúrára feltétlenül alkamas. Ez a vidék, eddig — sajnos — különösen Kecskemét városának eddigi vasúti politikája miatt a gyümölcstermelés terén eddig nem tudta elérni azt a mértéket, amelyet annyira szeretnénk látni, s állami támogatás nélkül ezt nem is érheti el. Pedig ez a terület hivatva van arra, hogy Európa gvümölcsös éléskamrája legyen, és ez a terület hivatva van arra, hogy egyszersmind a magyar termelő- és gazdaosztály és a magyar szociális termelő réteg táplálójává legyen. En azt tartom, hogy a gyümölcstermelés nemcsak egészségügyi eszköz, amint erre az előbb rámutattam, nemcsak a magyar kiviteli, illetve fizetési mérleget megjavító eszközként szerepelhet, hanem feltétlenül tekintetbe kell venni annak óriási nagy szociális jelentőségét