Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

456 Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. fektetni arra, hogy elegendő és olcsó gyümölcscsemete álljon a publikum rendelkezésére. Különösen azok a képviselő urak, akik megyebeli emberek, tudják, hogy igen sok megyegyűlésen szóbakerült a községi faiskolák ügye. Ha az ember lát a községben egy parlagon lévő területet, amelynek nincs kerítése, amelyet disznók túrnak fel és amelyen kutyák csatangolnak, az a faiskola. Minden község háztartásában fel vannak véve a faiskolával járó kiadások. A dunántúli mezőgazdasági kamara kiszámította statisztikai adatok nyomán, hogy egy-egy csemete ezeknek a községi faiskoláknak belekerül 8—9 pengőbe, dacára annak, hogy ennek a csemetének kereskedelmi ára 1 pengő 50 fillér. Nézetem szerint ezzel a gazdálkodással egyszer s mindenkorra — hogy nem magyaros kifejezéssel éljek — fel kell rámolni és fel kell számolni. Semmi célja nincsen annak, hogy a régi vágányokon haladva, ezek a régi állapotok továbbra is megmaradjanak. Ha már kerületi faiskolákat akarunk létesíteni, nézetem szerint járásonként kell tisztességes faiskolát felállítani, ahol az illető gazda megkapja az illető vidéknek megfelelő gyümölcsfajtát, mert ma még mindig ott tartunk, hogy minden kisgazda másfajtát termeszt. Miértf Mert olyan gyümölcscsemetét ültetnek, amilyent kapnak. Már pedig, amint a bornál, a búzánál, úgy a kertészetnél is a márkázás 'hiánya, az úgynevezett gyümölcs-tájfajták termesztésének hiánya az, ami exportunkat lehetetlenné teszi Itt szóbakerültek a mintagazdaságok. Nagyon okos gondolatnak tartanám a következőt. Természetesen, ez talán már távolabbi dolog, hiszen, hogy egyszerre az egész programmnak megfelelő pénzt tudjunk kapni a pénzügyminiszter úrtól, ez talán kissé túlzott kívánság, de mindenesetre aláhúzni kívánom azt a gondolatot is

% hogy ilyen mintagyümölcsök telepítése szintén beletartozzék ebbe a programmba. Felhívom azután a miniszter ur figyelmét arra is, hogy a permetezőszerek meglehetősen drágák. Egyik cég a másikat licitálja túl, mindegyik be akarja bizonyítani, hogy az Övé a jobb, de drágának egyforma drága valamennyi, pedig permetezés nélkül éppen úgy nem lehet racionális gyümölcstermelést végezni, mint ahogy nem lehet permetezés nélkül ezőlőt termeszteni. Ma annak a kisgazdának is meg kell tanulnia, hogy gyümölcsfáit permeteznie kell még olyan esztendőben is. amikor azok nem teremnek. Ha racionálisan akar gyümölcsöt termeszteni, pénzt is kell reá áldoznia, ami azonban busásan kifizeti magát. A harmadik dolog az, hogy az értékesítés körűi is bajok vannak. Az értékesítési!él az a kisgazda teljesen ki van szolgáltatva a kereskedőknek. Nézetem szerint itt egy központi szerv volna felállítandó, amely központi szerv úgy a termelést, mint az értékesítést irányítaná. Hogy példával szolgáljak arra nézve, hogy csak az egységes csomagolás is mennyit jelentene, megemlítem, hogy Bulgáriában, ahol nincsen nagybirtok, ha van is, nagyon kevés, nagyrészt csupán kisbirtok van, ott az egységesítést egy központi szerv végzi, amely gondoskodik arról, hogy az árukat márkázzák és a termelőknek egyforma ládákat bocsássanak rendelkezésükre, akik az egyforma fajtádat egyforma ládákba csomagolják. így azután a gyümölcs onnan nagyban, vagóntételenként megy ki, mint egységes gyümölcsfaj. Ezáltai jobb árat tudnak elérni és jobb piacokon tudják áruikat elhelyezni. Én a földmívelésügyi miniszter úrnak és — itt is hangsúlyozom — e tekintetből a pénzügyminiszter úrnak figyelmét kívánom r felhívni még egy körülményre. Hitelt kap nálunk az ipar. Itt van az ipari jélzáloghitelintézet. Vannak jelzálog hitelintézeteink a mezőgazdaság részére is, de a kertészet nem tud hitelhez jutni. A földmívelésügyi miniszter úr a tanuja, hogy jóformán naponta kilincselnek nála a csemete- és faiskolák tulajdonosai, mert nincs forgótőkéjük. Vannak speciális kertészeteink, például Eajhám és Modrovics-féle alpesi kertészet, amelyek exportra tudnának dolgozni, de nincs forgótőkéjük. Hitelt nehezen kapnak, mert hiszen a kertészet sokkal kisebb területen gyakorolja üzemét, mint más mezőgazdasági üzem s mert nem tud megfelelő biztosítékot adni, nem tud hitelt kapni. Már pedig a kertészetet hitellel éppúgy el kellene látni, mint a mezőgazdaság többi ágát. Mint hangsúlyoztam, a magam tapasztalatából is tudom igazolni, hogy a hazai faiskolák még a hazai szükségletet sem tudják fedezni és speciális kertészeteink nem tudnak exportálni, ugyancsak hitel hiánya miatt. Felhívom a miniszter úr figyelmét ezekre a kérdésekre. Nem szükséges, hogy ezt a kérdést szeretetébe ajánljam, mert úgy is tudom, hogy erre nagy gondot fordít, de szóvá akartam tenni ezeket a kérdéseket, mintegy parlamenti alátámasztásképpen, hogy a pénzügyminiszter úr is tudomást szerezzen ezekről s végre mélyebben nyúljon a zsebébe ennél a tételnél is, mert ha nem fejlesztjük ki ezeket a mezőgazdasági ágakat, és nem tesszük vezértárcává a földmívelésügyi tárcát, akkor a mezőgazdaság válságát nem fogjuk tudni megúszni, akkor pedig az ország pusztul bele. Ezek voltak megjegyzéseim a címhez. Egyébként a címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Kocsán Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Töröltetik. Ki következik? Pakots József jegyző: Farkas Elemér! Farkas Elemér: T. Képviselőház! A magyar gazdatársadalom súlyos és keserves bajait, panaszszavait hangoztatták itt a kétnapos vita során az előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim. En sem tehetek mást, minthogy a magyar föld népének, a kisgazdatársadalomnak sérelmét, fájdalmát, panaszszavát akarom itt előadni Nem azért teszem ezt, hogy a miniszter úr súlyos gondjait, a miniszter úr nehéz helyzetét még súlyosbítsam Nagyon jól mondotta Friedrich igen t barátom, a tegnapi vita során, hogy alig volt még minisztere ennek az országnak, aki oly nehéz helyzetben lett volna a miniszteri székében, mint az igen t. földmívelésügyi miniszter úr. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Tesszük ezt azért, hogy az ő megértő és előrelátó gondoskodását felhívjuk olyan körülményekre, olyan panaszokra, olyan intézkedésekre, amelyeknek nem Trianon nyomorúsága az oka, sőt még az elemek mostohasága sem, hanem egyedül és kizárólag a rövidlátás s a megértés hiánya. T. Képviselőház! Valósággal frázissá válik már az, ha a főváros és a falu egyetértéséről és összefogásáról beszélünk. Évek óta halljuk ezt a követelményt, mint az újjáépítés egyik legelső előfeltételét. (Farkasfalvi Farkas Géza: A lengyel burgonya, a garnirung hozzá!) De elkövetünk-e mindent, hogy ne csak a hangzatos szavaknál és frázisoknál maradjunk, ennek a nagy célnak érdekében'? Erősíthet-