Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. ez a rendelet, hogy (olvassa): «Amennyiben később valamely státusnak összlétszáma bármely okból továbbmenőleg csökkentetnék, az állásoknak megoszlását az egyes fizetési osztályok között a fenntieknek megfelelően újból kell megállapítani.» Ez vonatkozik a csökkentés esetére és ugyanez vonatkozik per analogiam a növekedés esetére is. Történt ugyanis a mostani költségvetési évben, hogy amikor a vízügyi beruházásokról szóló törvényt tárgyaltuk, a földmívelésügyi miniszter úr igen helyesen, tíz állást verekedett ki a vízügyi, műszaki személyzet szaporítására, abból az egyszerű okból, hogy új feladatokkal sújtattak a vízi mérnökök, azonkívül a létszámcsökkentés náluk olyan mérvű volt, hogy nem állt arányban az ő munkájukkal. Sajnos, még tíz állást kellett volna kreálni, ha arányosan dolgozik a földmívelésügyi miniszter úr. Sajnos azonban, ez nem az ő igyekezetén mult, a pénzügyminiszter úr az ő igyekezetét meghiúsította. Az az igazságtalanság történt tehát, hogy a műszaki státus szaporíttatott, a mi helyes volt, de a helytelen az volt, hogy ez a tíz fiatalember mind a X. fizetési osztályba vétetvén be, az arányosítás a 7000. M. E. 1925. számú miniszterelnöki rendelet értelmében nem történt meg. A helyzet tehát az, hogy a többi öregebb mérnök ugyanabban a státusban maradt, semmi előléptetésben részük nem volt. Ez pedig ellenkezik a szanálási rendelet gondolatával. Károsodás érte a vízügyi műszaki személyzetet akként, hogy szabályellenesen megvontak a státustól egy miniszteri tanácsosi, egy osztálytanácsosi, három műszaki tanácsosi és két főmérnökig állást. Hét főbb állás az, amelynek arányosításába az igen t. pénzügyminiszter úr nem egyezett bele. Mennyit jelent ez^ a hét állás anyagilag? Jelent 4000 pengőt évente. Kérdem a t. Házat, érdemes-e a vízügyi műszaki személyzet tiszteletreméltó karát évi 4000 pengőért elkeseríteni, érdemes-e ezt az inferioris helyzetet továbbra is fenntartani éppen azzal a műszaki karral szemben, amely Széchenyi István gondolatát olyan nagyszerűen hajtotta végre a békeidőben és folytatja most, amikor ez a vízügyi műszaki személyzet európaihírű lett. Nagyon kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, legyen szíves ezen az anomálián segíteni. Higyje meg a t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy ebben a tekintetben nem lesz egyetlenegy ember, aki pártjában és ebben a Házban ne támogatná, mert az igazságtalanságnak, a méltánytalanságnak ebben a pártban és ebben a Képviselőházban tudtommal nincsen híve. (Ügy van! Ügy van!) Mi igazságot, egyenlő elbánást kérünk és hisszük, hogy a földmívelésügyi miniszter úr annakidején, vagy talán még az év folyamán álláspontjának érvényt szerez és jóindulatát újból ki fogja mutatni a vízi műszaki személyzet iránt, mint a múltban tette. Ezek előrebocsátása mellett a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Láng János. Láng János: Tisztelt Képviselőház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára és a minden oldalról megnyilvánuló türelmetlenségre, (Halljuk! Halljuk!) nagyon rövidre fogom beszédemet és csak mogyoróhéjban mondom el kívánságaimat. En szintén a belvízlecsapolással és az ' ezzel összefüggő néhány kérdéssel kívánok foglalkozni. Derék és örvendetes dolog, hogy az országban milyen mértékben sikerült keresztülvinni a belvízlecsapolást és hellyel közzel, sőt mondhatnám nagy százalékban sikerült termőképes területekre szert tenni. Van azonban bizonyos része a lecsap olás folytán nyert terüleKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXI. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 453 teknek, illetőleg talajoknak, amely talajokon a szik nem javítható. Bár a miniszter úr megnyugtatott bennünket válaszában, hogy a szikestalajok javítására minden megtörténik, hogy az így nyert területek termelőképesek legyenek, mégis kénytelen vagyok egy egészen speciális területre felhívni a mélyen tisztelt miniszter úr szíves figyelmét, amelyről különben a földmívelésügyi minisztérium illetékes szakosztálya is tud. Kerületemben Gara községben volt egy belvíznek nevezhető tó, amely a lecsapolás után körülbelül 600 holdnyi földterületet adott. A vegyészfőmérnök körülbelül 2

H éve dolgozik ezen a területen, azonban sok kísérlet dacára sem tudta termőképessé tenni ezt a földet. Magam is megpróbáltam a fehérfűztől kezdve mindenféle gyógynövénnyel a kísérletezést, azonban 1—2 héten belül minden vegetáció megszűnt ezen a talajon. Amiért felszólalok, az tulajdonképpen az, hogy ez a község az alatta és felette fekvő községek lecsapolása miatt 12.000 pengő hozzájárulást fizet évente az igali lecsapoló társulatnak. Méltóztassanak elképzelni, hogv ott a szegénység a lecsapolás előtt a vadhalászatból keresett valamit, ma azonban 12.000 pengőt, tehát havonkint 1000 pengőt kénytelen kifizetni a lecsapolási társulatnak hozzájárulási költség címén s e mellett még a halászattól is elesett. Nekem éppen ezért az a kérésem a mélyen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy minthogy egészen speciális esettel állunk szemben és minthogy ott a vegyészmérnök nem tudott a talaj javítása tekintetében semmi eredményt felmutatni, méltóztassék e községről a terhet annyiban leveni, hogy az után a terület után, amely nem termőképes, ne kelljen a községnek hozzájárulást fizetnie. Nem lehet ezt a területet még legelőnek sem használni, kenyérmagvakat nem lehet rajta termeszteni, mert ez a talaj semmire sem való, azonkívül mint mondottam, még a vadhalászat is megszűnt, kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ennek a községnek terhein valamiképpen enyhítsünk. Másik kérésem, amelyet már tavaly szóvátettem, a jugoszláv határon lévő úgynevezett Kígyósérre vonatkozik, amelyet a béketárgyalások hajózható folyónak minősítettek és erről a tóról azt mondták, hogy kikötő. Ez a Kígyósér azonban nyáron beszárad, télen és tavasszal azonban a nagy havazás és olvadás következtébe megdagad. A jugoszlávok a medret nem kotortatják, a fülük botját sem mozdítják ebben a tekintetben, bár már felszólítottuk őket s minthogy a part jugoszláv részre esik, ennek a következménye az, hogy a víz visszafelé folyik és tavasszal elönti a legszebb vetéseket. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni, és ha lehet ingerenciát gyakorolni a jugoszláv tunyaságra és rosszakaratra, hogy Jugoszlávia szintén kotortassa ezt a medret. A jugoszlávok, mint mondottam, nagyon könnyen beszélnek, mert az ő oldalukon van a part, a mi oldalunkon pedig teljesen sík, és ha csak mi kotortatjuk a medret, a víz visszafelé folyik és mindent elönt. Ez volna tiszteletteljes előterjesztésem, s végeztem is felszólalásommal. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Forster Elek. Forster Elek: T. Képviselőház! Néhány szóval én is ugyancsak a lecsapolás kérdésével kívánok foglalkozni és rá kívánok mutatni arra, milyen sajnálatos jelenség mutatkozik ennél az egyébként fontos műveletnél, amelyet 67